Alkotók

(Budapest, 1894. március 15.  – Budapest, 1941. szeptember 29.)

Festő és grafikusművész. Műveinek kedvelt motívuma a vásár és a cirkusz harsány világa. Alkotásainak formanyelvére és a színvilágára az expresszionizmus és az olasz novecento hatott. Állami és egyházi megbízásokra készített freskóra a monumentalitás a jellemző. Az I. világháború után a Műegyetemen tanársegédként működött. 1922-ben felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára, Olgyai Viktor osztályába. Ugyanebben az évben, illetve 1924-ben az Ernst Múzeumban mutatkozott be grafikáival és festményeivel. Korai műveire mély benyomást gyakorolt Fényes Adolf, illetve Szőnyi István munkássága. 1928 és 1930 között a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt. 1940-ben a Velencei Biennálén nagydíjat nyert. 1939-től a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. A római iskola legkiemelkedőbb képviselőjeként tartják számon. Jelentősebb díjai: Corvin-koszorú (1939)

Válogatott irodalom: Ybl e.: Aba-Novák Vilmos művészete. In.: Magyar Művészet, Bp. 1931.; aba-novák v.: „Vallomás”. In.: Magyar Művészet, Bp. 1931.; Gerevich t.: Aba-Novák Vilmos 1894 – 1941. In: Magyar Szemle, 1941. július – december; b. Supka m.: Aba-Novák Vilmos festészetének nemzeti sajátosságairól. In.: Magyar Nemzeti Galéria évkönyve, Bp.: Magyar Nemzeti Galéria, 1961.; b. Supka m.: Aba-Novák Vilmos. Bp.: Corvina, 1966.; Bizzer i.: Aba-Novák Vilmos. Bp.: Kossuth, 2009.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.77	Fürdőkádban, 1931	j.: jobbra fent: Aba-Novák  alatta: 31	tempera, falemez	25,8 x 20 cm
81.224	Feltámadás, 1932 k.	j.: jobbra lent: Abanovák	ceruza, papír	24,5 x 36 cm

(Katona, 1900. január 14. – Budapest, 1988. április 2.)

A modern magyar képzőművészet egyik kiemelkedő alakja, festményeit, grafikáit a szerkezetesség, a szigorú körvonalak és a mély kolorit egysége jellemzi. 1919-ben települt át Erdélyből, a Képzőművészeti Főiskolán előbb Vaszary János, majd Rudnay Gyula növendéke volt, korai képeire is az utóbbi művész munkássága hatott. Állami ösztöndíjjal két évet töltött Párizsban és Olaszországban (1926-27 és 1929-30). 1929-ben részt vett a Velencei Biennálén. 1929-től nyarait a szentendrei művésztelepen töltötte. Rövid ideig tartó nonfiguratív kísérletezés után az 1940-es évek végére alakult ki jellegzetes, egyéni stílusa, melyre absztrakció és realizmus ötvözete a jellemző. Témaválasztását – figurális kompozíciók, enteriőrök mellett – szentendrei motívumok határozták meg. Munkásságának nagyon fontos szeletét jelentik monumentális mozaikjai, muráliái. Életművében kiemelkedő jelentősége van a rajznak, ezt jelzik külföldön is sikert aratott rajzkönyvei. Jelentősebb díjai: Kossuth-díj (1954); érdemes művész (1964); kiváló művész (1969); SZOT-díj (1983)

 Válogatott irodalom: lászló gy.: Barcsay Jenő. Bp.: Képzőművészeti Alap, 1963.; petényi k. (szerk.): Barcsay Jenő. Bp.: Corvina, 1974.; bojári i. – dávid k. (szerk.): Vallomások egy műalkotásról/ Barcsay Jenő szentendrei mozaikja. Bp.: Képzőművészeti Alap, 1975.; petényi k.: Barcsay Jenő. Bp.: Corvina, 1986.

Rajzkönyvek: Művészeti anatómia. Bp.: Művelt Nép, 1953.; Ember és drapéria. Bp.: Képzőművészeti Alap, Forma és tér. Bp.: Corvina, 1966.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.62	Tájkép (Falurészlet), 1937	j.: jobbra lent: Barcsay	olaj, papírlemez	64 x 80 cm
81.68	Férfifej, 1935	j.: balra lent: Barcsay 935	kréta, papír	47,7 x 45,5 cm
81.70	Önarckép, 1949	j.: középen lent: Barcsay 1949	kréta, papír	39,5 x 30 cm
81.586	Falu, 1937	j.: jobbra lent: Barcsay 937	akvarell, papír	38,5 x 53,5 cm
81.692	Tájkép, 1925 k.	j.: jobbra lent: Barcsay	rézkarc, papír	6,2 x 6,3 cm
81.693	Kőhegy, 1931	j.: jobbra lent: Barcsay  balra lent: „Kőhegy”	rézkarc, papír	15,8 x 24 cm
81.694	Szántóföldek, 1931	j.: jobbra lent: Barcsay balra lent: „Szántóföldek”	rézkarc, papír	16 x 15,8 cm
81.695	Dombos táj, 1931	j.: jobbra lent: Barcsay balra lent: Dombos táj	rézkarc, papír	16 x 24 cm
81.696	Táj (Szentendre), 1931	j.: jobbra lent: Barcsay	rézkarc, papír	11,7 x 16,5 cm
81.697	Táj, 1925 k.	j.: jobbra lent: Barcsay	rézkarc, papír	8,9 x 14,7 cm
81.698	Tanya, 1925 k.	j.: jobbra lent: Barcsay	rézkarc, papír	14,7 x 32,2 cm

(-)

Illusztrátor, grafikus. A két világháború között dolgozott. Illusztrálta többek között az Est Lapokat, így közvetlen munkatársa volt az Estnél szerkesztőként dolgozó Mihályfi Ernőnek.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.516	Rajz A; B (Bajor Gizi) – megjelent az Est Lapokban	j.: A rajz: jobbra fent: Bajor Gizi B rajz: jobbra lent: BE	pitt, papír	23 x 21,5 cm, 25 x 20,5 cm
81.517	Rajz C – megjelent az Est Lapokban	j.: középen lent: Barna Elek	pitt, papír	29,5×23,5 cm
81.518	Rajz D; E – megjelent az Est Lapokban	j.: D rajz: jobbra lent: BE mellette 1 1/2 has/mg jobbra fent: Báta Tolna m. üvegtánc E rajz: jobbra lent: BE balra fent: Galambok. Zala m. Cséphadaró-tánc balra középen: 1 1/2 has/mg	pitt, papír	23 x 30 cm, 23 x 30 cm
81.519	Rajz F; G – megjelent az Est Lapokban	j.: F rajz:  jobbra lent: BE balra lent: 1 has/mg  G rajz: balra fent: 55 jobbra fent: IV jobbra lent: 1 has/mg alatta Hólabdák	pitt, papír	23 x 29,5 cm, 23 x 29,5 cm

(Budapest, 1909. augusztus 16. – Budapest, 1995. április 20.)

Beck Ö. Fülöp szobrász lánya, Beck András éremművész testvére. 1926 és 1930 között Csók István növendéke volt a Képzőművészeti Főiskolán. 1933-ban Berlinben és Párizsban járt tanulmányúton. Számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt. Üvegfestmények, bábfigurák, szentendrei tájképek, színészportrék jellemzik sokoldalú tevékenységét. A gobelin műfajában is alkotott. Fontosabb díjai: Szinyei Társaság festészeti díja (1935).

Válogatott irodalom: d. fehér zs.: Beck Judit (kiállítási katalógus). Bp.: Fényes Adolf Terem, 1954.; dutka m.: Beck Judit (kiállítási katalógus). Bp.: Derkovits Terem, 1960.; ecsery e.: Beck Judit. In.: Művészet, 1961/7.; fóthy j.: Beck Judit. In.: Művészet, 1966/4.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.272

Szüretelő leányok, 1960 k.

j.: középen lent: Beck Judit

tus, papír, pausz

25,7 x 17,2 cm

 

(Székesfehérvár, 1907. január 28. – Budapest, 1992. február 14.)

1925 és 1928 között az Iparművészeti Iskolában, majd 1928 és 1930 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult Benkhard Ágost növendékeként. Az 1930-as években Olaszországba és Hollandiába tett tanulmányutakat. 1939 és 1945 között az Iparművek Rt. füleki gyárában működött fajáték tervezőként és üzemvezetőként. 1943-tól foglalkozott rendszeres alkotó munkával. 1945-től Budapesten élt. 1948 és 1957 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Expresszív kidolgozású, figurális kompozíciókat festett, melyek fő témái periférián élő magányos emberek, nőalakok, illetve zsánerjelenetek. A második világháború után számos köztéri művet készített. Fontosabb díjai: Kossuth-díj (1952)

Válogatott irodalom: kovács p.: Bencze László kiállítása. (kiállítási katalógus) Székesfehérvár: István Király Múzeum, 1968.; ifj. bencze l. (szerk.): Bencze (kiállítási katalógus) Bp.: Műcsarnok, 1979.; csapó gy.: Bencze László. Bp.: Képzőművészeti Alap, 1984.

Alkotása a gyűjteményben:

81.545

Munkás galambbal, 1950

j.: jobbra lent: Bencze 1950

tus, toll, papír

26,5 x 16 cm

(Csáca, 1900. április 1. – Budapest, 1960. május 22.)

A Képzőművészeti Főiskolán 1920 és 1924 között Vaszary János és Olgyai Viktor tanítványa volt. Az 1920-as évek végére alakította ki jellegzetes egyéni stílusát, melyre a szerkezetes képépítkezés, dekoratív kompozíció és lírai hangvétel jellemző. Elsősorban tájképeket festett. 1948 és 1957 között visszavonult a művészeti élettől és zárkózottan élt. Legkésőbbi művei a szürreális mellett absztraháló vonásokat is hordoznak.

Válogatott irodalom: rácz i.: Bene Géza. Bp.: Corvina, 1971.; andrási g.: Tájképek és képtájak. Bene Géza emlékkiállítása a Kecskeméti Képtárban. In.: Új Művészet, 1991/2.; szeifert j.: Az örök kívülálló. Bene Géza művészete. Bp.: Új Művészet, 2001.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.258	Absztrakt tájkép (Útmenti táj), 1948	j.: balra lent: Bene Géza 948	akvarell, papír	17 x 20,2 cm
81.259	Tájkép, 1948	j.: jobbra fent: Bene Géza 948	színes kréta, papír	16,7 x 23 cm
81.661	Tájkép fákkal, 1948 k.	j.: jobbra fent: Bene Géza	tus, akvarell, papír	24 x 28 cm

(Uszód, 1889. június 29. – Budapest, 1984. december 25.)

Autodidakta festő. Földműves családba született, a rajzolás, festés iránti érdeklődése s tehetsége már gyermekkorában megnyilvánult. Ösztönös képalakításával különös, egyéni festői világot teremtett, melyben a képzeletben gazdag, részletező kedvvel előadott életképek mellett jól megférnek a portrék és a realisztikus rajzok. Benedek Péter „felfedezésével”, életművének elismerésével kezdődött meg Magyarországon az ún. „őstehetségek” vagy „naivok” munkásságának művészetként való elismerése, felkarolása.

Válogatott irodalom: bálint j.: Benedek Péter földműves-festőművész. Bp.: Amicus, 1923.; zolnay v.: Benedek Péter élete. Bp.: Athaneaum, 1951.; haulisch l.: Benedek Péter hetvenöt éves. In.: Művészet. 1963/3.; g. baktai j.: Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból. Szentendre: Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1979.; bánszky p.: Naiv művészet Magyarországon. Bp.: Képzőművészeti, 1984.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.261	Téli táj szánkókkal, 1929	j.: jobbra lent: Benedek Péter 1929	ceruza, papír	29,8 x 44,1 cm
81.265	Parasztlakodalom (Bál), 1921	j.: jobbra lent: Benedek Péter 1921. XII/1.	olaj, papír	27 x 33,6 cm
81.644	Falusi táj (Mezőn dolgozók), 1934	j.: jobbra lent: Benedek Péter 1934	olaj, vászon papírlemezen	42 x 60 cm

(Budapest, 1914. július 18. – Budapest, 1961. január 14.)

Pozsonyban fényképészetet tanult. 1931-től 1933-ig Szőnyi István, majd a Képzőművészeti Főiskolán 1933 és 1935 között Benkhard Ágost növendéke volt. 1933-ban csatlakozott a Szocialista Képzőművészek Csoportjához. Festményeinek témáját szinte kizárólag a munkásság életéből merítette és tevékenyen részt vett a kommunista művészek mozgalmi és művészeti tevékenységében. No pasarán című linóleummetszet sorozata a spanyol polgárháborúnak állít emléket.

Válogatott irodalom: soós k.: Berda Ernő. (kiállítási katalógus) Bp.: Magyar Nemzeti Galéria, 1971.

Alkotása a gyűjteményben:

81.264

Fekvő akt, 1950 k.

j.: jobbra a szélen: Berda Ernő rajza

pitt, papír, papír

18 x 33,7 cm

(Budapest, 1887. március 18.  – Budapest, 1953. szeptember 10.)

1904-ben kezdte meg tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában Zemplényi Tivadar tanítványaként, majd 1905-től Párizsban, a Julian Akadémián J. P. Laurensnél tanult. Párizsban ismerte meg Matisse és Picasso művészetét. 1911-ben csatlakozott a Nyolcak csoportjához. Számos expresszív portrét készített a Nyugat köré csoportosuló alkotókról, illetve az új kortárs zenei irányzatok képviselőiről. A Tanácsköztársaság alatt lendületes plakátokat készített. Ezután emigrálni kényszerült, 1926-ig Berlinben élt. Hazatérése után egy ideig ismét plakátokat rajzolt. 1934-ben Zebegényben telepedett le, művei témaválasztására elsősorban a természet és az ember lágy földszínekkel történő megörökítése vált jellemzővé. 1948-től a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Ebben az időszakban nagyméretű kompozíciókat készített. Művészete mindvégig érzékeny, visszafogott hangvételű, kulturált volt. Jelentősebb díjai: Kossuth-díj (1951); Munkácsy-díj (1950, 1952)

Válogatott irodalom: oltványi-artinger i.: Berény Róbert. In.: Magyar Művészet, 1936.; szíj b.: Berény Róbert. Bp.: Képzőművészeti Alap, 1964.; szíj b.: Berény Róbert. Bp.: Corvina, 1981.; szinte g.: Berény Róbert, a mester In.: Magyar Művészeti Fórum, 1999/4.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.179	Önarckép Kisannával, 1936 k.	j.: jobbra lent: Berény	toll, papír	35 x 24 cm
81.235	Könyöklő, 1936 k.	j.: jobbra lent: Berény	pitt, papír	35 x 47,5 cm
81.454	Tájkép kanyarodó úttal, 1935 k.	j.: balra lent: Berény	akvarell, papír	35 x 47,5 cm
81.455	Női mellkép, 1936	j.: balra fent: Berény balra lent: dr Mihályfi Ernő barátomnak szeretettel 1936. XII.	tus, papír	33 x 23,5 cm
81.456	Kisanna karácsonya, 1936	j.: jobbra lent: Berény	ceruza, papír	31,5 x 24 cm
81.457	Múzsa, 1935 k.	j.: balra lent: Berény	diófapác, papír	30,5 x 24 cm
81.458	Ágaskodó ló, 1910 k.	j.: nincs	toll, papír	35 x 19 cm
81.646	Arckép (Női arcképtanulmány), 1933	j.: jobbra fent: Berény 933	olaj, papír	63 x 47 cm
81.662	Aktok tájban, 1942	j.: balra lent: Berény 1942	pitt, papír	34,5 x 47 cm

(Újpest, 1889. november 19. – Budapest, 1965. január 24.)

Díszítő szobrászatot tanult az Iparművészeti Iskolában Mátrai Lajos, Simay Imre és Maróti Géza tanítványaként. Több ízben járt Párizsban és Berlinben. Párizsban – megismerve a Louvre és a Musée Guimet kiállításait – alakította ki egyiptizáló s a közel-keleti ókori szobrokra emlékeztető összefogott, monumentális stílusát, melyet később a német expresszionizmus törekvéseivel rokon látásmód váltott fel művészetében. 1945 és 1947 között tagja volt az Európai Iskolának. Fontosabb díjai: Kossuth-díj (1949), érdemes művész (1961)

Válogatott irodalom: mihályfi e.: Bokros Birman Dezső szobrai. Bp.: Hungária, 1949.;

kovalovszky m.: Bokros Birman. Bp.: Corvina, 1971.; kontha s. (szerk.): Bokros Birman Dezső önéletrajza, levelezés, művei. Bp.: Akadémiai, 1974.;

Alkotása a gyűjteményben: 

81.273

Két figura, 1947

j.: jobbra középen: B J. 1947

tus, papír

29,3 x 21 cm

 

(Csucsa, 1894. június 7. – Budapest, 1934. október 24.)

A 20. századi múzsa-típus jellegzetes alakja. Fiatal lányként apja svájci nevelőintézetben taníttatta. A tizenhat éves Boncza Berta 1911 végén kezdett levelezni Ady Endrével. A romantikus levelezésből szerelem alakult ki és 1915-ben összeházasodtak. Ady halála után rövid ideig Babits Mihállyal tartott fent kapcsolatot, majd 1920-ban házasságot kötött Márffy Ödön festőművésszel. Negyven évesen, agyvérzésben hunyt el. A művészet számos műfajában kipróbálta magát. Szecessziós hangvételű versek, novellák, irodalmi levelek írása mellett fotografált is. Egy ideig látogatta Kernstok Károly szabadiskoláját és komolyan foglalkozott képzőművészettel. Nemcsak ő maga rajzolt, de Márffy Ödön számos alkotásának is ihletője volt.

Válogatott irodalom:

vészi i.: Csinszka versei. Bp.: Általános Nyomda Lap és Könyvkiadó, 1931.;  tabéry g. : A csucsai kastély kisasszonya. In.: Brassói Lapok, 1939.; robotos i.: Az igazi Csinszka. Bp.: Magvető, 1975.; boncza b.: Életem könyve. Bp.: Kelenföld, 1990.; nemeskéri e. (szerk.): Kedves Csinszka! Drága Mis! – Babits és Csinszka levelezése. Bp.: Pesti Szalon, 1994.; péter i. z.: Ady és Csinszka. Egy másik szerelem története. Bp.: Noran, 2007.; rockenbauer z.: A halandó múzsa – Ady özvegye, Babits szerelme, Márffy hitvese. Bp.: Noran, 2009.; rockenbauer z.: A másik Csinszka. Márffy Ödön múzsája. Debrecen: MODEM, 2010.; rockenbauer z.: Márffy és Csinszka – Márffy Ödön festészete a két világháború között. Balatonfüred: Vaszary Villa, 2010.

Alkotása a gyűjteményben:

81.297

Önarckép, 1930-as évek

j.: jobbra lent: Csinszka úgy is mint Báthori Erzsók

ceruza, papír

18,5 x 13,5 cm

(Nábránd, 1884. február 4.  – Vác, 1966. június 3.)

Jogi egyetemi tanulmányai mellett 1902-től látogatta a budapesti Képzőművészeti Főiskolát, nyaranta pedig a nagybányai művésztelepen dolgozott, Thorma János, Réti István, Ferenczy és Iványi Grünwald Béla mellett. Több ízben járt Párizsban, tanult a Julian Akadémián, 1906 és 1908 között pedig Matisse tanítványa volt. Tanulmányutat tett Olaszországban és Németországban.  Dolgozott az 1910-es évek elején a kecskeméti művésztelepen és alapító tagja volt a KÚT-nak. Ragyogó színvilágú tájképeket, csendéleteket festett. A II. világháború alatt budapesti lakása bombatalálatot kapott és addig született alkotásainak többsége megsemmisült. A háború után Csörögpusztán telepedett le.

Válogatott irodalom: genton i..: Bornemisza Géza. In.: Művészet, 1960/2.; mikes i. j.: Bornemisza Géza művészete. In.:Művészet, 1966/12.; pápai e.: Bornemisza Géza festőművész fauve-os korszaka. In.: Művészettörténeti Értesítő, 2002/3-4..

Alkotásai a gyűjteményben:

81.263	Ülő akt, 1936	j.: jobbra lent: Bornemisza Géza 1936	ceruza, papír	35,5 x 26 cm
81.266	Fekvő akt, 1910 k.	j.: jobbra lent: Bornemisza Géza. Paris.	ceruza, papír	20,3 x 31,3 cm
81.587	Park, 1932	j.: jobbra lent  Bornemisza Géza  alatta Eperjes 1932  balra lent: Mihályfi Ernőnek szeretettel	akvarell, papír	35 x 50,5 cm

(Nagyszeben, 1906. augusztus 13. – Budapest, 1990. január 27.)

