Mihályfi Ernő
A Mihályfi Ernő által gyűjtött kollekció 1980-ban került a salgótarjáni múzeumba. Mihályfi Ernő felesége, a Kossuth-díjas reklámgrafikus, Filo férje halálát követően a Nógrád Megyei Tanácsnak ajánlotta fel megvásárlásra a gyűjtemény egy részét. A megyei tanács a vásárlást követően a múzeumnak adta át. 2006-tól állandó kiállítás jött létre a múzeum képtárában, 2014-ben egy reprezentatív katalógust adtunk ki. Jelenleg arra törekszünk, hogy az anyagból a képtárban folyamatosan mutassuk be az anyagot időszaki kiállítások formájában más-más tematika köré csoportosítva A közel 800 darabos anyagból a ki nem állított műveket a Képzőművészeti tanulmányi raktárunkban lehet előzetes bejelentkezés alapján megtekinteni.
Mihályfi Ernő A Nógrád megyei Béren született 1898. szeptember 3-án. A budapesti műegyetemen tanult, majd a bölcsészeti karra iratkozott be. Itt Szegeden doktorált 1923-ban. Már egyetemi hallgató korában foglalkozott újságírással, 1920-tól az Est című lap külső, majd belső munkatársa volt. 1923-ban az Egyesült Államokba ment, inasként, csomagkihordóként, segédtisztviselőként dolgozott, közben továbbra is tudósításokat küldött az Estnek. 1924-es hazatérése után sokoldalú újságírói tevékenységet fejtett ki, az Est mellett a Magyarország című lapba írt képzőművészeti kritikákat, több fiatal művészt mutatva be elsőként a közönségnek.
Sok művészbarátja volt, többek között Derkovits Gyula és Pátzay Pál. 1936-tól a Magyarország felelős szerkesztőjeként dolgozott, majd Bajcsy-Zsilinszky Endrével megindította a Független Magyarországot. 1942-ben részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság megalakításában és belépett a Független Kisgazda Pártba. A Magyar Nemzet főszerkesztője is volt hosszú ideig. Az 1950-es évektől számos politikai tisztséget viselt, így 1947-től haláláig nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő volt, de volt tájékoztatásügyi miniszter, ideiglenes megbízással külügyminiszter, népművelési, majd művelődésügyi miniszterhelyettes.
Mihályfi a két világháború közti Budapest kiállítótermeit, galériáit és múzeumait járva biztos szemmel fedezte fel a jövő tehetségeit. Kritikái és kiállítás ismertetői érzékletes képet festenek a kor művészeti életéről, azon belül is a fiatal tehetségekről, bemutatkozásukról. Mihályfi Ernő gyűjteményében legnagyobb számarányban a 20. század elejének avantgárd irányzatait képviselők alkotásai találhatók meg, illetve a két világháború közti időszakból származnak, bár az 1940-es, 50-es, 60-as évekből is találunk grafikákat, így Hincz Gyula, Barcsay Jenő, Czóbel Béla műveit.

A tízes, húszas években a konstruktív-expresszionista irányt követő képzőművészek közül Bortnyik Sándor, Nemes Lampérth József, Kmetty János, Mattis Teutsch János, Tihanyi Lajos műveit gyűjtötte, a legközelebb azonban hozzá Uitz Béla művészete állt. Uitznak nagyon gazdag anyaga található a gyűjteményben. Ide sorolható még a Nyolcaktól az expresszionizmusig tartó utat megtevő Kernstok Károly, akinek munkássága indított el művészi pályáján azt a Derkovits Gyulát, akit Mihályfi Ernő a barátjának vallott, s akinek életművéből a gyűjtemény rendkívül szép anyagot őriz.
A korai alkotások közül ki kell emelnünk Mednyánszky László csavargókat, illetve ülő katonát ábrázoló érzékeny vázlatait, Rippl-Rónai József dekoratív grafikáit, kukoricás stílusú festményét, Gulácsy Lajos festményeit és ritkaság számba menő olaszországi utcaképeit, jeleneteit, illetve Mattis Teutsch János szuggesztív, ragyogó színvilágú tájképeit. Eme alkotások mellett rendkívül értékesnek tartjuk Dési Huber István, Galimberti Sándor, Kmetty János, Czóbel Béla, Fülöp Jenő, Nagy István festményeit, melyek bátran sorolhatók a két világháború közti hazai képzőművészet élvonalába.