Családjával 1922-ben költözött Győrbe, ahol a helybéli festőktől tanult rajzolni. Gimnáziumi tanulmányait félbeszakítva aranyművesként dolgozott s 1940-ig vésnöki munkából élt. Kezdetben festőnek készült. Első szobrait 1931-től készítette, először rézből és fából, majd 1934-től kőből is. 1934-ben végleg felhagyott a festészettel. 1943-tól a nyarakat Tihanyban töltötte, ez a táj vált művészetének – elsősorban lírai hangvételű grafikai lapjainak – fő ihletőjévé. A háború után Budapestre költözött. Kiemelkedő illusztrátori tevékenysége, illetve a magyar és a világirodalom nagyjainak műveihez kötődő alkotásai. 1959-től többször járt Olaszországban. 1963-ban Londonban megismerkedett Henry Moore-ral. Plasztikái formanyelve rokon Hans Arp és Bràncusi letisztult szobraival, illetve az ókori görög szobrászattal. Grafikáira és plasztikáira finom melankólia, a mediterrán életfelfogás a jellemző. Fontosabb díjai: Munkácsy-díj (1954); Kossuth-díj (1957); érdemes művész (1967); kiváló művész (1972)

Válogatott irodalom: lászló gy.: Borsos Miklós, Budapest, 1965.; borsos m.: Visszanéztem félutamból. Bp.: Szépirodalmi, 1971.; sík cs.: Rend és kaland, Budapest, 1972.;   b. kéri.: Kertem, Budapest, 1973.;  borsos m.: A toronyból. Bp.: Szépirodalmi, 1979.; kállai e.: Egy új szobrász. In.: Művészet veszélyes csillagzat alatt, Bp.: Corvina, 1981.; illés e.: Borsos Miklós rajzai. Bp.: Szépirodalmi, 1985.;  l. kovásznai v.: Borsos Miklós, Bp.: Képzőművészeti, 1989.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.150	Tihany,  1957	j.: jobbra lent: B M  alatta: 1957  alatta: Tihany	tus, papír	21,5 x 30,5 cm
81.175	Lovasok a Balaton partján, 1954	j.: jobbra lent: BM  alatta: 1954	lavírozott tus, papír	26,5 x 37,5 cm
81.304	Galamb, 1949 k.	j.: nincs	golyóstoll, papír	24 x 23,5 cm
81.305	Két rajz (Lenin II. és Lenin IV.), 1949	j.: jobbra lent: BM  alatta: 1949    j.: jobbra lent: BM  alatta: 1949	tus, papír;  grafit, tus, papír	30,5 x 19 cm; 30,5 x 21,5 cm
81.306	Két rajz (Lenin I. és Lenin V.), 1949	j.: jobbra lent: BM alatta: 1949  j.: jobbra lent: BM   alatta: 1949	tus, papír;  ceruza, tus, papír	24 x 17 cm; 24 x 17,7 cm
81.307	Lenin III., 1949	j.: jobbra lent: BM  alatta: 1949	tus, papír	27 x 20,5 cm
81.308	Téli este, 1933	j.: jobbra lent: BM alatta 933   balra lent: BM alatta 933	tus, papír	33,5 x 45 cm
81.309	Önarckép, 1937	j.: jobbra lent: BM  alatta: 1937	tus, papír	35 x 22 cm
81.310	Álló női akt, 1947	j.: jobbra lent: BM alatta: 1947  alatta: Tihany	tus, papír	33,5 x 20,5 cm
81.311	Hegedülő nő, 1947	j.: jobbra lent: -bm  alatta: Pécs  alatta 1947	tus, papír	21,5 x 18,2 cm
81.312	Szüret helyett, 1956	j.: jobbra lent: Szüret helyett  alatta: BM	tus, papír	16,1 x 24,4 cm
81.313	Kompozíció, 1960 k.	j.: jobbra lent: Borsos M.	tus, papír	15,8 x 21,5 cm
81.314	Koncert, 1947	j.: jobbra lent: BM   alatta: Pécs   alatta: 1947	tus, papír	21,5 x 30,5 cm
81.699	Tihanyi kép, 1960	j.: a nyomaton: jobbra lent: BM 1960  a nyomaton kívül: jobbra lent: Borsos Miklós alatta 1960  balra lent: Tihanyi kép	hidegtű, papír	23,5 x 37,3 cm
80.700	Futtatás, 1961	j.: a nyomaton: balra lent: BM 1961  a nyomaton kívül: jobbra lent: Borsos Miklós alatta 1961  balra lent: Futtatás	hidegtű, papír	28,7×38,8 cm

(Marosvásárhely, 1893. július 3. – Budapest, 1976. december 31.)

1913 és 1915 között Budapesten a Művészház képzőművészeti szabadiskolájában tanult, majd hamar kapcsolatba került az aktivista alkotók körével. Az 1910-es, 20-as években művészetére az expresszív, kubisztikus hangvétel a jellemző, 1920-ban jelent meg képarchitektúráit tartalmazó albuma. A Tanácsköztársaság bukása után – hasonlóan számos magyar művészhez – Bécsbe emigrált, majd Berlinben és Weimarban élt. Berlinben a Sturm tagjaként dolgozott, Weimarban megismerkedett a Bauhaussal és a De Stijl csoporttal. 1925-ben tért haza. A Zöld szamár színtársulat egyik alapítója volt, mely számára kosztümöket és díszleteket is tervezett. 1928 és 1938 között reklámművészeti iskolát nyitott. 1948 – 1949-ben az Iparművészeti Főiskola tanára, 1949 – 1956 között pedig a Képzőművészeti Főiskola igazgatója volt. Szerkesztette az Új Föld, a Plakát és a Szabad Művészet című folyóiratokat. 1943-ban jelent meg (Hevesy Iván és Rabinovszky Máriusz társszerzőjeként) Kétezer év festészete című könyve. Az 1930-as évektől művészete realistábbá, színesebbé vált. Fontosabb díjai, kitüntetései: Munkácsy-díj (1955); érdemes művész (1956); kiváló művész (1970); Kossuth-díj (1973).

Válogatott irodalom: n. pénzes é. – pogány ö. g. (szerk.): Bortnyik Sándor kiállítása. Bp.: Magyar Nemzeti Galéria, 1969.; borbély l.: Bortnyik. Bp.: Corvina, 1971.; vadas j. (szerk.): Bortnyik Sándor. Bp.: Corvina, 1975.; körner é.:Bortnyik Sándor. Bp.: Corvina, 1975.; bakos k.: Bortnyik Sándor magániskolája, a Műhely 1928 – 1938. In.: Reform, alternatív és progresszív műhelyiskolák 1896 – 1944. Bp.: Tölgyfa, 2003.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.149	Lenin, 1918	j.: jobbra lent: Bortnyik  balra lent:  Lino – 1918. Kézi levonat  középen lent: VIII	linóleummetszet, papír	18 x 18 cm
81.173	Család, 1919	j.: balra lent: Bortnyik 919	szépia, sárga tus, papír	37,5 x 25 cm
81.174	Strandon, 1930	j.: balra lent: Bortnyik 1930	gouache, papír	38,5 x 29,2 cm
81.180	Cirkusz, 1929	j.: jobbra lent: Bornyik 1929  balra lent: Cininek és Misunak baráti szeretettel és becsüléssel, 1929 karácsonyán	gouache, tempera, papír	32 x 23,3 cm
81.499	Térdelő férfiakt, 1918 k.	j.: balra lent: Bortnyik	ceruza, papír	19,3 x 16,2 cm
81.500	Álló női akt, 1917	j.: jobbra lent: Bortnyik	tus, ceruza,  papír	19,6 x 14 cm
81.501	Ülő női akt, 1918 k.	j.: jobbra lent: Bortnyik	ceruza, papír	19,3 x 16,2 cm
81.502	Akt rúddal, 1918 k.	j.: jobbra lent: Bortnyik	diófapác, papír	16 x 17,5 cm
81.503	Kompozíció, 1919	j.: jobbra lent: Bortnyik	akvarell, papír	20,5 x 27,2 cm
81.504	Bárban 1930 k.	j.: jobbra lent: Bortnyik	toll, tus,  papír	31,2 x 23,5 cm
81.682	Kompozíció (Síkkonstrukció), 1922-1973	j.: jobbra lent: Bortnyik	szitanyomat, papír	35 x 56,5 cm
81.683	Színes kompozíció (Képarchitektúra 31), 1922-1973	j.: jobbra lent: Bortnyik	szitanyomat, papír	40 x 40 cm
81.684	Színes kompozíció (ABC 1922 (1922-1973)	j.: jobbra lent: Bortnyik	szitanyomat, papír	56,8 x 34,5 cm
81.687	Börtönudvari séta (Utca), 1919	j.: jobbra lent: Bortnyik	linóleummetszet (?), papír	22,7 x 11,5 cm
81.688	Heverő pár (Pihenők), 1924	j.: jobbra lent: Bortnyik	linóleummetszet (?), papír	15 x 22,5 cm
81.689	Absztrakt kompozíció, 1919	j.: jobbra lent: Bortnyik 919  balra lent: Fametszet	fametszet, papír	10 x 14,5 cm
81.690	Férfifej, 1918	j.: jobbra lent: Bortnyik 918  balra lent: Lino (kézi    levonat)	linóleummetszet, papír	21,5 x 14,5 cm
81.701	Absztrakt kompozíció, Evezősök, 1918	j.: jobbra lent: Bortnyik	linóleummetszet, papír	9,3 x 13 cm
81.703	Kovácsok, 1916	j.: jobbra lent: Bortnyik	linóleummetszet, papír	21 x 15,4 cm
81.756	Absztrakt kompozíció 1919	j.: jobbra lent: Bortnyik  19	linóleummetszet, papír	13 x 18,3 cm
81.762	Kovácsok é.n.	j.: jobbra lent: Bortnyik	fametszet, papír	27,2 x 20 cm

(Budapest, 1939. július 24. – Budapest, 1993. január 28.)

Tanulmányait a Kossuth Lajos Közgazdasági technikumban végezte. Dolgozott az Állami Nyomda bélyeggyártási osztályán, volt mélynyomó fényképész és retusőr. 1959-től jelentek meg rajzai, melyek számos napi- és hetilapban, kiadványban szerepeltek – így többek között a Ludas Matyiban, Fülesben, Népszabadságban, Hócipőben. Igényes, nemcsak humoros, de gondolkodásra is késztető rajzai a mindennapok szürke kisemberét – a kishivatalnokot, a háziasszonyt – állították az előtérbe. Halála után, 1993-ban jelent meg Tizenöt millió című karikatúra albuma. Ugyanebben az évben emlékére a Népszabadság és a Hócipő szerkesztősége Brenner-díjat alapított. Fontosabb díjai: Munkácsy-díj (1976)

Válogatott irodalom:  Brenner Gy.: Tizenötmillió, Bp.: Mécs László Lap- és Könyvkiadó, 1993.

Alkotása a gyűjteményben:

81.544

A háború réme, 1968

j.: nincs

tus, papír

14,5 x 25 cm

(Budapest, 1883. június 1. – Budapest, 1938. január 1.)

Eredeti nevén Wimmer Dezső.  1898 és 1900 között az Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakán, a Mintarajziskolában, majd a müncheni Akadémián tanult. Ezt követően Hollósy Simon tanítványaként a nagybányai művésztelepen dolgozott, majd Párizsban, a Julian Akadémián Jean Paul Laurens tanítványa volt. 1906-ban szerepelt a Salon des Indépendants kiállításán, majd hazatérve a Nyolcak csoportjának a tagja lett. Budapesti szabadiskolákban tanított. 1925 és 1930 között Franciaországban élt. 1928-ban szerepelt a Velencei Biennálén. 1938-ban önkezével vetett véget életének. Képeit letisztult formák, konstruktív felépítettség jellemzik. Jó barátja volt Ady Endrének, akiről számos portrét készített.

Válogatott irodalom: bölöni gy.: Képek között. Bp.: Szépművészeti, 1967.; passuth k.: A Nyolcak festészete. Bp.: Corvina, 1967.; horváth b.: Czigány Dezső Ady-képei. Bp.: Magvető, 1977.; rum a.: Czigány Dezső. Bp.: magánkiadás, 2004.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.298	Ady Endre, 1908 k.	j.: jobbra lent: Czigány D	pitt, papír, papír	23,2 x 16,5 cm
81.614	Falusi táj (Dombos táj búzakeresztekkel), 1920 k.	j.: nincs	olaj, vászon	38 x 53 cm
81.615	Tengerpart, 1920 k.	j.: középen lent: Czigány	olaj, vászon	64 x 52 cm
81.616	Csendélet sárga tulipánokkal), 1915 k.	j.: jobbra lent: Czigány	olaj, vászon	79 x 59,5 cm

(Meszeske tanya, 1926. október 20. – Salgótarján, 2000. november 1.)

A bodrogközi tanyavilágban született. A NÉKOSZ tagjaként a Dési Huber Képzőművész Kollégium egyik alapító tagja volt. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán rajztanári oklevelet szerzett 1956-ban. Mesterei Szőnyi István, Jakuba János, Gábor Pál és Marczell György voltak. 1953 óta szerepelt hazai kiállításokon. 1964-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt, 1968-ban és 1972-ben szintén több hónapot töltött Rómában. Vendégtanárként tanított Svédországban és Finnországban. Pályakezdése óta tanított, nevéhez fűződik az ország első iskolagalériájának létrehozása Salgótarjánban. Elsősorban rézkarcokat, litográfiákat, fametszeteket, kollázsokat és zománcképeket készített. Jelentős az illusztrátori munkássága. Alkotásai elsődlegesen a népművészet képi és szellemi világából táplálkoznak, mélyen hatott rá Bartók eszmeisége. Képzőművészeti munkássága mellett több novellát, tanulmányt, glosszát írt, 1990-ben magyar-német nyelvű mesekönyve jelent meg Tihanyi mesék címmel.

Fontosabb díjai: SZOT-díj (1965); Munkácsy-díj (1968); érdemes művész (1975); kiváló művész (1988)

Válogatott irodalom: szentes l.: Édesanyám ikonja. In.: Művészet, 1966/9; danyi g.: Interjú Czinke Ferenccel. In.: Palócföld, 1968/3; szilágyi m.: Czinke Ferenc grafikái. In.: Művészet, 1970/3; bereczky l.: Czinke Ferenc grafikáiról. In.: Művészet, 1974/5; menyhárt l.: Háttal az égetőknek. In.: Művészet Évkönyv, 1978.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.603	Lány gyümölcsöstállal, 1966	j.: balra lent: Czinke alatta: F. 1966	fametszet, papír	48 x 35,5 cm
81.767	Öt lap: Madách-centenárium, 1964, Álló nőalak madárral,1965, Újévi lap, 1966, Újévi lap, 1968, Újévi lap, 1972	1964: j.: nincs, 1965: A félbehajtott lapon belül: BUÉK: Czinke F., kívül: 1965, 1966: j.: a félbehajtott lapon belül: Termékeny, boldog Újesztendőt kívánok: Czinke Feri., balra az előlapon: 1966, 1968: BUÉK Boldog mechanizmust! Czinke F., 1972: jobbra fent: 72′, jobbra lent: buék Feri	rézkarc, papír, az 972-ben készült mű: szita, papír	11,5 x 6,5 cm, 6,8 x 9,7 cm, 9,7 x 6 cm,     14 x 6,6 cm,   15 x 10,5 cm

(Budapest, 1883. szeptember 4. – Budapest, 1976. január 29.)

Művészi tanulmányait 1902 és 1906 között nyaranta a nagybányai szabadiskolában kezdte meg Iványi Grünwald Béla tanítványaként. 1902 és 1903 között a müncheni akadémiát látogatta. 1904-ben a párizsi Julian Akadémián folytatta tanulmányait, majd 1905 és 1914 között a francia fővárosban élt. Itt került kapcsolatba a Fauves csoport tagjaival és szakítva korábbi, nagybányai eredetű naturalista felfogásával, a természeti látványt már nem visszaadni igyekezett, hanem dekoratív öntörvényű képpé írta át. Festészete azonban vaskosabb, anyagszerűbb és ösztönösebb maradt a francia Fauves-nál. 1914 és 1918 között Hollandiában, majd 1925-ig Berlinben, ezt követően Párizsban, illetve Berlinben élt. Fontosabb díjai: Kossuth-díj (1948); érdemes művész (1958); kiváló művész (1968)

Válogatott irodalom: kállai e.: Czóbel Béla. Bp.: Bisztrai, 1934.; genthon i.: Czóbel Béla. Bp.: Képzőművészeti Alap, 1961.; philipp c. – horváth f. – havas l. (szerk.): Czóbel Béla. Bp.: Corvina, 1979.; frank j.: Czóbel Béla. Bp.: Corvina, 1983.; m. vásárhelyi  (szerk.): Czóbel Béla emlékkönyv. Szentendre: Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1983.; lóska l.: Czóbel festmények és rajzok a székesfehérvári Deák-gyűjteményben. In. Árgus, 1993/1.; kratochwill m.: Czóbel Béla (1883 – 1976) élete és művészete. Veszprém: Magyar Képek, 2001.; kratochwill m.: Czóbel Béla. Bp.: Kossuth, 2009.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.67	Napraforgók, 1943	j.: jobbra lent: Czóbel 43	színe, ceruza, papír	48 x 33 cm
81.98	Ülő női akt, 1940-es évek	j.: jobbra lent: Czobel	tus, papír	24,5 x 32 cm
81.154	Félakt profilból, 1940-es évek	j.: jobbra lent: Czóbel	pitt, szépia, papír	43,5 x 28 cm
81.155	Álló akt, 1940-es évek eleje	j.: jobbra lent: Czóbel	szén, papír	32 x 24 cm
81.156	Álló női akt, 1920 k.	j.: jobbra lent: Czóbel	szén, papír	45 x 35 cm
81.157	Feje fölött tálat tartó női akt, 1920 k.	j.: jobbra lent: Czóbel	pitt, papír	45 x 35 cm
81.158	Női félakt, 1950 k.	j.: jobbra lent: Czóbel	rőtli, papír	43 x 30 cm
81.159	Álló női akt é.n.	j.: jobbra lent: Czóbel	pitt, papír	43 x 30,4 cm
81.160	Női fej, 1950 k.	j.: jobbra lent: Czóbel	pitt, papír	31 x 23,5 cm
81.161	Aktok tájban (Mozdulattanulmány), 1940 k.	j.: jobbra lent: Czóbel	kréta, papír	27,8 x 21,5 cm
81.162	Ülő női akt, 1940 k.	j.: jobbra lent: Czóbel	tus, papír	25 x 31,2 cm
81.163	Ülő nő, 1940-es évek eleje	j.: jobbra lent: Czóbel	rőtli, papír	31 x 24 cm
81.164	Nő mellképe, 1945 után	j.: nincs	ceruza, szén, papír	32 x 24 cm
81.165	Kézimunkázó nő, 1944	j.: jobbra lent: Czóbel  alatta: 44	ceruza, papír	34 x 24 cm
81.166	Női profil, 1930-as évek vége	j.: jobbra középen: Czobel	rőtli, papír	31 x 24 cm
81.167	Ülő női akt, 1940-es évek	j.: jobbra fent: Czóbel	tus, nádrajz, papír	35,5 x 23 cm
81.168	Író nő (Modok Mária ír), 1940 körül	j.: balra lent: Czóbel	toll, papír	14,5 x 11,5 cm
81.169	Csendélet (Virágok), 1940-es évek	j.: jobbra lent: Czóbel	szén, papír	47 x 35 cm
81.170	Félakt, 1940-es évek	j.: jobbra lent: Czóbel	szépia, kréta, papír	44,5 x 32 cm
81.588	Fekvő akt, 1940-es évek eleje	j.: jobbra lent: Czóbel	pitt, papír	39 x 55 cm
81.589	Fekvő félakt, 1957	j.: középen lent: Czóbel  alatta Szt. Endre  57	pitt, papír	47,3 x 53,5 cm
81.590	Női mellkép é.n.	j.: jobbra lent: Czóbel		56,5 x 39 cm
81.605	Csendélet, 1950-es évek	j.: jobbra lent: Czóbel	szén, vízfestés, papír	62,5 x 47 cm
81.611	Leányfej, 1940-es évek  vége	j.: jobbra fent: Czóbel	olaj, vászon	56 x 42 cm
81.612	Városrészlet, 1927	j.: balra lent: Czobel  1927	olaj, vászon	60 x 80 cm
81.613	Akt (Fekvő női akt), 1935 k.	j.: balra lent: Czóbel	olaj, vászon	62 x 80 cm
81.685	Kiállítási plakátterv (A genfi Galerie Georges Moos plakátjához készített feliratok nélküli példánya), 1961	j.: jobbra lent: Czóbel  balra lent: 19/100  középen lent: Mihályfi Ernőnek és a kedves Filonak baráti szeretettel Czóbel	vegyes, papír	65,5 x 50,5 cm
81.686	Kiállítási plakát (A genfi Galerie Georges Moos plakátja) 1961	j.: jobbra lent: Czóbel	vegyes, papír	65,5 x 50,5 cm
81.702	Női arckép, 1940 k.	j.: balra lent: (olvashatatlan felirat) középen lent: Aux amis Mihályfi  Czóbel	tus, papír	43,5 x 34,6 cm
81.705	Női profil, 1960 k.	j.: jobbra lent: Czóbel alatta Mihályfi Ernőnek és kedves feleségének baráti szeretettel Czóbel	rézkarc, papír	18 x 14,8 cm

(Pásztó, 1925. január 31.  – Budapest, 1980. április 2.)

1947-52 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán grafika tanszakán tanult. Mesterei: Hincz Gyula, Koffán Károly, Ék Sándor és Konecsni György. Balladai hangvételű művein szülőföldje világát, emlékeit ábrázolta jelképszerű tömörséggel. Rajzainak visszatérő jelképei az archaikus népi imádságban, a vallásos nép körében jól ismert apokrif  evangéliumokban, a magyar népi hagyományban és más népek kultúráiban megjelenő archetipikus elemek. Munkásságának jelentős része könyvillusztráció, irodalmi műhöz kötődő egyedi rajz, rézkarc, litográfia, akvarell. 1957-től kerámiával is foglalkozott a hódmezővásárhelyi majolikagyárban. Egyedi kerámiák, tálak, vázák kerültek ki keze alól. Az ország számos intézménye üzeme falára kerámia falképeket készített. 2001-ben szülőföldjén, Pásztón galéria nyílt művei számára. Fontosabb díjai: Munkácsy-díj (1964, 1967); érdemes művész (1974)

Válogatott irodalom: b. supka m.: Csohány Kálmán. Bp.: Corvina, 1985.;  shah g.: Csohány Kálmán. Bp.: Somos, 2010.

Alkotása a gyűjteményben:

81.668

Béke, 1945

j.: hátoldalon: jobbra lent: Csohány K.  balra lent: 1945. április 4.

tus, papír

20 x 15,5 cm

(Szombathely, 1894. április 13. – Budapest, 1934. június 18.)

Apja asztalosmester volt és a fiatal Derkovits Gyula is ezt a szakmát tanulta ki korán megmutatkozó tehetsége ellenére. 1914-ben jelentkezett a frontra s hadirokkantként szerelt le 1916-ban. Művészi ismereteinek alapjait különböző esti iskolákban, illetve Kernstok Károly szabadiskolájában sajátította el. A Tanácsköztársaság ideje alatt a nyergesújfalui művésztelepen dolgozott. 1923 és 1926 között Bécsben élt, ahol megismerkedett a magyar emigrációval. Míg korai, 1920 körül készült műveire az idilli világ, a harmonikus kompozíció a jellemző, ausztriai tartózkodása alatt már a német expresszionizmus hatott rá inkább, alkotásainak témaválasztása egyre komorabbá és tragikusabbá vált. Budapestre költözése után, 1927-ben kezdődő, utolsó érett korszakát teljes joggal hozhatjuk párhuzamba József Attila költészetével. Művészi világa azonosult a kizsákmányoltak, munkások, hajléktalanok és munkanélküliek világával. Derkovits Gyula a két világháború közti magyar művészet egyik legmarkánsabb alakja volt, akinek nemcsak művészi témaválasztásában, de életútjában, sorsában is megnyilvánultak a kor szociális problémái. Ő maga is a munkanélküliek, éhezők életét élte s bár tüdőbaja végzett vele, tulajdonképpen éhen halt. Halála után posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki 1948-ban.

Válogatott irodalom: ártinger i.: Derkovits Gyula. Bp.: magánkiadás, 1934; kállai e. – bálint gy.: „1514”  – Derkovits Gyula 11 fametszete. Bp.: Gondolat, 1936; pogány ö. g. – dési huber i.-né: Derkovits Gyula és Dési Huber István 16 rajza. Bp.: Athaneaum, 1949; derkovits gy.-né: Mi ketten. Bp.: Képzőművészeti Alap, 1954; pogány ö. g .: Derkovits Gyula. Bp.: Corvina, 1961.; körner é..: Derkovits Gyula. Bp.: Corvina, 1968.; molnos p..: Derkovits – Szemben a világgal. Bp.: Népszabadság – Kieselbach, 2008.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.74	Utolsó vacsora 1922	j.: nincs	tus, papír	20,2 x 27,5 cm
81.82	Lovas rendőr attak (Tüntetés I.), 1929	j.: nincs	tus, papír	23,8 x 19,4 cm
81.92	Látomás (Betlehemi pásztorok), 1918 k.	j.: nincs	tus, papír	26,2 x 36,2 cm
81.96	Anya, Munkások (két oldalas rajz), 1933	j.: nincs;     j.: fobbra lent: (Munkások) 1934  balra lent: (Anya) 1933 balra fent: Derkovits Gyuláné igazolása	pitt, papír, papír, tus, papír	23,8 x 9,7 cm, 23,8 x 9,5 cm
81.97	Kompozíció (Család), 1922	j.: jobbra fent: Derkovits alatta 922	lavírozott tus, papír	40,3 x 37 cm
81.102	Nőalak tájban, 1918	j.: nincs	tus, papír	20,7 x 15 cm
81.103	Tehén, 1924	j.: jobbra lent: Derkovits 1924	tus, papír, akvarell, papír	12,9 x 19 cm
81.104	Krumplihámozó, 1916	j.: nincs	ceruza, papír	15,5 x 11,3 cm
81.105	Viki, 1923	j.: jobbra fent: Derkovits 923	pitt, papír, papír	24,5 x 20 cm
81.106	1914 – 1918, 1933	j.: nincs	ceruza, papír	22 x 19,5 cm
81.107	Ismeretlen katona, 1934	j.: a rajzban lent: Saját harctéri tudósítónktól. Nagy győzelem az északi harctéren. Sok (50.000) hadifogoly … ágyút … zsákmányoltunk. Vitéz csapataink tovább vonulnak előre. A lap alján, a rajzon kívül: Derkovits Gyula 1934. „Az ismeretlen katona”	ceruza, tus, papír	24,2 x 20 cm
81.108	Tájkép, 1923	j.: balra lent: Derkovits Gy alatta: 923	akvarell, papír	25,5 x 28,8 cm
81.109	Tigrisek (Macskák), 1932	j.: balra fent: Derkovits 932	akvarell, papír	19 x 23,5 cm
81.110	Mészoltók (Mészégetők), 1929	j.: jobbra fent: Derkovits Gy alatta 929	tempera, papír	34 x 25 cm
81.111	Vízparti jelenet, 1919	j.: jobbra fent: Derkovits Gy.	tempera, papír kartonon	29,3 x 46,5 cm
81.112	Ülő férfi (Önarckép), 1919	j.: jobbra lent: Derkovits Gyula 919	tus, papír	31 x 24 cm
81.113	Szigeten, 1921	j.: balra lent: Derkovits Gy.  alatta: 921	tus, papír	34,5 x 31,5 cm
81.114	Táj, 1920	j.: balra lent: Derkovits Gy. 920	lavírozott tus, papír	29 x 29,5 cm
81.115	Család 1922	j.: jobbra lent: Derkovits 1922	akvarell, papír	30 x 28 cm
81.116	Fiúakt, 1918 k.	j.: jobbra lent: Derkovits	tus, papír	29  x20 cm
81.117	Golgota, 1921	j.: jobbra lent: Derkovits Gy.  alatta: 921	lavírozott tus, papír	29 x 31.5 cm
81.118	Evezősök, 1920	j.: jobbra lent: Derkovits Gy. 920	lavírozott tus, papír, diópác, papír	29 x 31,5 cm
81.119	Építkezők (kis vázlat), 1932	j.: nincs	ceruza, papír	14,3 x 9,5 cm
81.120	Szónok II., 1930	j.: nincs	tus, papír	16 x 10,5 cm
81.121	Ölelkező pár, 1919	j.: jobbra fent: Derkovits alatta Gy 9	tus, papír	26,5 x 22,8 cm
81.122	Állva ölelkezők, 1919	j.: jobbra lent: Derkovits Gyula	tus, papír	28 x 23,5 cm
81.136	Villamoson I., 1933	j.: nincs	ceruza, papír	15,5 x 15,5 cm
81.137	Dunaparton, 1919	j.: balra fent: Derkovits Gyula alatta: 919	tus, papír	31 x 22 cm
81.138	Ló és fa, 1921	j.: balra fent: Derkovits  alatta: 921  jobbra lent: 1921	tus, papír	20 x 21 cm
81.139	Női akt, 1918	j.: jobbra lent: Derkovits Gy. 918	tus, papír	26,5 x 20 cm
81.140	Öt alak, 1918	j.: jobbra lent: Derkovits alatta: 1918	tus, papír	16,5 x 23 cm
81.142	Lovak (Három ló), 1917	j.: nincs	tus, papír	21 x 15 cm
81.143	Olvasó férfi, 1918	j.: jobbra lent: Derkovits Gy. 918	tus, papír	28,5 x 19,5 cm
81.144	Kétoldalas rajz (Két ökör, Jelenet két alakkal), 1932	hátoldalán: Férfi- és nőalak tusvázlata valamint Derkovits Gyuláné igazolása	tus, ceruza, papír	12,7 x 19,5 cm, 10,2 x 9,2 cm
81.145	Pásztor (Vándor, Vak koldus), 1918	j.: barla lent: Derkovis	ceruza, papír	19,5 x 9,5 cm
81.146	Férfi- és női akt, 1919	j.: nincs	tus, papír	34,5 x 23,5 cm
81.153	Serlegavatás, 1930 (vagy 32)	j.: hátoldalán: Derkovits Gyuláné igazolása	ceruza, papír	24,5 x 19,7 cm
81.181	Illusztráció: A readingi fegyház balladája (O. Wilde), 1923	j.: nincs	akvarell, papír	13,7 x 10,2 cm
81.182	Illusztráció: A readingi fegyház balladája (O. Wilde), 1923	j.: nincs	akvarell, papír	13,7 x 10,1 cm
81.183	Öt akt, 1917	j.: jobbra lent: Derkovits Gyula alatta: 1917	tus, papír	23,3 x 34,2 cm
81.184	A mészáros, 1932	hátoldalán: Derkovits Gyuláné igazolása	tempera, papír	14,5 x 11,8 cm
81.185	Illusztráció: A readingi fegyház balladája (O. Wilde), 1923	j.: balra lent: Derkovits Gyuláné igazolása	akvarell, papír	13,7 x 10,1 cm
81.186	Illusztráció: A readingi fegyház balladája (O. Wilde), 1923	j.: balra lent: Derkovits Gyuláné igazolása	akvarell, papír	13,7 x 10,2 cm
81.187	Illusztráció:A readingi fegyház balladája (O. Wilde), 1923	j.: középen lent és fent: Derkovits Gyuláné igazolása	akvarell, papír	13,7 x 10,1 cm
81.188	Illusztráció: A  readingi fegyház balladája (O. Wilde), 1923	j.: balra lent: Derkovits Gyuláné igazolása	akvarell, papír	13,7 x 10.1 cm
81.189	A prédikátor, 1920	j.: balra fent: Derkovits Gy. 920	ceruza, papír	19,3 x 16 cm
81.229	Fázó asszony, 1934	j.: jobbra fent: Derkovits Gyuláné igazolása	ceruza, tus, papír	29,4 x 23,3 cm
81.346	Ülő akt, 1922	j.: jobbra lent: Derkovits Gy.  alatta: 922.	lavírozott tus, papír	38,2 x 38,9 cm
81.347	Zongorázó, 1920	j.: balra lent: Derkovits alatta 920	lavírozott tus, papír	35,5 x 39 cm
81.375	Önarckép, 1923	j.: jobbra lent: Derkovits Gyula 923  balra lent: III.	rézkarc, papír	24,6 x 20 cm
81.376	Temetés, 1923	j.: nincs	hidegtű, papír	11 x 9,5 cm
81.377	Kaszás parasztok, 1930	j.: nincs	rézkarc, papír	19,7 x 24 cm
81.378	Malomkő forgatók (Taposómalom), 1930	j.: nincs	rézkarc, papír	19,7 x 24 cm
81.379	Karóba húzott (Kitötött paraszt), 1930	j.: nincs	hidegtű, papír	24,7 x 19,2 cm
81.380	Furulyázó;  Zsákhordó, 1921  k.	j.: jobbra lent: Derkovits Gyula   j.: nincs	rézkarc, papír; fametszet, papír	19,1 x 8,3 cm; 21,4 x 9,2
81.381	Kapudöngetők, 1930	j.: nincs	rézkarc, papír	19,5 x24 cm
81.382	Vak újságárus (Rokkant hős, Ismeretlen katona), 1930	j.: nincs	hidegtű, papír	12,5 x 9,8 cm
81.383	Asztalos, 1929	j.: nincs	rézkarc, papír	19,5 x 24 cm
81.384	Parasztok rohama (Felkelők), 1930	j.: nincs	rézkarc, papír	19,5 x 24 cm
81.385	Kaszát élesítő paraszt  (Kaszafenő), 1930	j.: nincs	rézkarc, papír	24,5 x 19,2 cm
81.386	Öcsém a ravatalon, 1922	j.: nincs	hidegtű, papír	19,8 x 20,6 cm
81.387	Szerelmespár (A csók, Ölelkezők), 1921	j.: nincs	hidegtű, papír	9,2 x 8,5 cm
81.388	Aktok (Nyár), 1921	j.: nincs	rézkarc, papír	8,5 x 9 cm
81.389	Csónakosok  é.n.	j.: nincs	rézkarc, papír	11,3 x 9,2 cm
81.390	Menekülő asszonyok  1925	j.: nincs	hidegtű, papír	19,7 x 22,8 cm
81.391	Gyümölcsszedők (Nagy fa alatt), 1921	j.: jobbra lent: Derkovits Gy 921	rézkarc, papír	9,2 x 8,5 cm
81.392	Szakállas önarckép, 1921	j.: nincs	hidegtű, papír	8,5 x 5,9 cm
81.393	Gyümölcsszedők (Nagy fa alatt), 1921	j.: jobbra lent: Derkovits Gy. 921	hidegtű, papír	9,2 x 8,5 cm
81.394	Szakállas önarckép, 1921	j.: jobbra lent: Derkovits Gy. 922	hidegtű, papír	8,5 x 5,9 cm
81.395	Önarckép, 1921	j.: a nyomaton: jobbra lent: Derkovits alatta 921	rézkarc, papír	12 x 10,8 cm
81.396	Önarckép, 1921	j.: a nyomaton: jobbra lent: Derkovits alatta 921	hidegtű, papír	12 x 10,8 cm
81.397	Püspöksüveges önarckép, 1923	j.: jobbra lent: Derkovits  balra lent: 1923  középen lent: Önarckép	rézkarc, papír	17,8 x 11,9 cm
81.398	Temetés, 1923  Kordélyosok, 1921	j.: jobbra lent: Derkovits Gy  balra lent: 1923  középen lent: Temetés                                      j.: jobbra lent: Derkovits Gy  balra lent: 1921  középen lent: Kordélyosok	hidegtű, papír; rézkarc, papír	11 x 9,5 cm;  9,5 x 11 cm
81.399	Kalapos önarckép, 1921	j.: nincs	rézkarc, papír	9,5 x 7 cm
81.400	Kalapos önarckép, 1921	j.: jobbra lent: Derkovits Gy   balra lent: IV.	rézkarc, papír	9,5 x 7 cm
81.401	Koncert (Zenélők), 1922	j.: jobbra lent: Derkovits Gyula 922	hidegtű, papír	19,3 x 14,6 cm
81.402	Hídnál, 1927	j.: jobbra lent: Derkovits Gyula 1927  középen lent: Hídnál	hidegtű, papír	25,2 x 29,5 cm
81.403	„Ucca”, 1927	j.: jobbra lent: Derkovits Gy  balra lent: 1927.  középen lent: Ucca	hidegtű, papír	29 x 25,5 cm
81.404	Mi ketten, 1927	j.: jobbra lent: Derkovits Gyula alatta 1927  középen lent: Önarckép	hidegtű, papír	29,6 x 23,6 cm
81.405	Menekülők, 1924	j.: jobbra lent: Derkovits  balra lent: 1924	rézkarc, papír	29,5 x 46,7 cm
81.406	„Ucca”, 1927	j.: nincs	hidegtű, papír	29 x 25,5 cm
81.407	Tehenet hajtó férfi, 1922	j.: nincs	rézkarc, papír	15,3 x 18,3 cm
81.408	Hídnál, 1927	j.: nincs	hidegtű, papír	25,2 x 29,5 cm
81.409	Tehenet hajtó férfi, 1923	j.: jobbra lent: Derkovits Gyula 923   balra lent: I. Próba	hidegtű, papír	15,3 x 18,3 cm
81.410	Hatlottsiratás, 1924	j.: jobbra lent: Derkovits Gy.  Balra lent: 1924  középen lent: Halott siratás	rézkarc, papír	26,2 x 53,5 cm
81.411	Dózsa sorozat 1. lap: Menetelők, 1514, 1928	j.: jobbra: Derkovits Gyuláné igazolása; jobbra lent: Derkovits Gyuláné kézjegyével: 1928  Derkovits Gyula „Dózsa” fametszet sorozata   balra lent: 1. lap  középen lent: 1514. Menetelők	fametszet, papír	44 x 50 cm
81.412	Dózsa sorozat 2. lap: 1514 Kaszafenő paraszt, 1928	j.: jobbra: Derkovits Gyuláné igazolása; jobbra lent: Derkovits Gyuláné kézjegyével: 1928  Derkovits Gyula „Dózsa” fametszet sorozata   balra lent: 3. lap  középen lent: 1514. Kaszafenő paraszt	fametszet, papír	44 x 50 cm
81.413	Dózsa sorozat 3. lap: Kapudöngetők, 1929	j.: jobbra: Derkovits Gyuláné igazolása; jobbra lent: Derkovits Gyuláné kézjegyével: 1929  Derkovits Gyula „Dózsa” fametszet sorozata   balra lent: 3. lap  középen lent: 1514. Kapudöngetők	fametszet, papír	44 x 50 cm
81.414	Dózsa sorozat 4. lap: Felkelő paraszt, 1929	j.: jobbra: Derkovits Gyuláné igazolása; jobbra lent: Derkovits Gyuláné kézjegyével: 1929  Derkovits Gyula „Dózsa” fametszet sorozata   balra lent: 4. lap  középen lent: 1514. Felkelő paraszt	fametszet, papír	44 x 50 cm
81.415	Dózsa sorozat 5. lap: Dózsa a várfokon, 1929	j.: jobbra: Derkovits Gyuláné igazolása; jobbra lent: Derkovits Gyuláné kézjegyével: 1929  Derkovits Gyula „Dózsa” fametszet sorozata   balra lent: 5. lap  középen lent: 1514. Dózsa a várfokon	fametszet, papír	44 x 50 cm
81.416	Dózsa sorozat 6. lap: 1514. Összecsapás, 1929	j.: jobbra: Derkovits Gyuláné igazolása; jobbra lent: Derkovits Gyuláné kézjegyével: 1929  Derkovits Gyula „Dózsa” fametszet sorozata   balra lent: 6. lap  középen lent: 1514. Összecsapás	fametszet, papír	44 x 50 cm
81.417	Dózsa sorozat  7. lap: 1514. Leveretés, 1929	j.: jobbra: Derkovits Gyuláné igazolása; jobbra lent: Derkovits Gyuláné kézjegyével: 1929  Derkovits Gyula „Dózsa” fametszet sorozata   balra lent: 7. lap  középen lent: 1514. Leveretés	fametszet, papír	44 x 50 cm
81.418	Dózsa sorozat  8. lap: 1514. Máglyák, 1929	j.: jobbra: Derkovits Gyuláné igazolása; jobbra lent: Derkovits Gyuláné kézjegyével: 1929  Derkovits Gyula „Dózsa” fametszet sorozata   balra lent: 8. lap  középen lent: 1514. Máglyák	fametszet, papír	44 x 50 cm
81.419	Dózsa sorozat  9. lap: 1514. Dózsa a tüzes trónon, 1929	j.: jobbra: Derkovits Gyuláné igazolása; jobbra lent: Derkovits Gyuláné kézjegyével: 1929  Derkovits Gyula „Dózsa” fametszet sorozata   balra lent: 9. lap  középen lent: 1514. Dózsa a tüzes trónon	fametszet, papír	44 x 50 cm
81.420.	Dózsa sorozat 10. lap: 1514: Verbőczy, 1929	j.: jobbra: Derkovits Gyuláné igazolása; jobbra lent: Derkovits Gyuláné kézjegyével: 1929  Derkovits Gyula „Dózsa” fametszet sorozata   balra lent: 10. lap  középen lent: 1514. Verbőczy	fametszet, papír	44 x 50 cm
81.421	Dózsa sorozat  11. lap: 1514. Lőrinc pap, 1928	j.: jobbra: Derkovits Gyuláné igazolása; jobbra lent: Derkovits Gyuláné kézjegyével: 1929 Derkovits Gyula „Dózsa” fametszet sorozata  balra lent: 11. lap  középen lent: 1514. Lőrinc pap	fametszet, papír	44 x 50 cm
81.422	Dózsa sorozat 12. lap, 1929	j.: nincs	fametszet, papír	44 x 50 cm
81.423	Dózsa sorozat  1. lap, 1928	j.: nincs	fametszet, papír	44 x 50 cm
81.424	Dózsa sorozat 2. lap , 1928	j.: nincs	fametszet, papír	44 x 50 cm
81.425	Dózsa sorozat 3. lap, 1929	j.: nincs	fametszet, papír	44 x 50 cm
81.426	Dózsa sorozat 4. lap, 1929	j.: nincs	fametszet, papír	44 x 50 cm
81.427	Dózsa sorozat 5 . lap, 1929	j.: nincs	fametszet, papír	44 x 50 cm
81.428	Dózsa sorozat  6. lap, 1929	j.: nincs	fametszet, papír	44 x 50 cm
81.429	Dózsa sorozat  7. lap, 1929	j.: nincs	fametszet, papír	44 x 50 cm
81.430	Dózsa sorozat 8. lap, 1929	j.: nincs	fametszet, papír	44 x 50 cm
81.431	Dózsa sorozat  9. lap, 1929	j.: nincs	fametszet, papír	44 x 50 cm
81.432	Dózsa sorozat 10. lap, 1929	j.: nincs	fametszet, papír	44 x 50 cm
81.433	Dózsa sorozat  11. lap, 1929	j.: nincs	fametszet, papír	44 x 50 cm
81.601	Fürdőző lány, 1922	j.: jobbra lent: Derkovits Gy. alatta: 922 Derkovits Gy, 922	lavírozott tus, papír	36,6 x 38 cm
81.634	Budai Dunapart (é. n.)	j.: nincs	akvarell, papír	28 x 46,5 cm
81.635	Fekvő akt, 1920	j.: jobbra lent: Derkovits 1920	olaj, vászon	33 x 47 cm
81.636	Emberek a vízparton (Munkások a mezőn), 1920	j.: balra lent: Derkovits Gyula 920	olaj, karton	68 x 94,5 cm
81.650	Négy pihenő, 1923	j.: jobbra fent: Derkovits alatta: 923	tus, papír	19,2 x 28,6 cm
81.651	Kártyázók, 1924	j.: a nyomaton kívül: jobbra lent: Derkovits Gy. balra lent: 1924	rézkarc, papír	19,5 x 19,7 cm
81.652	Mi ketten, 1927	j.: nincs	hidegtű, papír	29,6 x 23,6 cm

(Nagyenyed, 1895. február 6. – Budakeszi, 1944. február 25.)

Korán elvesztette édesanyját, kisiparos apjának üzlete 1906-ban csődbe jutott, a család széthullott, így már kisgyermekként a csavargók és földönfutók életét volt kénytelen élni. Az I. világháború kitörésekor katonának jelentkezett, 1918-ban szerelt le. Aranyművességet tanult és az első rajztanulmányait Szopos Sándor rajziskolájában kezdte meg Désen.   1921-ben Pestre költözött. Ezüstművesként helyezkedett el és az Iparművészeti Iskolában, majd Podolini Volkmann Artúr szabadiskolájában folytatta tanulmányait. 1924 és 1927 között Milánóban élt, ahol elsajátította a rézkarc technikáját.  Életét végigkísérte tüdőbetegsége, mely meggátolta a fizikai munkában és többszöri, több hónapos szanatóriumi tartózkodásra kényszerítette s végül korai halálát is okozta. Munkásságától elválaszthatatlan volt politikai tevékenysége, 1934 februárjában más kommunistákkal együtt letartóztatta őt a csendőrség. Bár Budapesten élt, dolgozott Rákoscsabán, Bátorligeten, illetve a Nógrád megyei Hollókőn.

Művészetének formanyelvét a kísérleti kubizmus, illetve az expresszionizmus, a dinamikus ecsetkezelés jellemzi. Jelentősebb díja: Kossuth-díj (1948; posztumusz)

Válogatott irodalom: dési huber i.: A művészetről. Bp.: Képzőművészeti Alap, 1959.; dési huber i. -né: Dési Huber István. Bp.: Képzőművészeti Alap, 1964.; mezei o.: Dési Huber. Bp.: Corvina, 1972.; dési huber i.: Művészeti írások. Bp.: Kossuth, 1975.; horváth gy.: Dési Huber István. Bp.: Gondolat, 1976.; dési huber i.: Levelek a szülőföldre. Bukarest: Kriterion, 1982; m. heil o.: Dési Huber István. Bp.: Corvina, 1982.

Alkotásai a  gyűjteményben:

81.58	Töprengő, 1934 k.	j.: nincs	olaj, vászon	98 x 78 cm
81.201	Sakkozók, 1932 k.	j.: jobbra lent: Dési Huber	szén, fedőfehér, papír	35 x 46 cm
81.226	Régi rend (A IV. rend sorozatból I.),  1928	j.: a nyomaton: jobbra fent: DHI  A nyomaton kívül: jobbra lent: Dési Hubert    alatta 928  balra lent: I. Régi Rend.  (Eredeti linó metszet)	linóleummetszet, papír	16 x 26,7 cm
81.351	Hollókői templom és utca, 1929	j.: jobbra lent: Dési Huber 1929	tempera, papír	30,5 x 39,8 cm
81.352	Fenyős út (Ligetes út), 1936 k.	j.: balra lent: Dési Huber	szén papír	47 x 62,5 cm
81.353	Temetés (A IV. rend sorozatból VI.), 1928	j.: a nyomaton: DHI.   A nyomaton kívül: jobbra lent: Dési Huber  balra lent: VI. Temetés.	linóleummetszet, papír	26 x 16,1 cm
81.354	Estefelé (Dombos táj), 1928	j.: balra lent: 6/10  hátoldalán: Kedves jó Mihályfi Elvtárs, hogy csinálta, hogy ilyen fiatalon, máris bekerült a hetvenesek közé? Miért siet utólérni bennünket, öregeket? Hát  ha már eldöntetett és nem lehet rajta segíteni, kívánom, hogy legalább ilyen fiatalon, jó egészségben ünnepelje a további évtizedeket! Melegen köszönti Dési Huber Stefi   1968. szeptember 3.	hidegtű, papír	8,7 x 10,7 cm
81.355	Földmunkások (Triptichon vázlat), 1935 k.	j.: jobbra lent: Dési Huber  középen lent: Földmunkások. (Vázlat egy triptychonhoz)	tus, papír	14 x 33,5 cm
81.356	Kétoldalas rajz (Hegyvidéki táj két házzal, Tóparti hegyek), 1929 k.	j.: jobbra lent: Dési Hubert   j.: nincs	tus, papír	19,5 x 27,5 cm; 19,5 x 27,5 cm;
81.357	Tájkép, 1930 k.	j.: jobbra lent: DH.  A hátoldalon külön lapra ragasztva: Boldog új évet, jó egészséget kíván meleg barátsággal Dési Huberné   1964. december	toll, papír	7,6 x 13 cm
81.358	Mesélő, 1927	j.: jobbra lent: Stafano Huber/927 Milano, balra lent: Marratore	hidegtű, papír	28,5 x 33,2 cm
81.359	Önarckép, 1926	j.: jobbra lent: Önarckép 1926  balra lent: Dési Huber István  alatta: eredeti rézkarc	rézkarc, papír	11 x 8,8 cm
81.360	Dombos táj, 1930 k.	j.: jobbra lent: Dési Huber	tempera, papír	21,5 x 34 cm
81.631	Kilátás ablakból, 1930 k	j.: jobbra lent: Dési Huber	olaj, vászon	58 x 67 cm
81.632	A budakeszi nagy fa, 1935 k.	j.: jobbra lent: Dési Huber	gouache, papír	60 x 44 cm

(Budapest, 1895. június 15. – Budapest, 1977. augusztus 22.)

Az Iparművészeti Iskolában 1910 és 1915 között Körösfői Kriesch Aladár növendéke volt. 1923-ban Romániában dolgozott, ahol karikatúrákat készített a magyar irodalmi és közéleti személyiségeiről, többek között Hunyady Sándorról, Kós Károlyról, Nyírő Józsefről, Gulácsy Irénről. A karikatúrák két kötetben – Kolozsvár görbetükörje, illetve Nagyvárad görbetükörje címmel – jelentek meg 1923-ban. Illusztrátorként, portré- és tájképfestőként egyaránt dolgozott.

Fontosabb díjai: Grand Prix-díj (1937); Munkácsy-díj (1971); érdemes művész (1977)

Válogatott irodalom: Balogh E. (főszerk.): Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A – F). Bukarest: Kriterion 1981.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.257

Károlyi karikatúra, 1926

j.: balra lent: Károly alatta: Montparnasse  alatta: Diósy  alatta: 1926.  jobbra lent: Gróf Károlyi Mihály

ceruza, papír

28,5 x 20 cm

(Budapest, 1907. január 23. – Budapest, 1974. május 15.)

Képzőművészeti tanulmányait 1926 és 1932 között végezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol mestere Glatz Oszkár volt. Első kiállítását 1929-ben, római ösztöndíjas tanulmányútja után rendezte. Ebben az időszakban neoklasszicista, néhány tiszta, élénk színt alkalmazó, figurális műveket festett. Gobelintervezéssel is foglalkozott. Az 1940-es években változott alkotásainak formavilága, művészete egyre inkább expresszívvé, drámaivá vált. Az expresszivitást munkásságában az 1950-es évektől a realizmus váltotta fel, mind zsánerképein, mind nagyméretű muráliáin. Jelentős művészetpedagógusi tevékenysége; 1931-től a Magyar Iparművészeti Főiskolán és 1945-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán – tanított, melynek 1956-tól főigazgatója volt.

Fontosabb díjai: Munkácsy-díj (1952); Kossuth-díj (1953, 1956); érdemes művész (1960); kiváló művész (1965).

Válogatott irodalom: d. fehér zs.: Domanovszky Endre. Bp.: Képzőművészeti Alap, 1962.; ujvári b.: Domanovszky. Bp.: Corvina, 1969.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.72	Olvasztárok, 1956 k.	j.: jobbra lent: DE	pasztell, papír	20,2 x 27,5 cm
81.231	Csellózó nő, 1960 k.	j.: nincs	tus, papír	21 x 29,5 cm
81.232	Csendélet körtékkel (két rajz), 1948 k.	j.: mindkét lapon jobbra lent: Domanovszky	tus, papír	18,5 x 16,2 cm mindkettő
81.296	Ülő parasztlány, 1955 k.	j.: nincs	pitt, papír	33,5 x 20,5 cm

(Budapest, 1907. március 15. – New York, 1992. november 25.)

Aba-Novák Vilmos festőiskolájában tanult 1935 és 1942 között, majd a Képzőművészeti Főiskolára iratkozott be. Mestere Rudnay Gyula és Szőnyi István volt. 1947-ben Norvégiában, Svédországban, Dániában és Hollandiában járt tanulmányúton. 1956-ban elhagyta Magyarországot, 1957-től haláláig New Yorkban élt. Elsősorban fametszetei tették ismertté. Illusztrációi mellett számos önálló lapot készített a magyar népmesék világából merítkezve.

Fontosabb díjai: Munkácsy-díj (1955); Kossuth-díj (1956); a Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1987).

Válogatott irodalom: domján a. e.: Faragott képek. Domján József festőművész élete. Bp.: Gondolat, 1986.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.706	Csatajelenet (könyvillusztráció), 1950 k.	j.: jobbra lent: Domján József, 56   balra lent: Baráti – példány középen lent: Kézzel készült lenyomat	linóleummetszet, pausz	47,5 x 34 cm
81.707	Várudvar (könyvillusztráció), 1950 k.	j.: jobbra lent: Domján József balra lent: Baráti – példány középen lent: Kézzel készült lenyomat	linóleummetszet, pausz	47 x 33,5 cm
81.708	Várostrom (könyvillusztráció), 1950 k.	j.: jobbra lent: Domján József  balra lent: Baráti – példány  középen lent: Kézzel készült lenyomat	linóleummetszet, pausz	47 x 33,5 cm
81.709	Várak, sátortábor (könyvillusztráció), 1950 k.	j.: jobbra lent: Domján József, 56   balra lent: Baráti – példány középen lent: Kézzel készült lenyomat	linóleummetszet, pausz	46,5 x 33,7 cm
81.775	Páva, 1955	j.: jobbra lent: Domján József 55   felette: Szeretettel Filónak	linóleummetszet (színes), tempera, papír	16 x 18 cm
81.789	Pacatus védjegye  é.n.	j.: Domjánné aláírásával: lent középen: Pacatus a régi római időben cserepes mester volt Aquincumban. Ezt a madarat védjegyül használta. Domjánné	linóleummetszet, tempera	5 x 12 cm

(Nürnberg, 1471. május 21. – Nürnberg, 1528. április 26.)  követője

Dürer a német késő reneszánsz művészet talán legkiemelkedőbb képviselője volt. Családja a Békés megyei Ajtós községből vándorolt ki Nürnbergbe. Apja ötvös mester volt. Az ifjú Dürer M. Volgemut mester műhelyében kezdte meg tanulmányait. 1490 és 1494 között tette meg a korban szokásos vándorútját, megfordult többek között Bázelben és Strassburgban. Grafikai és festői munkássága kora legkiválóbb alkotói közé emelte. Kortársaira gyakorolt hatása igen jelentős, műhelyéből számos kiváló, önálló művész került ki, illetve sokan másolták alkotásait. Valószínűleg Dürer kortársa lehetett az a tehetséges mester, aki a Dürer szignóval ellátott, a mester művészetének jegyeit viselő metszetet készítette, amely – szakértők megállapítása alapján – nem tulajdonítható Dürer alkotásának.

Alkotása a gyűjteményben:

81.793

Jelenés  é.n.

j.: balra lent a nyomatban, a rajz részeként Dürer monogramjához hasonló monogram

rézkarc, papír

12,7×10 cm

(Zalaújlak, 1883. március 15. – Badacsonytomaj, 1951. június 19.)

A müncheni és a párizsi Julian Akadémián töltött két év után került 1906-ban a budapesti Képzőművészeti Főiskolára Ferenczy Károly és Szinyei Merse Pál tanítványaként. 1911-ben Franciaországban és Belgiumban járt tanulmányúton. Fiatalkorának piktúráját kubisztikus útkeresés jellemezte. Belgiumi útja után elsősorban munkásképeket festett. Az első világháború alatt megsérült,  Badacsonytomajon lábadozott. Ekkor érintette meg először a Balaton és környékének szépsége. 1918-ban itt is telepedett le, s a táj állandóan változó, fénytől átjárt atmoszféráját egy általa kifejlesztett technikával, az olaj és a pasztell keverésével ragadta meg. 1930-ban Szicíliában járt tanulmányúton. 1938-ban a Képzőművészek Új Társaságának az elnökévé választották. Badacsonyi otthonában halála után emlékmúzeum nyílt.

Jelentősebb díjai: Kossuth-díjas (1948), Állami-nagydíj (1945)

Válogatott irodalom:   ártinger i.: Egry József. Bp.: BFF, 1932.; Genton I.: Egry, Bp.: Új Idők, 1949.; Farkas Z.: Egry. Bp.: Corvina, 1969.; Láncz S.: Egry József, Bp.: Corvina, 1973.; Éri I. (szerk.): Egry breviárium. Veszprém: Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, 1973.; Fodor A. – Szabó J. (szerk.): Egry József arcképe. Egry József írásai. Írások Egry Józsefről, Bp.: Európa – Magyar Helikon, 1980.; Láncz S.: Egry József, Bp.: Képzőművészeti Alap, 1981.; K. Bárány D.(szerk.): Egry József bibliográfia. Veszprém: Eötvös Károly Megyei Könyvtár, 1982.; Fonay T.: Egry József badacsonyi évei, Veszprém, Eötvös Károly Megyei Könyvtár, 1989.; Gopcsa K.: Egry József. Bp.: Corvina, 2009.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.83	Önarckép, 1924 k.	j.: balra lent: beleragasztva a műve – a művész kézírásával: Egry József  jobbra lent: Nágel József úrnak tiszteletem és becsülésem jeléül 924 II. 20.	tus, papír	18,5 x 15 cm
81.234	Balatoni halász (levelezőlap), 1931	j.: hátoldalán: baráti levél meghívással, előlapján középen lent: Badacsony 931 VII. 4.	tus, papír	10,5 x 14,8 cm
81.291	Jogot és kenyeret, 1916	j.: balra lent: Egry József  1916  alatta: Jogot és kenyeret	tus, papír	14,8 x 21 cm
81.292	Borsszem Jankó karikatúra, 1900 k.	j.: balra lent: Egry József	ceruza, szén, papír	34 x 22,7 cm
81.293	Konyhában, 1927 k.	j.: jobbra lent: Egry József alatta: Badacsony	tus, ceruza, papír	31,5 x 41,3 cm
81.294	Pásztor és tehenek, 1925 k.	j.: jobbra lent: Egry József alatta: Badacsony	pasztell, papír	31 x 43,5 cm
81.295	Bálint Árpád, 1915	j.: jobbra lent: Egyry József  alatta: 925 –  alatta: középen lent: Bálint Árpád arcképe	ceruza, papír	16,5 x 11,3 cm
81.591	Órásműhely, 1905	j.: balra lent: Egry József   alatta: 1905	ceruza, papír	60,5 x 41,5 cm
81.618	Falusi házak, 1905	j.: balra lent: Egry József 1905	olaj, vászon	47 x 34 cm
81.619	Belgiumi kikötő, 1912	j.: jobbra fent: Egry József	olaj, fa	21 x 31,5 cm
81.663	Kapálók, 1924 k.	j: jobbra lent: Egry József	tus, papír	31,5 x 44,5 cm
81.664	Hálót vető, 1927 k.	j.: jobbra lent: Egry József alatta: Keszthely	ceruza, papír	39,5 x 30 cm
81.757	Vitorlás,    é. n.	j.: jobbra lent: Egry József	litográfia, papír	24,5 x 34,6 cm
81.766	Csónak a vízen, fény, dombok    é. n.	j.: jobbra lent: Egry József	litográfia, papír	24 x 34,4 cm

(Szentmihályfa, 1902. augusztus 27. – Budapest, 1975. január 15.)

Eredeti nevén Leicht Sándor. Művészeti tanulmányait az Uitz Béla vezette Proletár Képzőművészeti Tanműhelyben kezdte meg, ahol mestere Uitz Béla mellett Nemes Lampérth József volt. A Tanácsköztársaság bukása után előbb Bécsbe ment, majd Moszkvában  néhány hónapig El Liszickij növendéke volt. 1922-ben Berlinben, 1923-ban Párizsban élt. 1925 és 1933 között Németországban dolgozott, ahol több, baloldali lap rajzolója volt, illetve plakátokat készített. Ebben az időszakban művésznévként az Alex Keil nevet használta. 1933-ban a Szovjetunióba emigrált, ahol több művészetpolitikai szervezet munkájában vett részt. 1944-ben a Vörös Hadsereg tisztjeként tért haza Magyarországra. Művészetének kezdeti avantgárd, futurisztikus vonásai helyett – kommunista meggyőződéséből is fakadóan –  hamar a szocialista realizmus törekvéseit tette magáévá, művei tendenciózusan a kommunista párt törekvéseit szolgálták, mind a Szovjetunióban, mind hazatérése után.

Fontosabb díjai: Munkácsy-díj (1950); Kossuth-díj (1951); érdemes művész (1953); kiváló művész (1973)

 Válogatott irodalom: Ék Sándor munkái. Prága: Művészeti Alkotások Vállalat, 1951.;  pogány ö. g.: Ék Sándor: Bp.: Képzőművészeti Alap, 1964.; Törőcsik Z. (szerk): Ék Sándor/Alex Keil. Veszprém: Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága; 1985.

Alkotásai a gyűjteményben: 

81.514	Lőállás	j.: jobbra lent: Ék Sándor	rézkarc, papír	39 x 29,5 cm
81.710	Szovjet katonák (Felszabadítás), 1950	j.: jobbra lent: Ék Sándor	rézkarc, papír	29,5 x 37,5 cm

(Kaposvár, 1878. május 17. – Budapest, 1939. szeptember 25.)

Párizsban, majd Münchenben Hollósy Simonnál tanult. Kezdetben humoros rajzai jelentek meg élclapokban, illetve impresszionisztikus olajképeket is festett. Nemzetközi szinten is elismert művész volt – számos külföldi képzőművészeti társaság is tagjává választotta. Fiatalkori jó barátja volt Molnár Ferencnek. 1926-ban művészeti szabadiskolát nyitott Budapesten, melynek Kernstok Károly, Rippl-Rónai József és Vedres Márk voltak a tanítványai.

Válogatott irodalom:  ujvári p.: Feiks Jenő In.: Magyar Zsidó Lexikon. Bp. 1929.

Alkotásai a gyűjteményben: 

81.552

Prémes nő, é.n.

j.: nincs

tus, pausz

23 x 17 cm

(Szentendre, 1890. június 18. – Budapest, 1967. június 2.)

A huszadik századi magyar művészet európai rangú képviselője. Ferenczy Károly és Fialka Olga fia, Ferenczy Noémi ikertestvére. Művészeti tanulmányait édesapja, Ferenczy Károly műtermében, és Nagybányán Réti István vezetése alatt kezdte, majd Firenzében, Münchenben és Párizsban folytatta. Mesterei: Réti István, Balthasar Schmidt, Émile-Antoine Bourdelle, Alexander Archipenko. A Tanácsköztársaság idején aktívan részt vett a kulturális életben, emiatt emigrálnia kellett. Berlinben, Bécsben és Moszkvában élt. 1938-ban hazatért. 1945-től főiskolai tanár volt.  Korai kubista kísérletei és kubista korszaka után talált rá saját stílusára, melyre jellemző az erőteljes idomú formaalkotás, a kiegyensúlyozott térszerkesztés és a maximális anyagismeret harmonikus és kifejező együttese. Kisplasztikái, szobrai és domborművei mellett, jelentőset alkotott a grafika terén. Az 1950-es évektől könyvillusztrálással, majd jobb kezének bénulása után akvarell-festéssel foglalkozott. Állandó kiállítása látható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.

Jelentősebb díjai: Kossuth-díj (1948, 1965), kiváló művész (1958)

Válogatott irodalom: Ferenczy B.: Írás és kép, Bp.: Magvető, 1961.; Szántó T. (szerk.): Ferenczy Béni. Bp.: Helikon, 1967.; Ferenczy B.: Virágoskönyv (szerk.: Katona Tamás), Bp.: Magyar Helikon, 1974; Szabó K.: Ferenczy Béni. Bp.: Corvina, 1976.; Kontha S.: Ferenczy Béni, Bp.: Corvina, 1981; Kontha S.: Ferenczy Béni rajzai (Illyés Gyula bevezetőjével), Bp.: Szépirodalmi, 1982; Réz P. (szerk.): Ferenczy Béni arcképe. Bp.: Európa, 1984.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.171	Anya gyermekével, 1925	j.: jobbra lent: Ferenczy Béni alatta 1925	szén, pác, papír	44,6 x 33,7 cm
81.233	Katona (Turkevics tábornok – illusztráció), 1950 k.	j.: jobbra fent: Korolenkó: Rossz társaságban „Turkevics a tábornok” (fél oldal)	tus, papír	16,5 x 17,5 cm
81.469	Függőleges, 1924	j.: jobbra lent: Ferenczy Béni 1924	pitt, papír	39,5 x 23,5 cm
81.470	Kétoldalas rajz: Billiárdozók, Illusztráció, 1950	j.: nincs   másik oldalon: j.: jobbra lent: Trikoplij Drab a bíró és Vaszja 119.oldal.	toll, tus, papír	15,5 x 18 cm, 15,5 x 18 cm
81.471	Trojka (Szánfogat), 1950	j.: jobbra lent: F.B.  balra lent: Korolenkó: Egy furcsa lány. 1. oldal. fejléc	pitt, papír	20,2 x 28,1 cm
81.472	Illusztráció (Zanszaljov és a professzor), 1950	j.: balra fent: Korolenkó: Rossz társaságban  jobbra fent: Zanszájlov nyugalmazott rohamzászlós és a „Professzor”.  72dik oldal.	pitt, papír	28 x 18,7 cm
81.473	Kétoldalas rajz: Katonák, Gyerekek, 1950 k.	j.: középen fent: Zanszájlov nyugalmazott rohamzászlós és a professzor  72. oldal  jobbra lent: ez jobb! Alatta: Zanszájlov   másik oldalon: középen lent: Vaszja Valek Marasszija alatta: 92. oldal alatta: az elhagyott templomban	tus, papír	20 x 15 cm
81.474	Öregember, 1950 k.	j.: balra középen: a „professzor” a novella szerint öregebb, sapkája van és talán nadrágja is	tus, papír	29 x 19 cm

(Szentendre, 1890. június 18. – Budapest, 1957. december 20.)

A művészettel – mint testvérei, Ferenczy Valér és Ferenczy Béni – apja műtermében kezdett ismerkedni. A nagybányai művésztelepen sokszor megfordult. 1911-ben Párizsba ment, ahol kitanulta a falikárpitszövést, a Manufacture des Gobelins-ben. 1926-tól a KÚT tagja volt. 1932-ig élete nagy részét Nagyváradon és Brassón töltötte. 1932-től élt Budapesten. 1945-től a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára volt, egészen haláláig

A kárpitművészet megújítója volt. Az általános gyakorlattal ellentétben Ferenczy Noémi, nem csak tervezte alkotásait, hanem saját maga készítette. Kartonra tervezett festményeit maga szőtte, növényi festékkel saját maga által színezett gyapjúfonalakból. Kárpitjai igen erősen dekoratív hatásúak, síkszerűek, újító volt ilyen téren is. A kárpitművészetben addig alkalmazott stílusok inkább idillikus tájképfestészetre hasonlítottak. Az ő képein egyformán fontos volt a figura és a természet. Gobelinjeinek lírai színvilága is egyedi. Színei a kezdeti erős színekből, egyre inkább átmentek a pasztell felé. Képes volt a gobelinművészetet a monumentális művészet rangjára emelni.

Jelentősebb díjai: Kossuth-díj (1948), érdemes művész (1952)

Válogatott irodalom: Berény Róbert: Ferenczy Noémi Szabad Művészet 1947. 6–7. sz.; Cseh Miklós: Ferenczy Noémi. Bp. Képzőművészeti Alap 1963; Jankovich Júlia: Ferenczy Noémi. Bp: Corvina 1983

Alkotásai a gyűjteményben:

81.79	Anya  gyermekkel, 1955-56	j.: nincs	vízfestmény, pausz	31,8 x 32 cm
81.80	Zsindelyező II., 1937	j.: nincs	vízfestmény, pausz	38 x 30,5 cm
81.134	Magvető lány, 1948 k.	j.: nincs	ceruza, pausz	49,5 x 31,5 cm
81.467	Gobelinterv (Szent István), 1940-41	j.: nincs	akvarell, pausz	30 x 29,7 cm
81.468	Centenárium, 1947	j.: nincs	akvarell, pausz	42,5 x 27,5 cm
81.671	Szőnyegterv (Leánykoszorú), 1952-54	j.: nincs	akvarell, pausz	30 x 35 cm
81.669	Gobelinterv (Irtás), 1949 k.	j.: nincs	akvarell, pausz	36 x 39,5 cm

(Szerencs, 1908. június 12. – Budapest, 1994. június 30.)

1927 és 1935 között folytatta tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán, mestere Varga Nándor Lajos volt. Elsősorban üzleti nyomtatványokat és plakátokat tervezett. 1945 után a szövetkezeti mozgalom számára készített plakátokat, majd fokozatosan áttért a fametszetű kisgrafikára. 1962-ben jelent meg a magyar kultúrtörténet kiválóságait ábrázoló, 40 ex librist tartalmazó mappája.

Jelentősebb díjai: Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztje (1994)

Alkotásai a gyűjteményben:

81.782

Nyolc ex libris, é. n.

j.: hét lapon jobbra lent: Fery A., a nyolcadikon Fery Antal

linóleummetszet, papír

8x7cm/db.

(Budapest, 1884. november 6. – Budapest, 1949. július 19.)

Festőművész. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, Nagybányán, illetve Szépművészeti Iskolában, mestere Réti István volt. Tanulmányai  után rajztanárként dolgozott Budapesten. 1941 és 1943  ismét a Nagybányai művésztelepen alkotott. 1941-től három évig az újjáalakult Nagybányai Festők Társaságának titkára volt.1905-től vett részt arc- és tájképeivel budapesti kiállításokon, 1941-ben szerepelt a Nagybányai Festőművészek Kiállításán.

Alkotása a gyűjteményben:

81.617

Falusi utcarészlet (Falusi ház fakerítéssel) 1920 k

j.: jobbra lent: olvashatatlan felirat

olaj, vászon

86×65 cm

(Budapest, 1917. április 26. – Budapest, 2014. július 23.)

Tanulmányait Szőnyi István festőiskolájában kezdte meg, majd a Képzőművészeti Főiskolán 1935 – 1941 között Réti István és Szőnyi István tanítványa volt. 1941 és 1943 között a zebegényi művésztelepen dolgozott. Bár 1938 óta kiállító művész, 1949 és 1955 között művei nem szerepelhettek a nyilvánosság előtt. Karakteres, ironikus portréi mellett könnyed, világos színvilágú életképeket, városrészleteket fest. 1964-ben önálló kiállításai nyíltak Rómában és Palermóban.

Fontosabb díjai, kitüntetései: 1939: Nemes Marcell-díj; 1940, 1942:  a Szinyei Társaság elismerése; 1941: Hatvany Ferenc-díj; 1976: Leonardo-érem, Firenze; 1978: érdemes művész; 1979: az Olasz Művészeti Akadémia aranyérme.

Válogatott irodalom:  Pogány Ö. G.: (kat. bev. tan., Csók Galéria, Budapest, 1973); Pogány Ö. G.: (kat. bev. tan., Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1977); Pogány Ö. G.: Gábor Marianne. Bp., 1987.

Alkotásai a gyűjteményben: 

81.267	Önarckép, 1968	j.: balra lent: R. Gábor Marianne	pitt, papír, papír	28×19,5 cm
81.270	Bábjáték a Janiculuson, 1968	j.: jobbra lent: Gábor	toll, papír	14,3×20,7 cm

(Debrecen, 1897. szeptember 18. – Budapest, 1955. június 19.)

Festő- és grafikusművész. A Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Révész Imre voltak a mesterei. Tanulmányai befejezése után, 1922-ben a Szinyei Társaság ösztöndíját, 1930-ban, illetve 1938-ban egy-egy évig a római Magyar Akadémia ösztöndíját nyerte el.

1945-től a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Az 1920-as évektől kiállító művész, tagja volt az UME-nek és a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének. Éveken keresztül dolgozott a szolnoki művésztelepen.

Neoklasszicista jellegű festményei mellett elsősorban grafikusként, fametszőként ismert. 1936-ban készült fametszetsorozatában a parasztság életét ábrázolta, 1945 után továbbra is a falu és a munkásság életét ábrázolta. Önálló lapjai mellett számos illusztrációt, illetve ex librist készített.

Válogatott irodalom: Tóth E.: Gáborjáni Szabó Kálmán grafikái. Debrecen, 1963; Tóth E Gáborjáni Szabó Kálmán. Bp., Egri M.: A szolnoki művésztelep. Bp., 1977.

Alkotása a gyűjteményben:

81.680

Békét, 1950

j.: jobbra lent: G. Szabó Kálmán  balra lent: 1950

fametszet, papír

23,3×19,5 cm

(Budapest, 1896. március 28.  – Budapest, 1960. február 29.)

A képzőművészeti Főiskolán Vaszary János növendéke volt. 1927-ben Párizsban járt tanulmányúton, első önálló kiállítása szintén 1927-ben nyílt meg Frankfurt am Mainban. Tagja volt a KÚT-nak és az UME-nak. 1946 és 1948 között az Iparművészeti Főiskola tanára volt. Több gyűjteményes és csoportos kiállításon vett részt.

Kezdeti, tisztán  konstruktivista időszaka után a Párizsban megismert alkotók – Matisse, Picasso, Braque – munkássága hatott rá és alkotásai egyre inkább színnel telítődtek. A többségében tájelemeket felsorakoztató festményeinek képi világát az asszociációk, szabad gondolattársítások határozták meg. Képei egy szürreális, álomszerű,  fantasztikus világot jelenítenek meg, melyet konstruktív kompozíció tart egyben. A XX. század hazai festészetének kiemelkedő alakjai közé tartozik.

Válogatott irodalom:  Gadányi J.: Gondolatok a művészetről. Független Kritika, 1935; Gadányi J.: Az új magyar művészet önarcképe. Bp, é. n; RÁCZ I.: Gadányi. Bp, 1965; Gadányi J.-né: Így történt. Bp, 1965; SÍK CS.: Gadányi Jenő. Tizenhét grafika, Bp, 1982; Kopócsy A.: „A kis zugokat szeretem, mert a részekben azonosul a világ.” (kiállítási katalógus). Bp., Haas Galéria, 2000

Alkotása a gyűjteményben:

81.252

Csendélet, 1946 k.

j.: nincs

olaj, papír

29×46 cm

(Kaposvár, 1883. május 31. – Budapest, 1915. július 20.)

Nagybányán, Réti István mellett kezdte tanulmányait, majd Münchenben dolgozott Hollósy Simonnál, akit követett Técsőre. 1907-ben Párizsba utazott, beiratkozott a Julian Akadémiára, 1908-1913 között rendszeres kiállító lett a Salon d’Automne és a Salon des Indpendants tárlatain. 1914-ben feleségével, Dénes Valériával a Nemzeti Szalonban állított ki. A világháború kitörésekor Franciaországba utaztak, majd Hollandiába menekültek. Galimberti itt festette Amszterdam című képét, mely a kubizmus eredményeit is felhasználta. Felesége temetése napján öngyilkosságot követett el.

Válogatott irodalom:   Zolnay L.: A Galimbert házaspár művészete: In: Művészettörténeti Értesítő, 1974/4.; Dénes v.:Galimberti Sándor és Dénes Valéria.  Bp,: Corvina, 1979.

Géger M: Galimberti Sándor művészete. In: Somogyi Múzeum Közleményei, Kaposvár, 1994

Műve a gyűjteményben:

81.629

Csendélet (Gyümölcscsendélet), 1906 k.

j.: balra lent: Galimberti

olaj, vászon

62×62 cm

(keresztelő: Antwerpen, 1615. február 23. – Antwerpen, 1678. október 18.)

Flamand rézmetsző, kiadó. Apja, idősebb Cornelis Galle tanítványa volt. 1638 körül lett az antwerpeni Szt. Lukács céh mestere. Metszetei többségét Rubens és van Dyck festményei nyomán készítette. Mihályfi Ernő az alábbi, Galle-nek tulajdonított nyomatot régiségkereskedésben, antikváriumban szerezhette be.

Alkotása a gyűjteményben:

81.777

Rézkarc,  é.n.

j.: jobbra lent: Franciscus vanden Wingaert excudit balra lent: Cornelis Galle sculpsit középen lent: Quinque sensus hominum

rézkarc, papír

16×20 cm

(Cumberland, 1724. június 4 – 1804. ?)

Angol képzőművész, festő és grafikus, tanító és anglikán pap, valamint művészeti író. Az egyik megteremtője volt a pittoreszk fogalmának. Apja John Bernard Gilpin kapitány volt, aki maga is művészkedett. Bár fiatal korában lelkesen gyűjtött nyomatokat, a fiatal Gilpin inkább az egyházi pályát választotta, annak ellenére, hogy bátyja, Sawrey festővé vált.

1748-ban még névtelenül megjelent első írása tulajdonképpen útikönyv a festői szépségű Stowe-hoz, részben azonban esztétikai eszmefuttatás, amely már érzékelteti Gilpin vonzalmát a vad és zord szépségű hegyvidéki táj iránt és előrevetíti a pittoreszk fogalmának kialakítását.

Ez utóbbit 1768-ben megjelent Essay on Prints című népszerű írásában határozta meg, mint egyfajta szépséget, mely kellemessé tesz egy képet, illetve tájképekre alapozva kifejtette a festői szépség elveit.

Bár elsődlegesen teoretikusi munkássága ismert és maradandó (a mai turisták is szinte öntudatlanul Gilpin elvei alapján komponálják fotóikat), számos rajzán örökítette meg a romantikus angol tájat, elsősorban írásainak és elveinek  illusztrációiként. E rajzokra is a ”helyes festői” látásmód jellemző, vagyis az egyenes, geometrikus vonalak helyett a „durva, változatos, bonyolult” felületek előtérbe helyezése.

Válogatott irodalom: Andrews, M:: The search for the picturesque: landscape aesthetics and tourism in Britain, 1760 – 1800. Scholar Press, 1989.; Orestano, F.: Gilpin and the Picturesque. In.. Garden History vol 31.2, 2004.; Percy, J.: In pursuit of the picturesque. William Gilpin’s Surrey excursion. Surrex Gardens Trust, 2001.; Symes, M.: William Gilpin at Painshill. Painshill Park Trust, 1994.

Alkotása a gyűjteményben:

81.507

Táj malommal

vegyes, papír

7,7×11,6 cm

(Berlin, 1893. július 26. – Berlin, 1959. július 6.)

Tanulmányait Berlinben és Drezdában folytatta, pályafutását karikaturistaként kezdte. 1918-ban csatlakozott a berlini dadaistákhoz. Szatirikus rajzain kezdetben az I. világháború poklát jelenítette meg, későbbi rajzain a háború utáni évek groteszk, anarchikus társadalma elé tartott kegyetlen tükröt. Számos rajzán a kor kispolgárságának álszent erkölcseit, romlottságát dokumentálta élesen karikírozó módon.  1925-től a „Neue Sachlichkeit” tárgyias realizmusához közeledett.

1932 és 1959 között az Egyesült Államokban élt, ahol egy New York-i művészeti iskolában tanított. Röviddel halála előtt tért haza Németországba. Amerikában készült alkotásai romantikusabbak voltak, mint a korábbiak, de a szatirikus elem e művekben is megmaradt.

Válogatott irodalom:  Baur, J. H.: George Grosz. New York, 1954.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.90	New York-i utca é.n.	j.: nincs	tus, papír	51×38 cm
81.251	Húsz font túl kevés é.n.	j.: jobbra lent: George Grosz  alatta: Zwanzig Pfund zu wenig	tus, papír	20×25 cm
81.253	Cipőtisztító é.n.	j.: nincs	tus, papír	24,5×16 cm

(Budapest, 1882. október 12. – Budapest, 1932. február 21.)

Művészi tehetsége nagyon korán megmutatkozott, tizenhét éves volt, amikor a Műcsarnok bíráló bizottsága elfogadta kiállításra a Szerénység laka című festményét. 1900-ban felvételt nyert a Mintarajziskolába, ahol Loránfi Antal és Balló Ede tanítványaként festett.

Bár Gulácsy képeit már ebben az időben kiállították a Szépművészeti Múzeumban és a Nemzeti Szalonban, egyre inkább úgy érezte, hogy kizárólagosan Itáliában, a nagy művészetek hazájában tudja a festészet és a rajzolás alapjait elsajátítani. 1902. januárjában indult Rómába, első olaszországi tanulmányútjára, melyet körülbelül egy évtizeden át több itáliai tartózkodás, tanulással, festészettel, a reneszánsz mestereinek tanulmányozásával töltött időszak követett Firenzében, Comóban, Veronában, Padovában és Bellagióban. Itáliához csupán 1906-ban lett hűtlen, amikor néhány hónapig Párizsban élt.

Gulácsy Lajos időről-időre hazalátogatott és rendszeresen küldte haza alkotásait s több ízben szerepelt a MIÉNK nevű művészeti társulás tárlatain Nagyváradon, egyre több szállal kötődött az olasz reneszánsz, majd kb. 1908-tól a francia rokokó kultúrájához – nem csupán a fenti stíluskorszakok képzőművészetéhez, hanem az általuk meghatározott életérzéshez, kultúrához.

1906 táján bukkan fel először Gulácsy életében és munkásságában Na’ Conxypan, melynek különös, vizionárius mesevilága egyaránt megjelenik a művész festményein, rajzain és írásaiban. 1914 májusában Gulácsy Velencébe utazott. Itt érte a világháború kitörésének híre, mely különösen felzaklatta. Egyre zavartabb lelkiállapota még inkább fokozódott, Velencében kórházba került, 1915-ben édesanyja hazahozta Budapestre. Bár kezdetben még szerepelt kiállításokon műveivel, előbb megszakításokkal egy magánklinika elmeosztályának lakója, majd 1924-ben átszállították a lipótmezei elmegyógyintézetbe, ahol 1932. február 21-én bekövetkezett haláláig élt.

Válogatott irodalom: Lehel F.: Gulácsy Lajos dekadens festő. Bp., 1922; Szabadi J.: Gulácsy Lajos. Bp., 1969, 1976, 2007; SZÍJ B.: Gulácsy Lajos. Bp., 1979; Szabadi J.: Gulácsy Lajos. Bp. 1983; Gulácsy Lajos. A virágünnep vége. Szerk.: Szabadi J. Bp., 1989

Alkotásai a gyűjteményben:

81.66	Padovai utcakép, 1913 k.	j.: jobbra lent: Gulácsy, alatta Padova	pasztell, papír	49 x 35,5 cm
81.81	Ülő nő, 1906	j.: jobbra lent: Gulácsy Paris	kék kréta, ceruza, papír	25,5 x 18,5 cm
81.84	Velencei városrészlet, 1915 k.	j.: jobbra lent: Gulácsy (fordítottan)	pasztell, papír	48 x 31,7 cm
81.85	Utcarészlet, é. n.	j.: nincs	pasztell, papír	47,2 x 31,7 cm
81.204	Akadályugratás, 1908	j.: jobbra lent: Gulácsy	ceruza, papír	23 x 31 cm
81.205	Tanulmányfej, 1900	j.: jobbra középen: Gulácsy L.	szén, papír	38,5 x 32,5 cm
81.206	Ülő női akt, 1902 k.	j.: jobbra lent: Gulácsy L. Roma	pitt, papír	27,5 x 36,5 cm
81.207	Batár, 1908 k.	j.: balra lent: Gulácsy L.	diófapác, papír	21,5 x 32,5 cm
81.208	Trónszék; Zarándok, 1902 k.	j.: jobbra lent: Gulácsy L.    j.: jobbra lent: Gulácsy  balra lent: Róma	diófapác, tus, papír	10 x 7,6 cm, 15 x 10,5 cm
81.209	Illusztrációk (két rajz), 1912	kétlapos tanulmányrajz, előlapján tanulmány a Keleti Artúr: a kámzsás festő strófái c. verseskötetében megjelent illusztrációhoz, j.: jobbra fent: Gulácsy, hátoldalán: Bohócok, j.: balra lent: Gulácsy	ceruza, papír	8,3 x 10,5, 18,3 x 15,5 cm
81.210	Olvasó nő, 1908	j.: lent Verona Gulácsy	vegyes, papír	30 x 22 cm
81.211	Két rajz (Olasz utcarészlet, Téli templomkert), 1908	j.: mindkét lapon jobbra lent: Gulácsy	vegyes, ceruza, papír	8,5 x 7,5 cm, 9 x 7,5 cm
81.212	Beszélgetők, 1912	j.: jobbra fent: Gulácsy Lajos 1912, alatta Nagyvárad	ceruza, papír	31,5 x 23,5 cm
81.213	Két nő, 1908 k.	j.: balra lent: a művész egybeírt monogramja	ceruza, papír	20,2 x 16 cm
81.214	Utcarészlet, é. n.	j.: jobbra fent: Gulácsy	ceruza, papír	19,5 x 13,5 cm
81.215	Ringlispíl, 1910 k.	j.: jobbra lent: a művész egybeírt monogramja	ceruza, papír	20,2 x 15,8 cm
81.216	Önarckép, 1911	j.: jobbra középen: Gulácsy	ceruza, papír	22,4 x 19,5 cm
81.217	Figurák, 1909 k.	j.: balra lent: Gulácsy	ceruza, papír	23,5 x 17,5 cm
81.218	Cyrano, 1910 k.	j.: balra lent: a művész egybeírt monogramja	ceruza, papír	17,5 x 10 cm
81.219	Díványon (Orient e x press), 1910 k.	j.: jobbra: „Oriente x press”	ceruza, papír	12,5 x 10 cm
81.220	Női arckép, 1907 k.	j.: középen lent: Gulácsy L.	ceruza, papír	13,5 x 8,5 cm
81.221	Női mellkép, 1910 k.	j.: jobbra lent: Gulácsy	ceruza, papír	11 x 6,6 cm
81.222	Női mellkép, 1910 k.	j.: jobbra lent: a művész egybeírt monogramja; hátoldalán kézzel írott vasúti menetrend	ceruza, papír	9,3 x 5,1 cm
81.620	Női arckép II. (Nő profilból, mellette virágváza), 1908 k.	j.: jobbra lent: Gulácsy	olaj, papír	38 x 30,5 cm
81.621	Misztikus kompozíció, 1916-18.	j.: nincs	olaj, vászon	42,5 x 36 cm

(? Grúzia, 1930. június 23.  –  ? , 2004, június 3.)

Grúz szobrászművész.

1956-ban fejezte be művészeti akadémiai tanulmányait. 1962-ben jelent meg a nyilvánosság előtt először Gutnisdeda című faragásával. Ugyanebben az évben részt vett az Szovjetúnió fémszobrászainak kiállításán, illetve rendszeresen szerepelt oroszországi, törökországi , lengyelországi, illetve algériai, németországi, illetve egyesült államokbeli kiállításokon az 1960-as évektől.

Első egyéni bemutatkozása 1967-ben nyílt meg Németországban. Magyarországon 1971-ben ismerhették meg alkotásait az érdeklődők.

Munkásságára elsődlegesen a hagyományos grúz ötvösművészet, népének mese- és mondavilága hatott.

Válogatott irodalom: Macsabeli, k.: Koba Guruli. Bp: Magyar-Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksége, 1971.

Alkotása a gyűjteményben:

81.546

Grúz fegyveres, 1972

j.: balra középen, jobbra középen és jobbra lent: grúz feliratok; belső oldalon orosz nyelvű baráti levél Mihályfi Ernőnek

toll, papír

20 x 14,5 cm

(Budapest, 1928. máj 1. – )

Tanulmányait 1951 és 1957 között végezte a Képzőművészeti Főiskolán Hincz Gyula, Bencze László és Pap Gyula tanítványaként. 1958-tól foglalkozott gobelintervezéssel. Kezdeti narratív, mitologikus, az ótestamentumi jeleneteket és középkori témákat megjelenítő alkotásait az 1970-es évek második felétől egyre inkább geometrikus formavilágú, a textil szövedékét egyre inkább felhasználó gobelinek váltották fel.

Fontosabb díjai, kitüntetései: Munkácsy-díj (1975); érdemes művész (1978); kiváló művész (1987); a Magyar Köztársaság tisztikeresztje (1994). 

Válogatott irodalom: Juhász F.: Hajnal Gabriella faliszőnyeg kiállítása. Bp.: Kulturális Kapcsolatok Intézete, 1969); Vadas J.: Gobelinek idézőjelben. Élet és Irodalom, 1978. január 20; Pálosi J.: Hajnal Gabrielláról. Tiszatáj, 1983. január; Ferch M.: Hajnal Gabriella.  Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, 2009. 

Alkotásai a gyűjteményben: 

81.225

Gobelinterv, 1967

j.: jobbra lent: Mihályfi Ernőnek hálás szeretettel Hajnal Gabriella  balra lent: 1967.

ceruza, pausz

37,5×33 cm

(Pórszombat, 1893. február 4 – Budapest, 1960. február 13.)

Művészi tanulmányait a bajai Tanítóképző Intézetben kezdte meg, id. Éber Sándor volt a mestere. 1910-ben a párizsi rajzkongresszuson műveivel aranyérmet nyert, mely a fiatalember érdeklődését véglegesen a képzőművészet felé irányította. Az I. világháború alatt hadifogságba esett, melyből 1921-ben tért haza. 1925 és 1928 között több ízben hosszabb időszakokat töltött Párizsban. A kortárs francia művészet mellett nagy hatást gyakorolt rá ebben az időszakban Kmetty János munkássága. Első, párizsi időszakát összegezte 1929. decemberében a Tamás Galériában nyílt kiállítása.

Az 1930-as évek elején talált rá egyéni, impresszionisztikus, szinte zenei hangvételére. 1935-ben, 1936-ban és 1938-ban néhány hónapot Olaszországban töltött, ahol számos ragyogó tájképet készített.  Már az 1940-es években méltatói „a Balaton festőjének” nevezték. Az 1940-es, 50-es években már szinte kizárólag a tavat, a Balaton világát festette. E művek mellett – vérbeli koloristaként – számos virágcsendéletet készített.

Munkássága során tevékeny részt vállalt a hazai művészeti közéletben. Tagja volt a KÚT-nak és egyeik alapítója volt a Budai Művészek Egyesülésének.

Válogatott irodalom:  Mihályfi E.: Halápy János festményei Tamásnál. Magyarország, 1935. április 7.; Kárpáti A.: Halápy János balatoni képei. Magyarország, 1942. november 19.;  Gál Gy. S.: The Painter of Lake Balaton. János Halápy’s one-man-show. Hungarian Exporter, 1960.; Bodnár É.: Halápy János (1893 – 1960) emlékkiállítása. Bp.: Magyar Nemzeti Galéria, 1968; Bodnár É.:.: János Halápy. Potsdam, Kulturhaus Hans Marchwitza. 1973. november – A Magyar Kultúra Háza, Berlin, 1974. január (kiállítási katalógus); Bodnár É.:.: Halápy János. Bp.: Corvina, 1978.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.262	Városrészlet a kert felől, 1940 k.	j.: jobbra lent: Halápy	akvarell, papír	27,5 x 41,2 cm
81.592	Nő ablaknál, 1938	j.: Halápy János alatta: olvashatatlan írás	akvarell, papír	59,8 x 44,5 cm

(Miskolc, 1904. – )

Festő. Budapesten végezte művészeti tanulmányait. A Szinyei Társaság kitüntető elismerésében részesült. 1931-ben a Nemzeti Szalonban mutatta be képeit, 1934-től a Műcsarnokban is szerepelt.

Válogatott irodalom: mta: Hámori Ilona. In.: Magyar Festők és Grafikusok Adattára, Szeged: magánkiadás (Seregélyi), 2008.

Alkotása a gyűjteményben: 

81.534

Táj templommal, 1943

j.: jobbra lent: Hámori 943

akvarell, papír

39,3 x 31,4 cm

(Budapest, 1904. május 17.  – Budapest, 1986. január 26.)

Erdélyi szász család leszármazottja. Már gyermekként megismerkedhetett a művészetekkel, hiszen édesanyja a hímzés művészetét olyan magas színvonalon művelte, hogy egyik munkájával a párizsi világkiállításon díjat is nyert.

Hincz gyula tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán folytatta, Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványaként. 1928-tól az UME, majd 1929-től a KÚT kiállításain vett részt. Ez utóbbi szerveződésnek tagja is lett. 1926-ban tanulmányúton volt Párizsban, majd 1928-ban Berlinben. 1930 és 1931 között kilenc hónapot töltött ösztöndíjasként Rómában. 1947 és 1948 között Koreában, Kínában és Vietnamban tett tanulmányutat.

1946 és 1949 között a Budapesti Iparművészeti Főiskola tanára, majd 1958-tól 1963-ig igazgatója volt. 1949 és 1963 között a Képzőművészeti Főiskola tanáraként dolgozott.

Munkásságának elemzői szívesen vonnak párhuzamot Hincz Gyula és Pablo Picasso művészete között. Hincz  – elsődlegesen nonfiguratív – művein hasonló kísérletező kedvről tett tanúságot, felhasználva a korabeli avantgard irányzatok nyújtotta lehetőségeket. Nemcsak festményeket és grafikákat, de plasztikákat és muráliákat is készített. 1980-ban Vác városának ajánlotta fel alkotásai jelentős részét.

Jelentősebb díjai: Munkácsy-díj (1952, 1957), Kossuth-díj (1958), kiváló művész (1968)

Válogatott irodalom: Láncz S.: Hincz Gyula festményeiről. Művészet, 1968/4; Bauer J.: Velencéből hazatért alkotások bemutatója. Hincz Gyula és Somogyi József együttes kiállítása. Művészet, 1971/4; Henszlmann L.: Hincz Gyula művészete a XXXV. Velencei Biennálén. Művészet, 1971/8; Solymár I.: Mai magyar rajzművészet. Bp.: Corvina, 1972; BAUER J.: Hincz Gyula, Bp.: Képzőművészeti Alap, 1975.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.202	Öregember, 1948 k.	j.: jobbra lent: Hincz	tus, papír	21 x 29,5 cm
81.236	Fekvő férfi akt, 1948 k.	j.: balra lent: Hincz	tus, papír	29 x 45,5 cm
81.237	Munkás-paraszt szövetség, 1950 k.	j.: nincs	ceruza, papír	16,5 x 25 cm
81.240	Emblématerv olajággal, 1958 k.	j.: jobbra lent: Hincz	tus, papír	38,5 x 27 cm
81.241	Fiú és lányfejek (Két ifjú zászlóval, plakátterv), 1958 k.	j.: balra lent: Hincz	tus, papír	30 x 38,5 cm
81.242	Ifjú sarlóval és kalapáccsal, 1958 k.	j.: balra lent: Hincz	tus, papír	42,5 x 30 cm
81.244	Nő galambbal, 1958 k.	j.: jobbra lent: Hincz Gy.	tus, papír	39 x 30,8 cm
81.245	Felvonuló, 1958 k.	j.: nincs	tus, papír	43,2  x  31 cm
81.246	Anya gyermekével, 1958 k.	j.: nincs	tus, papír	29,5 x 29 cm
81.247	Ifjú pár galambbal, 1958 k.	j.: balra lent Hincz	tus, papír	31 x 29,5 cm
81.248	Férfi körzővel, 1958 k.	j.: jobbra lent: Hincz	tus, papír	42,5 x 30 cm
81.249	Nőalak (Fiatal nő), 1958 k.	j.: jobbra lent: Hincz	tus, papír	41,5 x 30 cm
81.250	Zászlót tartó férfi, 1958 k.	j.: jobbra lent: Hincz	tus, papír	42,5 x 29,5 cm
81.254	Két férfi, egy ló (Férfiak lóval), 1929	j.: jobbra lent: Hincz Gy.  29	tus, papír	21,5 x 30,5 cm
81.255	Kétoldalas  rajz plakáttervekkel, 1955 k.	j.: Magyar – Szovjet Barátság Hónapja   j.: nincs	tus, papír	16 x 11,5 cm, 19,5 x 15 cm
81.256	Petőfi, 1950 k.	j.: jobbra lent: Hincz	szén, kréta, papír	30 x 23 cm
81.593	Vietnámi nők, 1952 k.	j.: nincs	szén, papír	43,5 x 62 cm
81.594	Zászlós ifjú galambokkal, 1958 k.	j.: nincs	tus, papír	41,5 x 38,5 cm
81.610	Virágok vázában, 1935 k.	j.: nincs	olaj, vászon	35,5 x 60 cm
81.653	Rajzoló nő, 1958 k.	j.: jobbra lent: Hincz	tus, papír	32,2 x 25,6 cm
81.711	Béke, 1960 k.	j.: jobbra lent: Hincz Gyula  balra lent: Béke –	rézkarc, papír	33,4 x 29,5 cm
81.712	Nő gyerekkel és galambbal, 1958	j: jobbra lent: Mihályfi Ernőnek tisztelője hálás köszönettel Hincz Gyula  58  x II 31	hidegtű, papír	30 x 39 cm
81.713	Nő, térdén gyerekkel, 1958 k.	j.: jobbra lent: Mihályfi Ernőnek tisztelője Hincz Gyula 58  x II 31	hidegtű, papír	30 x 39 cm
81.714	Nő profilban, 1958	j.: jobbra lent: Mihályfi Ernőnek hálás köszönettel híve Hincz Gyula  58.  x II. 31.	hidegtű, papír	29 x 28,8 cm
81.243	Ülő női akt, 1960 k.	j.: jobbra lent: Hincz Gyula	filctoll, papír	41 x 28,5 cm

(Máramarossziget, 1857. február 2. – Técső, 1918. május 8.)

A 19. századi naturalizmus és realizmus egyik legkiválóbb magyar festője. Mintarajziskolában tanult Budapesten, majd Münchenben képezte tovább magát.  1886-ban magániskolát alapított Münchenben, amely szembefordult az akadémikus stílussal és a modern törekvéseknek nyitott utat.

1896-ban Réti Istvánnal, Thorma Jánossal, Ferenczy Károllyal és  Iványi-Grünwald Bélával közösen  megalapították a nagybányai művésztelepet, mely meghonosította a naturalizmus és a plein air festészetet. 1901-ben elhagyta Nagybányát és Münchenben, de legfőképpen Técsőn festett és tanított. Itt hunyt el 1918-ban. Szülővárosában helyezték örök nyugalomra. Keveset alkotott, festményei túlnyomórészt életképek parasztokról, cigányokról, katonákról, de művein megjelenik a magyar táj és nagy történelmi események is.

Válogatott irodalom:  Lyka K.: A Hollósy-iskola itthon (Művésztelep Nagybányán) In.: Pesti Napló, 1896/104; Ady E.: Hollósy Simon sorsa In: Nyugat, 1918/10.; Réti I.: Hollósy Simon (1857-1918) In: Nyugat, 1918/11; Réti I.: Nagybányai művészek (Hollósy Simon) In: Nyugat, 1924; Cselényi W..: A festőkapitány (Hollósy Simonról) In.: Nyugat, 1935.; NÉmeth L: Hollósy Simon és kora művészete. Bp.: Képzőművéseti Alap, 1956;  Németh L.: Hollósy Simon műveinek jegyzéke In.: Művészettörténeti tanulmányok, A Művészettörténeti Dokumentációs Központ Évkönyve 1956-58; Nagy i..: Hollósy, Ferenczy, Thorma. Bp.: Képzőművészeti Alap, 1973;

Alkotásai a gyűjteményben:

81.100	Tanulmány, 1880 k.	j.: balra lent: Hollósy	pitt, papír	30 x 44,5 cm
81.239	Tanulmány, 1880 k.	j.: jobbra lent: Hollósy	pitt, papír	47 x 32,5 cm

(Kunhegyes, 1895. augusztus 31. – Budapest, 1978. december 18.)

1917 és 1922 között folytatta tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, Balló Ede tanítványaként. 1924 és 1925 között Párizsban, 1929 – 1931-ben a nagybányai művésztelepen, 1932-től Szentendrén dolgozott, 1935-től haláláig ott is élt.

Tanulmányai kezdetén Rippl-Rónai József festészetét tekintette követendő példának, bár úgy tűnik, inkább a Párizsban megismert  fauve festők hatottak rá. Önálló stílusát a harmincas évektől alakította ki. Kezdetben sötét tónusú, szerkezetes képei fokozatosan kivilágosodtak, ecsetkezelése egyre könnyedebbé vált. Alkotásainak témáit elsősorban szűkebb környezete, Szentendre mindennapjai alkották.

Válogatott irodalom: Dévényi I.: Ilosvai Varga István, Látóhatár, 1970/7-8; Csapó GY.: Művészek, műhelyek. Ilosvai Varga István. Budapest, 1977; Kampis A.: Ilosvai Varga István. Budapest, 1978; Csapó GY.: Ilosvai Varga István. Budapest, 1980; Benedek K.: Megkésett emlékezés – megkésett sorok. Művészet, 1990/2; Bihari J. (szerk.): Ilosvai Varga István. Ilosvai Varga Istvánné magánkiadása, Szentendre, 1994

Alkotása a gyűjteményben: 

81.506

Híd, házak, 1950 k.

j.: jobbra lent: Ilosvai Varga István

diófapác, papír

14,3 x 11,2 cm

ISMERETLEN JAPÁN MŰVÉSZ

A világtól évszázadokon át elzárt Japán művészete a XIX. század végén vált ismertté Európában. Szélesebb körben a fametszetek nyerték el a legnagyobb ismertséget. A japán fametszet kezdetei a XVII. századra nyúlnak vissza, fénykorát pedig a XVIII – XIX. században élte. A japán grafikusművészek a természet egy-egy apró vonását ugyanolyan művészi rangra emelték, mint kortársaik életének megörökítését. Külön műfaj a kurtizánok mindennapjait megjelenítő lapok sora, vagy a színházi tárgyú metszetek csoportja. A japán fametszők nagy figyelmet szenteltek az olyan „hétköznapi” témáknak is, mint a házimunka; a ruhaszárítás, a selyemfonal készítése, feldolgozása.

A bájos, fiatal nőket munka közben megörökítő metszet valószínűleg a XVIII – XIX. századból származhat és egy régiségkereskedésből kerülhetett Mihályfi Ernő birtokába.

Alkotása a gyűjteményben:

81.727

Fonó nők, é. n.

j.: a grafika felső részén japán felirat, több függőleges sorban

nyomat, papír

21,7×34,7 cm

(Szófia 1909. május 20. –  Szófia,1975. április 4.)

Bolgár festőművész. Kazanlakban, majd Szófiában a Művészeti Akadémián  végezte tanulmányait,  Ganusev Nikola és Nikola Marinov tanítványaként. Első kiállítása 1946-ban volt, melyen tájképet és csendéleteket mutatta be.  Ezt követően a grafika felé orientálódott. Híres a Cosmos című ciklusa. Szófiában önálló grafikai tárlatai voltak, ezenkívül számtalan csoportos kiállításon is részt vett külföldön is, ahol a bolgár művészetet népszerűsítette.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.505	Fás táj	j.: a paszpartun jobbra lent: Vasil Ivanof	szén, papír	6,5×10,5 cm
81.512	Téli táj, 1957	j.: paszpartun jobbra lent: Vasil Ivanof. Balra lent: Sofia 957.	tus, papír	8,5×12 cm
81.513	Fás táj, 1958	j.: paszpartun jobbra lent: Vasil Ivanof. Sofia 958.	pitt, papír	11×8 cm
81.541	Táj, 1957 k. é.n.	j.: a paszpartun: B. Ubanof	pitt, papír	20×27 cm

(Somogysom, 1867. május 7 – Budapest, 1940. szeptember 24.)

A székesfehérvári gimnázium négy osztályának elvégzése után tizenöt éves korában beiratkozott a budapesti Mintarajz Iskolába. Itt Lotz Károly és Székely Bertalan tanítványa volt. 1886-ban a müncheni Akadémián tanult, majd 1887-től a párizsi Julian Akadémián folytatta tanulmányait. 1891 nyarán visszatért Münchenbe. 1894-ben barátjával, Eisenhut Ferenccel Egyiptomba utazott. Az 1890-es évektől tizenöt évig dolgozott a nagybányai művésztelepen, melynek egyik alapítója volt. Alkotói kísérleteit a vele Kecskemétre települő fiatal festőkkel együtt, mint az ott újonnan létesített művésztelep vezetője folytatta. Az első világháború utáni időszakban már Pesten dolgozott s nyaranta – húsz esztendeig – a Balatonnál festett.

Első alkotói korszakára elsősorban a naturalista képi megoldások, fény-árnyék hatások tanulmányozása a jellemző. Az évek folyamán fokozatosan alakította ki jellegzetes lírai, gazdag színkultúrát és festői látást felvonultató művészetét

Válogatott irodalom: Lázár B.: Iványi Grünwald Béla. Bp.: Ernst Múzeum, 1921.; Iványi Grünwald B.: Tizenkilenc kép. Gyoma, 1932.; Telepy K: Iványi Grünwald Béla. Bp.: Corvina, 1976.; Telepy K.: Iványi Grünwald. Bp.: Képzőművészeti, 1984; Szabó L.: Iványi Grünwald Béla. Bp.: Kossuth, 2010.

Alkotása a gyűjteményben:

81.609

Szerelmespár, 1909       j.: nincs

olaj, papír

44×57 cm

(Budapest, 1877. június 14. – Budapest, 1956. január 22.)

 

Festőművész. Kezdetben naturalista életképeket festett, majd Rippl-Rónai József munkássága hatott rá. Az 1920-as évek elejétől – elsősorban Scheiber Hugó hatására, akivel együtt rendezett kollektív kiállítást 1921-ben  – művészete inkább az absztrakt expresszionizmus hatása alá került. Alkotásain a realista képszerkesztést elvetve a kubistákhoz hasonlóan törekedett a tárgyak deformálására s egy dekoratív rendben történő újrarendezésére. Műveinek egy része a naiv expresszionizmushoz igazodik.

 

Válogatott irodalom: Hevesi I.: Kádár Béla. Bp.: Amicus, 1922; Bedő R. – Szíj R: Kádár Béla emlékkiállításának katalógusa. Bp.: Magyar Nemzeti Galéria, 1971;; Gergely M.: Melankolikus utazás: Kádár Béla, 1877 – 1956. Bp: Mű-Terem Galéria, 2002.

 

Alkotásai a gyűjteményben:

 

81.763

Szamaras alakok, 1924

j.: jobbra lent: Kádár Béla  1924  balra lent: Saját Kezű levonat

linóleummetszet, papír

24,8×24,1 cm

 

 

 

 

KÁDÁR GYÖRGY

(Budapest, 1912. január 11. – Budapest, 2002. december 24.)

Tanulmányait a Budapesti szabadiskolában, illetve Párizsban folytatta. Mesterei Bortnyik Sándor, Gallé Tibor és Örkényi-Strasser István voltak. 1948 – 1949-ben az Iparművészeti Főiskola, 1949 – 1974 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Fiatalon kapcsolódott a munkásmozgalomba. Párizsba emigrált, majd hazatérte után, 1939-ben deportálták.

Az 50-es években több ideologikus jellegű művet készített. 1958-ban a brüsszeli világkiállítás magyar pavilonjának falképét készítette feleségével, Túry Máriával.

Művészetére a 80-as évekig a konstruktív, kubisztikus elemekből építkező, a valóságot átértelmező formavilág a jellemző. Ezt követően alkotásain a konstruktív szerkesztésmódot foltszerű, szétáradó formák váltották fel.

Fontosabb díjai, kitüntetései: Kossuth-díj (1952); Munkácsy-díj (1956); érdemes művész (1972); kiváló művész (1976)

Válogatott irodalom: Major M.: Kádár György. Bp.: Műcsarnok, 1972;  Láncz S.: Kádár György. Bp.: Képzőművészeti Alap, 1980; Kádár K. (szerk.) Kádár György Bp.: Körmendi Galéria, 2001.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.484	Martinászok ( két rajz), 1954		j.: jobbra lent: Kádár  balra lent: Sztálinvárosi kohóban 1954    j.: jobbra lent: Kádár  balra lent: Sztálinvárosi kohóban 1954	ceruza, papír	15,5×12 cm, 15,5×11,5 cm
81.488	Szobrász, 1960 k.		j.: balra lent: Kádár	fekete toll, papír	28,5×22 cm
81.715	Galamb, 1964		j.: jobbra lent: Kádár  balra lent: „1964 szeptember 1. – Béke”  középen lent: (próbanyomat)	rézkarc, papír	19,3×29,7 cm
81.716	Árvíz, 1960 k.		j.: jobbra lent: Kádár   balra lent: Árvíz	rézkarc, papír	48×29,6 cm

(Szeged, 1927. december 26. – Budapest, 2010. március 29.)

1942-1946 között az Iparművészeti Iskola kerámiaszakos növendéke volt. 1951-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola grafika szakán. Majd 1960-1961 között a lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főiskola aspiránsa volt. 1967-1981 között a Magyar Iparművészeti Főiskola grafikai tanszékén tanított. Grafikáival, tipográfiai terveivel, illusztrációival, bélyegeivel több nemzetközi és hazai díjat nyert. 1985 óta állandó kiállítása van Szegeden, a Móra Ferenc Múzeum Kass Galériájában. Páratlanul gazdag, sokszínű művészetében jelentős helyet foglal el a könyvillusztrálás, ezen belül a gyermek- és ifjúsági irodalom remekeihez készített rajzok sokasága. Jelentősebb díjai: Munkácsy – díj (1954; 1967); érdemes művész (1977); kiváló művész (1986); Szeged díszpolgára (1994); Alföld – díj (1996); Kossuth – díj (1999); Hazám – díj (2003); Magyar Örökség díj (2011)

Válogatott irodalom:  Bánki V., Lengyel J., Tandi L.: Kass János – Ötven év képben és írásban, Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzat, Szeged, 1997.; Kass J.: Kass 75 – Kass-sorok szegedi levelesládákból (szerk: Tandi Lajos) Szeged: Bába,  2003.; Gál József: Bibliográfiai tételek Kass János életművéhez – Szeged: Mozaik, 2002. Kass J.: Kass – írások és képek, Bp.: Holnap, 2006.; Tandi L.: Tizenkét tétel Kass János művészetéről.  Szeged: Bába, 2007.; Gál J.: Újabb bibliográfiai tételek Kass János életművéhez – Szeged: Mozaik, 2008.; Versek Kass János -tól -ról -nak. Szeged: Bába, 2010.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.483	Lány és fiú, 1955	j.: jobbra lent: Kass 55	tus, papír	27,5 x 18 cm
81.486	Illusztráció, 1966	j.: jobbra lent: Kass 66   középen lent: Mihályfy Ernőnek szeretettel	tus, papír	43 x 30,5 cm
81.515	Térdeplő	j.: jobbra lent: Kass János   balra lent: Proba (5)  alatta középen: Mihályfi Ernőnek szeretettel Kass János	rézkarc, papír	24,2 x 19,8 cm
81.717	Illusztráció (Az ember tragédiája), 1966	j.: balra lent: XII  12 (fordított írással)	rézkarc, papír	32 x 27,2 cm
81.718	Mózes, 1966	j.: jobbra lent: Mihályfi Ernőnek tisztelettel, szeretettel Kass János   balra lent: Proba 66/3	rézkarc, papír	17,2 x 24,6 cm

 

81.719	Két kép: 1. Kompozíció, 2. Rajz, 1967	j.: jobbra lent: Kass/67  balra lent: „In memoriam Imre Kner”  alatta -dr. Mihályfi Ernőnek 1967. szept. 23.    Másik oldalon: fent középen: Szent Antal megkísértése, harca a gonosszal, szenvedései, csodálatos megmenekülése	vegyes, tus, papír	50×40,2 cm, 61×42 cm
81.754	Két fej é.n.	j.: nincs	rézkarc, papír	8,5×15 cm
81.768	Három rézkarc: Galamb, Páva, Illusztráció	j.: nincs  j.: nincs   j.: jobbra lent: Kass  balra lent: olvashatatlan írás	rézkarc, papír	8×5 cm, 9,7×4,6 cm, 5,5×3,8 cm
81.779	Üdvözlőlap, 1960 k.	j.: középen lent: Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk Hajnal Gabriella, Kass János	rézkarc, papír	4,5×9,2 cm
81.796	Háromkirályok é.n.	j.: jobbra lnet: Kass János   balra lent: 66/100	rézkarc, papír	17,6×7,7 cm

(Budapest, 1908. november 20. – Budapest, 1975. július 10.)

1925 és 1930 között a budapesti Iparrajziskola növendéke volt. 1937-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Mestere Bory Jenő volt. 1937 és 1938 kötött római ösztöndíjas volt. Kisplasztikái és monumentális szobrai is jelentősek. Szobrai leginkább kőből és bronzból készültek, az 50-es évektől kezdve előszeretettel alkalmazta az alumíniumot is. Műveit drámai expresszivitás és erőteljes kompozíció jellemzi. Jelentősebb díjai: Munkácsy – díj (1950, 1952); Kossuth – díj (1955); Grand Prix – díj (1958); érdemes művész (1964); kiváló művész (1966)

Válogatott irodalom: Rabinovszky M.: Kerényi Jenő újabb szobrai, Művészet, 1948/9.; Szinyei Merse A.: Kerényi Jenő  köztéri szobrai, Bp.: 1969.; Pogány Ö. G.: Kerényi Jenőről és művészetéről (kiállítási katalógus) Szentendre: Kerényi Jenő Múzeum, 1977; Wehner T.: Kerényi Jenő  In: Kortárs magyar művészeti lexikon II. Bp.: Enciklopédia. 2001.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.487

Faunszobor vázlata (Rajztanulmány a Legenda c. szoborhoz), 1962

j.: jobbra lent: K J  alatta középen: BUÉK KERÉNYIÉK

tus, papír

29,5×21 cm

(Budapest, 1873. december 23. – Budapest, 1940. június 9.)

Tanulmányait az Iparművészeti Iskolában kezdte meg Feichtinger Józsefnél. 1892-ben Münchenben Hollósy Simon tanítványa volt, majd 1893 és 1895 között a párizsi Julian Akadémián tanult, ahol mesterei L. Doucet és A. W. Bougereau voltak. 1896-ban hazatért és a Benczúr Mesteriskolában tanult. 1906-ban visszatért Párizsba. Az itt szerzett tapasztalatok után korai kolorisztikus műveit a formákat és körvonalakat erőteljesen hangsúlyozó, erőteljes képi világ váltotta fel. Képeinek fő témájává az emberi akt, a határozott körvonalakkal körülírt, atlétikus, ruhátlan férfi- és nőalak vált. Művészetére komoly hatást gyakorolt a Fauves is.1907-ben alapító tagjává vált a Nyolcak csoportjának. A Tanácsköztársaság alatt vezető művészetpolitikai tisztséget vállalt és a képzőművészeti szabadiskola vezetője is lett. A Tanácsköztársaság bukása után Berlinbe emigrált, majd 1926 után visszatért Magyarországra. Többnyire Nyergesújfalun élt és dolgozott. Festészete mellett rajzművészete is kiemelkedő; kontúros rajzai mellett számos rézkarcot is készített. A Nyolcak mellett a MIÉNK és a KUT tagja  volt.

Fontosabb díjai, kitüntetései: Ráth-díj (1898)

Válogatott irodalom:  Körmendi A.: Kernstok Károly. Bp.: Bistrai F. F., 1936, Horváth B.: Kernstok Károly. In Művészettörténeti Értesítő, 1961/2–4.; Lyka K.: Kernstok K. In Élet és Tudomány, 1962/33.; Dévényi I: Kernstok. Bp.: Corvina, 1970; Horváth B.: Kernstok. Bp.: magánkiadás, 1997

Alkotásai a gyűjteményben: 

81.223	Ló és akt, 1920 k.	j.: jobbra lent: K.K.	tus, papír	24×37 cm
81.230	Önarckép 1928	j.: jobbra lent: Kerstok Károly alatta: Kemény Siminek alatta 1928 I/1	tus, papír	23,5×24,5 cm
81.315	Férfiakttanulmány, 1920 k.	j.: jobbra lent: K.K.	tus, papír	24,5×18 cm
81.316	Lovak, 1924	j.: jobbra lent:  K K  924 alatta: olvashatatlan	tus, papír	20,5×24,5 cm
81.317	Vázlatok lovakról és kecskékről, 1924	j.: jobbra lent: K.K.                                            j.: jobbra lent: K.K.	ceruza, papír	20,5×17 cm;  20,5 x16,5 cm
81.318	Álló női akt, 1928 k.	j.: jobbra lent: K.K.	tus, papír	46×28,5 cm
81.319	Lóvázlatok, 1924	j.: jobbra középen: K K.	tus, papír	18×23,8 cm
81.320	Kompozíció (Műteremben), 1920 k.	j.: nincs	tus, papír	11,5×12 cm
81.724	Lóitatás, 1912	j.: a nyomaton: balra lent: Kerstok Károly 1912   a nyomaton kívül: jobbra lent: Kerstok Károly	hidegtű, papír	19,2×27 cm

(Miskolc, 1889. december 23. – Budapest, 1975. november 16.)

Kassán érettségizett. 1907-től első rajztanára Halász – Hradi Elemér impresszionista festő volt. Budapesten Szablya – Frischauf Ferenc festőiskolájában tanult, majd 1911-ben Párizsba utazott, hogy a Julian Akadémián folytassa tanulmányait. Külföldi útjai során Cézanne és Picasso művészetének és a reneszánsz stílus hatása alá került. Párizsból való hazatérése után ő lett a kubizmus első magyar képviselője. Művei mindig megtartották a kubizmus elvi alapjait, de később lírai vonásokkal bővült festészete. Főbb témái: önarcképek, csendéletek, figurák és tájképek voltak. Élete utolsó éveiben üvegablak terveket is készített. Sokat dolgozott a kecskeméti és a nagybányai művésztelepen, illetve Szentendrén. 1946-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára volt.

Jelentősebb díjai: Kossuth díj (1949); érdemes művész (1959); kiváló művész (1965); a Munka Érdemrend arany fokozata (1969); a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének II. fokozata (1974).

Válogatott irodalom:  kmetty j.: Festő voltam és vagyok (tanulmánykötet). Bp.: Corvina, 1976.; Kmetty János festőművész emlékkiállítása (kiállítási katalógus) Bp.: Magyar Hirdető, 1977.; ury i.: Kmetty János. Bp.: Képzőművészeti Alap, 1979.; kratochwill m.: Kmetty János (1889-1975) emlékkiállítása. Szentendre: Művészet Malom, 2005.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.59	Tájkép, 1930-as évek vége	j.: jobbra lent: Kmetty	olaj, vászon	60 x 80 cm
81.135	Két férfi, 1960 k.	j.: jobbra lent: Kmetty	ceruza, papír	15,8 x 11,5 cm
81.148	Fürdőzők, 1919 k.	j.: jobbra lent: Kmetty	akvarell, papír	18,5 x 25,5 cm
81.176	Szentendrei táj, 1940	j.: jobbra lent: Kmetty	akvarell, papír	24 x 31,2 cm
81.446	Rajz (Csendélet önarcképpel), 1930 k.	j.: jobbra középen: Kmetty	toll, papír	14,5 x 10 cm
81.447	Csendélet székkel, 1925 k.	j.: balra lent: Kmetty	tus, papír	14,5 x 10 cm
81.448	Szoptató anya, 1911 k.	j.: jobbra lent: Kmetty	tus, papír	20 x 12 cm
81.449	A festő, 1940	j.: jobbra lent: Kmetty	akvarell, papír	19 x 26 cm
81.450	Álló akt, 1918	j.: jobbra lent: Kmetty	tus,  toll, papír	30,5 x 22,5 cm
81.451	Konstruktív táj, 1930 k.	j.: jobbra lent: Kmetty	tus, papír	18,5 x 28 cm
81.452	Ülő nő; Akt, 1918 k.	j.: jobbra lent: Kmetty	tus, papír	15,5 x 13 cm; 23,5 x 11 cm
81.453	Álló női akt, 1918 k.	j.: balra lent: Kmetty	toll, papír	34 x 10 cm
81.600	Önarckép, 1928 k.	j.: jobbra lent: Kmetty	gouache, papír	31 x 23,5 cm
81.641	Zenélők, 1918 k.	j.: jobbra lent: Kmetty	olaj, vászon	32 x 37 cm
81.642	Csendélet, 1930 k.	j.: jobbra lent: Kmetty	olaj, vászon	44 x 37 cm
81.643	Nagybányai részlet, 1930 k.	j.: jobbra lent: Kmetty	olaj, vászon	75 x 100 cm
81.660	Tájkép házakkal, 1925 k.	j.: balra lent: Kmetty	pasztell, papír	17,6 x 23,6 cm
81.720	Levétel a keresztről, 1925 k.	j.: jobbra lent: Kmetty  balra lent: Levétel a keresztről  középen 7/50	rézkarc, papír	9,9 x 12,6 cm
81.721	Két rajz: Dunapart, Önarckép, 1925	j.: jobbra lent: Kmetty  balra lent: Dunapart 32    j.: jobbra lent: Kmetty alatta 1925 karácsonyra Mihályfiéknak; balra lent: Önarckép 56	hidegtű, rézkarc, papír	5,9 x 7 cm, 7,4 x 5 cm
81.722	Fürdőzők II. 1918 k., Tavasz, 1925 k. Táj, 1925  k.	j.: jobbra lent: Kmetty  balra lent: Fürdőzők 39;                                         j.: jobbra lent: Kmetty  balra lent: Tavasz 36;      j.: jobbra lent Kmetty  balra lent: Táj középen lent:  25/25	hidegtű, papír	5,8 x 10,8 cm, 4,3 x 5,6 cm, 4,4 x 5,7 cm
81.723	Fürdőzők I., 1918 k.	j.: jobbra lent: Kmetty   balra lent 9/50 Fürdőzők	rézkarc, papír	19,5 x 19 cm

(Königsberg, 1867. július 8. – Moritzburg, 1945. április 22.)

Német grafikusművész. Berlin egy szegénynegyedében élő orvos feleségeként művészetével már korán a nyomor s azt előidéző társadalom ellen emelt szót. Irodalmi élményei – Zola: Germinal, Hauptmann: A takácsok – szintén erre ösztönözték. Több grafikai sorozatot is készített, így korai művei közé sorolhatók a 16. századi parasztfelkelésből tárgyukat merítő lapok. 1924-ben a Háború, 1925-ben a Proletárok című sorozatát adta ki. Számos önarcképet készített és több faragványa is fennmaradt. Alkotásai a zolai naturalizmus jegyében fogantak, e lapjait az expresszionizmus eszközeivel fogalmazta meg.

Válogatott irodalom: g. strauss: Käthe Kollwitz. Dresden: Sachsenvlg, 1950; a. klipstein: Käthe Kollwitz. Verzeichnis des graphischen Werkes. Berne: Klipstein & Company, 1955; h. bittner: Käthe Kollwitz. Drawings. New York: Thomas Yoseloff 1959; kontha s.: Käthe Kollwitz. Bp.: Képzőművészeti Alap, 1964.

Alkotása a gyűjteményben:

81.91

Anya két gyerekkel, 1919

j.: jobbra lent: Käthe Kollwitz

pitt, papír, papír

32,5 x 25 cm

(Pestlőrinc, 1931. február 17.  – Budapest, 1972. december 12.)

1951 – 1956 között tanult Képzőművészeti Főiskolán Barcsay Jenő, Kmetty János és Koffán Károly tanítványaként. Művészetére a szimbólumteremtő erő s a szürrealisztikus látomásos képi világ volt a jellemző. Intellektuális, egyben konstruktivista grafikai lapjainak fő motívuma a repülőgép volt, melynek modelljeit gyakran maga is elkészítette. Grafikáit ezek mellett különös gépezetek, egységbe kapcsolódó szerkezetek s velük szorosan együtt élő, apró emberi figurák népesítik be egy nagy gondolatrendszer részeként. Egyéni hangvételű egyedi művei mellett számos illusztrációt is készített. Elsődlegesen a rézkarctechnika mestere volt, de festményei is jelentősek. A 20. századi hazai grafika egyik megújítójaként tarthatjuk számon. Bár kevesen ismerik irodalmi munkásságát s a kortársak közül is kevesen ismerték el ez irányú tehetségét, Kondor Béla kiváló költő is volt. Ezt bizonyítják verseskötetei: Boldogságtöredék (1971), Jelet hagyni, (1974), Versek, karcok (1982), Angyal a város felett (1987).

Jelentősebb díjai: Munkácsy – díj (1965, 1971)

Válogatott irodalom: Németh l.: Kondor Béla művészetéről. In.: Művészet, 1964/4; B. Supka m.: A magyar képzőművészet költői. In.: Művészet, 1964/10; Németh l.: Kondor Béla. Bp.: Corvina, 1976.; Nagy t. k.: Kondor Béla (kiállítási katalógus). Miskolc: Miskolci Galéria, 1992.; Erdély m.: Kondor Béláról. Beszélő, 1999/1.; Sinkovits p.: Kondor Béla. Bp.: Kossuth, 2009.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.481	Kompozíció (Dózsa népe), 1956	j.: jobbra lent: Mihályfi Ernőnek  szeretettel Kondor B	ceruza, papír	25 x 19,5 cm
81.482	Ülő női akt tanulmányok, 1955 k.	j.: balra lent: Kondor	tus, papír	28,5 x 20,5 cm
81.602	Illusztráció + 1 meghívó, 1963	j.: nincs                                                                 MEGHIVÓ – Kondor Béla kiállítására. Látható 1963.I.3-19-ig 15h-01h. Vita róla 16-án 20 órakor KISZ. FIATAL MŰVÉSZEK KLUBJA helyiségeiben	hidegtű, papír	11,8 x 8 cm; 4,9 x 8,8 cm

(Budapest, 1926. június 25. – Budapest, 2006. február 22.)

Tanulmányait 1949-ben fejezte be az Iparművészeti Főiskolán, ahol mestere Hincz Gyula, Konecsni György és Miháltz Pál volt.  Jelentős az illusztrációs munkássága, többek között illusztrálta Thomas Mann, Krúdy Gyula és Heltai Jenő műveit. Művészetére a mértéktartás, az érzékletesség, biztos ízlés és mesterségbeli tudás a jellemző.

Fontosabb díjai: Munkácsy-díj (1960)

Válogatott irodalom: Golovics l.: Utak. In.: Művészet, 1986/5.; Losonczi m.: Illusztrációk. In.: Művészet, 1988/10.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.795

Akttorzó é.n.

j.: jobbra lent: Kondor Lajos

rézkarc, papír

13 x 20,6 cm

(Pusztatúrpásztó, 1897. június 22. – London, 1979. január 4.)

Tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán kezdte meg, majd 1922 és 1924 között a kecskeméti művésztelepen Iványi Grünwald Béla, Nagybányán Réti István és Thorma János tanítványa volt. A Nagybányán töltött évek alatt nagy hatást gyakorolt rá Ziffer Sándor művészete. Alkotásaira a konstruktív formavilág és a könnyed vonalvezetés jellemző. 1924-ben Párizsba költözött, majd Londonban telepedett le, ahol fivére, Korda Sándor mellett a London Film Vállalat díszlettervezőjeként és művészeti vezetőjeként vált világszerte ismertté.

Válogatott irodalom: Telepy k.: Korda Vince. Százhalombatta: Dénes Natúr Műhely, 2000.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.485

Aktok tájban, 1923

j.: jobbra lent: Korda   alatta: 1923

lavírozott tus, papír

24 x 31 cm

(Nagyberezna, 1893. szeptember 22. – Párizs, 1980. december 14.)

Émile Lahner néven vált Franciaországban ismert festővé, grafikussá. A Párizsi Iskola egyik képviselője. A korán elárvult fiút gyámja mérnöknek taníttatta. A fiatal Lahner Emil azonban rövidesen a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Vaszary János tanítványa volt. Korai képein elsősorban a futurizmus és az expresszionizmus hatása követhető nyomon. 1921-ben linómetszeteit közölte a Magyar Írás című folyóirat. 1924-ben emigrált Párizsba, ahol a Montmartre-on lakott. Bourdelle iskolájában tanult s tanulmányai mellett díszleteket készített párizsi színházaknak és filmproducereknek. Franciaország német megszállása után Dordogne-ba költözött, ahol az őskori barlangfestmények hatása alatt készítette primitív stílusú képeit. 1945 után visszatért Párizsba. 1948-tól több ízben látogatott el Algériába. Életművére több stílus hatott felismerhetően, így a konstruktivizmus, a fauvizmus, a kubizmus és a poszt-impresszionizmus.

Válogatott irodalom:  Survage, m.: Lahner, oeuvres anciennes et récentes. Párizs, 1963; Bouret, j.: Un peintre de l’École de Paris – Lahner. Párizs, 1974; Senghor, l.S. – Dunoyer, j.m.: L’Art graphique d’Lahner. Párizs, 1980.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.260

Tájkép nagy fával, 1940 k.

j.: jobbra lent: Lahner

tus, papír

23,2 x 31,5 cm

(Argentan, 1881. február 4. – Gif-sur-Yvette, 1955. augusztus 17.)

Építészeti tanuló éveket és rövid katonai szolgálatot követően 1903-ban felvételt nyert a párizsi Iparművészeti Főiskolára. 1908 – 1909-ban az ún. „Kaptár” festőtanyára költözött, ahol összebarátkozott a kor számos kiemelkedő művészegyéniségével (többek között Delaunay-val, Chagall-lal, Apollinaire-rel és Archipenkóval). Az 1930-as évektől több ízben utazott az Egyesült Államokba, az amerikai civilizáció óriási hatást tett rá. Az absztrakt festészet egyik meghatározó alakja, aki alkotásai többségén az ipari civilizáció teremtette tárgyakat használta fel (vasúti jelzőtárcsa, fogaskerekek). Az absztrakt művészeten belül bátran kísérletezett, társítva a természet különféle elemeit, kiragadva őket megszokott környezetükből. Festői munkássága mellett fontos művészetelméleti tevékenysége, díszletet tervezett Rolf de Maré A világ teremtése című balettjéhez, részt vett Abel Glance A száguldó kerék című filmjének munkájában, illetve megrendezte az első forgatókönyv nélküli filmet, a Gépi balettet. Sokoldalú alkotói tevékenysége fontos részét alkották köztéri feladatok, muráliák és üvegablakok, illetve díszletek tervezése és készítése. A gyűjteményben lévő alkotása szerepelt a Nemzeti Szalonban 1948. április 17-én megnyílt Franciaországi Magyarok Demokratikus Egyesülete képzőművészeti csoportja által szervezett nemzetközi kiállításon szerepelt.

Válogatott irodalom: Tériade, e.: Fernand Léger. Párizs: Cahiers d’Art, 1928.; George, w.: Fernand Léger. Párizs: Gallimard, 1929.; Descarques, p.: Fernand Léger. Párizs: Cercle d’Art, 1955.; Verdet, a.: Fernand Léger. Genf: Kister, 1956.; Jardot, m.: Fernand Léger. Párizs: Hazan, 1956.; Delevoy, d.l.: Léger. Genf: Skira, 1962.; Garaudy, r.: Fernand Léger. Párizs: Plon, 1965.; Léger, F.: Fonctions de la peinture. Párizs: Gonthier, 1970.

Alkotása a gyűjteményben:

81.630

Házak, tetők, 1909 k.

j.: balra lent: F. LEGER

olaj, vászon

51,5 x 74,5 cm

(Alsó-Körtvélyes, 1885. január 3. – New York, 1966. október 2. )

Mesterei Fényes Adolf és Bihari Sándor voltak, majd Párizsban Lucien Simon. Közel állt a Nyolcak köréhez, 1911-es kiállításukon meghívott művészként vett részt. 1913 és 1918 között Jászi Oszkár felesége volt. 1919-ben Bécsbe emigrált, 1931-ben tért vissza Budapestre. 1938-ben Orbán Dezső Atelier iskolájában tanított. 1939-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahol rajzot és tervezést tanított. Képzőművészeti tevékenysége mellett fontos lírai, illetve prózai munkássága. Verseinek fő motívuma a vegetáció, a kert, az azt benépesítő növényzet. Mesekönyveit – amelyekben a szöveggel egyenértékű hangsúlyú a kép – maga illusztrálta. Önéletrajzi regénye, a Kezdetben volt a kert, emlékezés és korkép egyben. Illusztrációin, rajzain, könyvborítóin, textíliáin a hazai népművészet dekoratív elemeit, gazdag színvilágát, derűs koloritját is alkalmazta. Művei magyaros szecesszió jeles képviselőjévé avatták. Szecessziós stílusú textíliáit a korabeli művészeti folyóiratokban gyakran publikálták.

Könyvei, írásai: Hazajáró versek (1909), A kis kék pillangó utazása (1913), Mese a bútorokról és a kis fiúról (1918), Édenkert (1918), Eltévedt litániák (1922), Virágos szerelem (1932), Kezdetben volt a kert (1966), Köd előttem, köd utánam (1967), A kis pillangó utazása Lesznán és a szomszédos Tündérországban (1978), Idődíszítés (2007).

Válogatott irodalom:  lesznai a.: A tervezés művészete. New York, 1948; Hatvan: Hatvan Város Tanácsa és a Népművelési Intézet, 1976; bajkai é.: Lesznai Anna (kiállítási katalógus). Bp.: Magyar Nemzeti Galéria, 1976.; vezér e. – szabadi j.:Lesznai-képeskönyv. Bp.: Corvina, 1978.; vezér e.: Lesznai Anna élete. Bp.: Kossuth, 1979. 

Alkotása a gyűjteményben:

81.288

Tehenek, 1930 k.

j.: jobbra lent: Lesznai Anna

akvarell, papír

30 x 39,5 cm

(Békésszentandrás, 1938. január 21.  – )

A Szegedi Tanárképző Főiskola rajz szakán tanult, mestere Vinkler László volt. Egyéni tárlatai mellett több nemzetközi kiállításon is szerepelt műveivel. Az 1970-es években festészetére a nagy sík felületek, barnás tónusok, szinte monokróm színvilág, kopár tájak, az alakok tömbszerű megformálása a jellemző. Az 1980-as évektől palettája fokozatosan kivilágosodott, egyre erőteljesebb színeket használ, műveinek emberábrázolása ironikus, szinte krokiszerű.

Fontosabb díjai:Rippl-Rónai díj (1971); 1972: Munkácsy-díj (1972); 1988: érdemes művész (1988)

Válogatott irodalom: rózsa gy.: Lóránt János szigorú embersége. Fiatal festő a Derkovits Teremben. In.: Népszabadság, 1970/249.; aszalós e.: Hegyek között. In.: Művészet, 1976/5.; menyhárt l.: Vihar előtt. Beszélgetés Lóránt Jánossal. In.: Művészet, 1982/9.;  b. supka m.: Nomád pasztorál. Lóránt János művészetéről. In.: Kortárs, 1992/6; b. supka m.: Lóránt János Demeter, Bp.: Paletta, 1998.

Alkotása a gyűjteményben:

81.780

Tél (é. n.)

j.: jobbra lent: Lóránt János  balra lent: Tél

linóleummetszet, papír

8,2 x 10,5 cm

(Budapest, 1920. november 11. – 2016.)

Művészeti tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte 1939-1944 között. Mestere Szőnyi István volt. Auschwitzba deportálták 1944-ben. Hazatérése után, 1946-ban megjelent Auschwitzi női tábor című rajzsorozatának albuma. Rajztanárként dolgozott, továbbá illusztrációkat készített ifjúsági művek, eszperanto folyóiratok és több lap számára. 1943-tól kiállító művész. Több hazai egyéni és csoportos tárlat mellett külföldön is bemutatta rajzait. 1960-ban részt vett a Műcsarnok kollektív kiállításán. Alkotásain a koncentrációs táborok emlékképeit dolgozza fel.

Válogatott irodalom:   Mihályfi e.: Lukács Ágnes. Az Est, 1933 (illusztrációval); józsef j.: Auschwitz, női tábor. In.: Független Magyarország, 1945. október 15.; szilárd gy.: Kiállítás a Chagall Galériában. In.: Új Élet, 1992. február 1.;

Alkotása a gyűjteményben:

81.787

Tél, 1971

j.: A félbehajtott lap belső oldalán: Szeretettel kíván boldog új évet 1971. XII. 30. Lukács Ágnes

linóleummetszet, papír

9 x 11,5 cm

(Nagyszalonta,1889  – New York, 1948. szeptember 21.)

A Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly  tanítványa volt. Első karikatúráit élclapokban adták ki. 1912-ben a Tevan-könyvtárban jelent meg Békéscsabán a Komédiások, 1913-ban pedig ugyanott Panoptikum című írói karikatúraalbuma. A  Tanácsköztársaság bukása után Párizsba emigrált, 1921-ben Hollandiába hívták meg a Telegraph rajzolójának. Onnan Londonba, majd 1923-ban Amerikába ment, ahol politikai rajzolóként és a hollywoodi filmkolónia kedvelt karikaturistájaként működött. Dolgozott a New York American, majd a Wallstreet Journal című lapoknak.

Válogatott irodalom:

Major h.:  Komédiások, Békéscsaba: Tevan, 1912.; Major h.:  Major Henrik panoptikuma, Békéscsaba: Tevan, 1913.;

Alkotásai a gyűjteményben: 

81.283

Charlie Chaplin (karikatúra), 1930 k.

j.: a rajzban középen lent: Major Charlie Chaplin

ceruza, papír

29×20,3 cm

(Budapest, 1878. november 30. – Budapest, 1959. december 3.)

1902 és 1904 között Párizsban végezte művészi tanulmányait. 1907-ben Budapesten nyílt első önálló kiállítása után a MIÉNK művészcsoport tagja lett, majd részt vett a Nyolcak megalapításában. Barátja volt Ady Endrének, akinek halála után feleségül vette özvegyét, Boncza Bertát (Csinszkát).  Felesége alakját számos festményén és rajzán örökítette meg. 1924-ben vezetésével alakult meg a KUT. Művészete – amellett, hogy életműve egy korai  szakaszára az expresszionizmus és kubizmus volt a jellemző –  a posztnagybányai hagyományok s Párizsi Iskola hatása  mellett elsődlegesen a ragyogó színek erejére, hangulatteremtő voltára épült.

Fontosabb díjai: állami nagy aranyérem (1947); érdemes művész (1958).

Válogatott irodalom:  pátzay p.: Márffy Ödön művészete. Berlin: Gordon, 1930.; zolnay l.: Márffy Ödön. Bp.: Corvina, 1966.; passuth k.: Márffy Ödön. Bp.: Corvina, 1978; rockenbaruer z.: Márffy és múzsái. Bp.: Ernst Múzeum, 2003.; rockenbaruer z.: Márffy. Bp.: Corvina, 2008; rockenbaruer z.: Márffy és Csinszka. Márffy Ödön festészete a két világháború között. Balatonfüred: Vaszary Villa, 2010.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.537	Csinszka (é.n.)	j.: jobbra lent: Márffy	szén, papír	36 x 31,7 cm
81.595	Ülő hátakt, 1935 k.	j.: balra fent: Márffy	akvarell, papír	43,5 x 52,3 cm

(Brassó, 1884. január 13. – Brasov (Brassó), Románia 1960. március 17.)

1901 és 1902 között a budapesti Iparrajziskolában tanult, ezt követően pedig a müncheni Képzőművészeti Akadémián, majd pedig 1906-1908 között Párizsban volt tanulmányúton. Az avantgárd művészetek európai rangú mestere, aki az expresszionizmus, konstruktivizmus és az absztrakt művészet stílusirányzataiba alkotó módon bekapcsolódva páratlan életművet épített. Korán eltávolodott a valósághű ábrázolástól és kialakította saját stílusát. 1916-1917-ben Kassák Lajos folyóirata, a Ma egyre gyakrabban közölte metszeteit. 1918-ban csatlakozott a berlini Abstrakte Gruppe der Sturm csoporthoz. 1919-ben kapcsolatba lépett a weimari Bauhaus körrel. A Tanácsköztársaság bukása után végleg hazatért Brassóba. 1928-1931 között a nagybányai művésztelepen dolgozott. A művészi alkotómunka mellett mélyen foglalkoztatták az elméleti-esztétikai kérdések. 1933-tól a világháború végéig visszavonult a művészeti élettől. Anatómiai stúdiumokat végzett, freskóterveket készített. 1944-1949, majd 1957-1959 között a brassói képzőművész csoport vezetője volt. Realista szemléletű, de szürrealisztikusan fölépített kompozíciókat festett. Művészetét a szakma csak későn kezdte újra felfedezni.

Válogatott irodalom: banner z.: Mattis-Teutsch János. Bukarest: Kriterion, 1972.; szabó j.: Mattis Teutsch János. Bp.: Corvina, 1983.; majoros v.: Mattis-Teutsch János. Bp.: Nalors, 1998.; murádin j.: Mattis Teutsch János életútja. In.: Mattis Teutsch és a Der Blaue Reiter – Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában (kiállítási katalógus) Bp.: Magyar Nemzeti Galéria, 2001.; murádin j.: Mattis-Teutsch János. In.: Kortárs Művészeti Lexikon II. Bp.: Enciklopédia, 2001.; almási t.: A másik Mattis Teutsch. Győr: Régió Art, 2001.; almási t.: Mattis Teutsch, a grafikus. Győr: Régió Art, 2003.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.280	Tájkép nagy fával, 1913-14 k.	j.: balra lent: MT.	gouache, papír	28 x 32 cm
81.281	Dombok, hegyek, 1914 k.	j.: balra lent: MT.	gouache, papír	25 x 33 cm
81.282	Tájkép é.n.	j.: balra lent: MT.	gouache, papír	24,5 x 30,5 cm

(Debrecen, 1881. január 10. – Budapest, 1958. július 20.)

A modern magyar szobrászat megteremtője és Európai rangú képviselője. Budapesten szerzett orvosi diplomát, majd Lyka Károly ösztönzésére Párizsban és Firenzében folytatott előbb festői, majd szobrászi tanulmányokat. A 20. század legelejétől már részt vett a magyarországi képzőművészeti életben. Az első világháborúban katonaorvos volt. 1911-től haláláig a budapesti Százados úti művésztelepen élt és alkotott. Nagyon jelentősek a köztéri szobrai is. Rendkívül sokat rajzolt, ahogy Medgyessy mondta, szobrai rajzaiból kelnek életre. Rajzai mindig az élet jelenségeit jegyzik fel, nem elképzelések, nem kitalált mozdulatok, még kevésbé beállított pózok.

Jelentősebb díjai: Kossuth – díj (1948, 1957); kiváló művész (1955)

Válogatott irodalom: lászló gy.: Medgyessy Ferenc. Bp.: Képzőművészeti Alap, 1956.

medgyessy F.: Életemről, művészetről. Bp.: Magvető 1960; lászló Gy.: Medgyessy Ferenc 1881-1958  A kortárs szemével: emlékezések és feljegyzések. Bp.: Corvina, 1968.; lászló gy.: Medgyessy Ferenc grafikái. Kaposvár: Rippl-Rónai Múzeum, 1969.;  lászló gy.: Megyessy Ferenc – A kortársak Megyessyről, Medgyessy leveleiből. Bp.: Képzőművészeti Alap, 1981.; sz. kürti k.: Medgyessy. Bp.: Gondolat, 1983.;

Alkotásai a gyűjteményben: 

81.190	Rippl-Rónai feje, 1913 k.	j.: balra lent: MF	tus, papír	29 x 22,5 cm
81.191	Lótanulmány, 1916 k.	j.: középen lent: MF	ceruza, papír	31,5 x 20,5 cm
81.192	Mosakodó nő, 1940	j.: jobbra lent: MF 940 Debrecen	ceruza, papír	31,5 x 20,5 cm
81.193	Fekvő nő, 1940 k.	j.: jobbra lent: MF	ceruza, papír	19 x 36,3 cm
81.194	Mosakodó macska, 1913 k.	j.: jobbra lent: Medgyessy	pitt, papír	22 x 30,5 cm
81.195	Rippl-Rónai profilképe, 1913	j.: jobbra lent: Medgyessy F 913	fehér kréta, barna papír	34 x 26 cm
81.196	Anyám, 1915 k.	j.: középen lent: Medgyessy Anyám	diófapác, papír	31 x 23,5 cm
81.197	Kétoldalas rajz (Háttal fekvő nő, Két akt), 1940 k.	j.: jobbra lent: Medgyessy Ferenc	tus, papír	32 x 45,8 cm

(Beckó, 1852. április 23. – Bécs, 1944. április 17.)

A gyenge egészségű fiúgyermekként Thomas Endertől tanult festeni. 1970-ben a zürichi Technische Hochsule, 1972-től a müncheni festészeti akadémia növendéke volt. 1873 és 1875 között a párizsi École des Beaux-Arts-ban tanult. 1877-ben bemutatták egy képét a párizsi Salon kiállításán. 1877 – 1878-ban Rómában járt tanulmányúton. Az 1880-as évek első harmadában Bécsben volt műterme, 1883-ban, édesanyja halála után Nagyőrre vonult vissza. 1884-ben Budapesten bérelt műtermet és ettől kezdve rendszeresen részt vett a Műcsarnok tárlatain. 1889 és 1892 között, majd 1896 nyarától 1897 őszéig  ismét Franciaországban élt. 1900-ban Galíciában, 1901-ben az Adria vidékén, majd négy évig Bécsben dolgozott.  A háború kitörése idején Budapesten tartózkodott és harctéri rajzolóként, hadifestőként bejárta  Galíciát, Szerbiát és Dél-Tirolt. A harctéren készült vázlatai és az azok alapján készült művek hűen, mély emberi tartalmakkal töltve mutatják be a háború megrázó világát.

Kora alkotásai, tájképei az impresszionisták s a barbizoniak hatásáról tanúskodnak. Mellettük az életmű nagyon fontos részét alkotják a társadalom számkivetettjeiről, nincstelenekről, hajléktalanokról készült megdöbbentő erejű, látomásos portréi.

Válogatott irodalom: malonyai d.: Mednyánszky. Bp.: Lampel, 1905.; kállai e.: Mednyánszky László. Bp.: Singer és Wolfner, 1943.; p. brestyánszky i.: Mednyánszky László. Bp.: Képzőművészeti Alap, 1963.; egri m.: Mednyánszky. Bp.: Corvina, 1975.; sarkantyú m.: Mednyánszky László 1852 – 1919. Bp.: Képzőművészeti Alap, 1981.; aradi n.:  Mednyánszky. Bp.: Corvina, 1983.; deák d.: Festő a világháborúban. Mednyánszky László festészete 1914 – 1918. Bp.: Gondolat, 1991; egri m. – polgár á.: Öreg kutya. Mednyánszky László (1852 – 1919). Bp.: Polgár Galéria és Aukciósház, 2001.; ifj. gyergyádesz l.: „Csavargó” : Mednyánszky László élete és művészete.

Kecskemét: Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat, 2007.; bakó zs.: Mednyánszky. Bp.: Kossuth, 2009.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.78	Kalapos csavargó (Ülő csavargó), 1905 k.	j.: jobbra lent: Mednyánszky, alatta hagyatéki pecsét	gouache, papír	39,5 x 30 cm
81.147	Ülő katona, 1910 k.	j.: jobbra lent: hagyatéki pecsét, mellette Mednyánszky	gouache, papír	31 x 27,5 cm
81.475	Őszi fák, 1910 k.	j.: jobbra lent Mednyánszky	ceruza, diófapác, papír	15 x 20,5 cm
81.476	Tájkép (Fák), 1910 k.	j.: jobbra lent: Mednyánszky	szén, papír	31 x 46,5 cm
81.477	Csavargó (Lábát melengető csavargó), 1908 k.	j.: jobbra lent: Mednyánszky alatta hagyatéki pecsét	ceruza, papír	30,5 x 37 cm
81.478	Ülő fiú (vázlatok), 1905 k.	j.: középen jobbra: Mednyánszky, Pest jobbra lent: hagyatéki pecsét	ceruza, papír	40 x 33,5 cm
81.479	Tájkép (Kis ház fák között), 1910 k.	j.: jobbra lent hagyatéki bélyegzőn: Mednyánszky hagyatékából 1919	pitt, papír	21 x 34 cm
81.480	Ülő csavargó (Szemben ülő csavargó), 1908 k.	j.: jobbra lent: Mednyánszky Pest, alatta hagyatéki pecsét	ceruza, akvarell, papír	43 x 28,5 cm

(Savnik, Szepes vármegye, 1902. július ?. – Budapest, 1969. április 27.)

A Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult Vaszary János növendékeként, majd 1926-ban ösztöndíjjal Párizsban és 1929-ben pedig Olaszországban tanult. Számos murális munkát készített. Művészete a kisgrafikától a monumentális feladatokig terjedt. Korai rajzain a monumentalitás a középkori táblaképfestészet stílusával párosult. Festészetének legfőbb témája a lovak, a nőalakok, csendéletek és a nyugalmas tájak voltak. Az ún. újklasszicista festészet egyik jelentős hazai képviselője volt. Jelentősebb díjai: Munkácsy – díj (1969)

Válogatott irodalom:

lyka k.: Medveczky Jenő párizsi képei. In.: Új Idők, 1937/1.; kampis a.: Medveczky Jenőről, In.: Művészet, 1963/6.; devecseri g.: Homérosz megszállottja. In.: Tükör, 1965. április 20.; b. supka m.: Medveczky Jenő  emlékkiállítás (kiállítási katalógus) Bp.: Magyar Nemzeti Galéria, 1973.; p. szűcs j.: Párizs vagy Róma? (Gondolatok Medveczky Jenő rajzkiállításán) In: Az idézőjel csapdája, Bp.: Magvető 1989.; o. jobbágyi zs.: Medveczky Jenő. Bp.: Képzőművészeti, 1982.

Alkotásai a gyűjteményben: 

81.274	Akt tanulmány, 1961	j.: balra lent: Medveczky	tus, papír	27,5 x 20,5 cm
81.276	Két profil, 1961	j.: jobbra lent : Medveczky	tus, papír	37 x 25,3 cm
81.279	Női akt, 1961	j.: jobbra lent: Medveczky 61	ceruza, papír	34 x 25,7 cm
81.284	Teraszon, 1930	j.: balra lent: A szigorú bírónak szeretettel a mai látogatás emlékére 1930 jan 14 Medveczky a hátoldalon: Madách u. 16 F 10 Hegedüs Gyula alatta olvashatatlan szöveg	tempera, papír	22 x 15 cm

(Battonya-Tompapuszta, 1894. április 28 – Budapest, 1981. július 11.)

1913-ban az aradi főreáliskola VII. osztályos tanulójaként megnyerte a „Zászlónk” ifjúsági lap által meghirdetett országos illusztrációs pályázat I. díját. Ez az esemény indította el tulajdonképpen a képzőművészeti pályafutásán. 1915-ben jelentkezett a Képzőművészeti Főiskola rajztanári szakára, ahol 1918-ig tanult. 1918-ban egyik tanítványának családja Svájcba költözött s így lehetővé vált, hogy ő is velük utazhasson. 1919 és 1920 között két kiállítást rendezett Lausanne-ban, illetve Genfben. 1921 – 1922-ben Párizsban élt. 1922-ben tért haza Svájc és München érintésével. Első itthon festett alkotásai egyházművészeti képek voltak. 1928 és 1931 között római ösztöndíjas volt. Első fametszet-illusztrációját, a Fiorettit számos érzékeny fametszet követte (így 1933-ban a Cyrano). Munkásságát illusztrációs tevékenysége mellett végigkísérték egyházi témájú táblaképei, és muráliái, illetve könnyedebb hangvételű, dekoratív rajzai. Utolsó festményein a szürrealizmus és Dali, valamint Ghirico hatása ismerhető fel. 1937-ben a párizsi világkiállítás Grand Prix díját nyerte el.

Művészeti témájú könyvei, írásai: molnár-c. p.: Monumentális festészet. Fametszet. A képzőművészet iskolája. Bp.: Képzőművészeti Alap, I. kiadás 1941., II. kiadás 1943., III. kiadás 1957.; molnár-c. p.: Festészeti technikák (kéziratban); molnár-c. p.: Ennyit magamról (kiállítás katalógus). Bp.: Csók Galéria, 1970.; molnár-c. p.: Önéletrajz 1937-ig (kéziratban), 1977 – 1980.;

Válogatott irodalom:   vuillermet a.: P. Molnar. In.: Beaux Arts. Exposition. 1919. VII. 19.; rabinovszky m.: Molnár-C. Pál illusztrációi. In.: Magyar Grafika, 1928. 74-75.; rabinovszky m.: Modern Magyar fametszet. In.: Magyar Grafika, 1929. X.; ujváry l.: Molnár-C. Pál 30 eredeti fametszete Cyrano de Bergerachoz. Bp.: Officina, 1935.; f.t.: Pál C.-Molnár the painter – going strong at 83. In.: Dailiy News, 1977. IX. 29.; pogány ö. g.: Molnár-C. Pál. Bp.: Corvina, 1988.; d. fehér zs.: Molnár C. Pál, a grafikus. Bp.: Officina Nova, 1990.; csillag é. (szerk.): A boldog művész képeskönyve: Molnár-C. Pál 1894–1981. Bp.: Kossuth, 1997.; Bizzer I.: Molnár-C. Pál, a könyvművész. Bp.: Holnap, 2006.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.774	Szerelem, 1935	j.: jobbra lent: Molnár C. Pál  balra lent: Misunak tavaszi emlékül 1935-ben M-C.P.	fametszet, papír	25 x 17,5 cm
81.783	Három metszet (Madonna, Cyrano, Szerzetes), 1932	j.: balra lent: MCP 1932                                  jobbra lent: MCP                                       jelzés nélküli	rézkarc, papír	13 x 10,5 cm, 12,4 x 11,3 cm, 13 x 8,4 cm

(Budapest, 1874. augusztus 2. – Budapest, 1919. november 22.)

Pályáját szobafestő- és mázolóként kezdte, majd két évig az Iparművészeti Iskola esti tanfolyamának növendéke volt. 1899-ben fél évig a müncheni akadémián tanult. Nehéz anyagi körülményei miatt kénytelen volt hazatérni. Itthon alkalmi szobafestési munkák mellett csupán nyaranta festette képeit. 1915-ben bevonult katonának, és egy súlyos sebesülés következményeként karja megbénult, bal kézzel dolgozott tovább. Életművében különválasztható az 1908 előtti és az 1908 és 1915-ig, bevonulásáig tartó korszak. Tematikája nem túl széles, az egy témát bemutató variációk azonban a festői erő és a felépítés egyenes ívű fejlődését mutatják. Szegényes otthonát megdöbbentő hűséggel megörökítő enteriőrök, konyhai csendéletek mellett drámai önarcképek s anyjáról megható portrék sorát festette. Képeit szinte senkinek nem mutatta meg, kiállítása életében nem volt.  Áttörést a Szépművészeti Múzeumra maradt hagyaték 1922-ben-ben megrendezett gyűjteményes kiállítása jelentette. Innentől fogva elfogadottá vált, hogy Nagy Balogh János művészete kitörölhetetlenül része a 20. századi magyar festészetnek.

Válogatott irodalom:

elek a. (szerk.): Nagy Balogh János élete és művészete 1874-1919  Egy ismeretlenül élt festő emlékkönyve. Bp.: Amicus, 1922.; bálint j.: Nagy Balogh János magyar festő tragédiája In.: Pesti Napló, 1929. március 24.; Németh L.: Nagy Balogh János 1874-1919 emlékkiállítás. Bp.: Magyar Nemzeti Galéria, 1959,; Németh L.: Nagy Balogh János. Bp.: Képzőművészeti Alap, 1960.; borbély l.: Nagy Balogh János (kiállítási katalógus). Miskolc: Miskolci Galéria, 1975.; Németh L.: Nagy Balogh János. Bp.: Képzőművészeti Alap, 1980.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.596	Kubikusok, 1910 k.	j.: nincs	szén, papír	37 x 62 cm
81.604	A mezőn, 1910 k.	j.: a paszpartun: balra lent: Nagy Balogh János: „A mezőn”	szén, papír	59 x 38 cm
81.607	Önarckép pipával, 1915 k.	j.: nincs	szén, papír	62 x 46 cm

(Csíkmindszent, 1873. március 28 – Baja, 1937. február 13.)

Székely földműves családban született. Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári állami tanítóképzőben végezte, majd a Mintarajziskolában, Székely Bertalan tanítványaként folytatta. 1898-ban diplomázott rajztanárként, bár már két évet tanítóskodott ezt megelőzően Homokmégyen. Tanulmányúton járt Münchenben, illetve 1900-ban Párizsban, 1902-ben pedig Itáliában. 1920-tól az Alföldön, Szentesen, majd Kecskeméten és Baján dolgozott. Művészetét – az őt ért sokféle hatás ellenére – egyéni, sajátos képi- és színvilág jellemzi. Kissé komor hangvételű, a kis méretekben is monumentális szénrajzait, festményeit szűkszavú, a konstruktivizmus felé közelítő megfogalmazás jellemzi. Alkotásain elsősorban az erdélyi, majd alföldi tájat, a falut, legelő állatokat örökítette meg.

1936-ban elnyerte a Szinyei Társaság díját.

Válogatott irodalom: s.: Egy székely festő-zseni. In.: Csíki Lapok. 1914. május; surányi m.: Nagy István, Bp.: Singer és Wolfner, 1923. kosztolányi d.: Nagy István. In.: Nyugat, 1923. november; PAP G.: Nagy István. Bp.: Corvina, 1965.; nagy a.: Feljegyzések Nagy István festőművészről. In.: Korunk, 1968/11.; solymár i.: Nagy István. Bp.: Képzőművészeti Alap, 1977.; lóránt l. – sümegi gy.: Nagy István. Bp.: Pallas – Akadémia, 2008.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.64	Sárgakalapos kisfiú, 1924 k.	j.: jobbra fent: Nagy István	pasztell, papír	69 x 49, 5 cm
81.141	Fehér főkötős öregasszony,  1915 k.	j.: jobbra lent: Nagy István	szén, papír	36 x 25 cm
81.151	Szénásszekér alakokkal, 1915 k.	j.: jobbra lent: Nagy István	pitt, papír	22,5 x 29 cm
81.172	Tájkép tyúkokkal, 1915 k.	j.: jobbra lent: Nagy István	szén, papír	35 x 45 cm
81.177	Legelő juhok, 1925 k.	j.: jobbra lent: Nagy István	szén, papír	23 x 31 cm
81.348	Dudás, 1923 k.	j.: jobbra lent: Nagy István	pasztell, papír	70,5 x 50 cm
81.349	Tájkép (Tisztás a fenyvesben), 1922 k.	j.: jobbra lent: Nagy István	pasztell, papír	60 x 69 cm
81.435	Városligeti fák alatt, 1920 k.	j.: nincs	pasztell, papír	41,5 x 28,5 cm
81.436	Táj fákkal, 1917 k.	j.: jobbra lent: Nagy István	szén, papír	27 x 35 cm
81.437	Kislányfej, 1896	j.: jobbra lent: Nagy István  alatta: 1920	szén, papír	29 x 22 cm
81.438	Fenyők, 1927 k.	j.: jobbra lent: Nagy István	szén, papír	26,5 x 32,5 cm
81.439	Lefelé tekintő fiatal nő arcképe, 1910 k.	j.: jobbra lent: Nagy István	szén, papír	40 x 29,5 cm
81.440	Hegyes táj (Hegyek folyóparton), 1917 k.	j.: jobbra lent: Nagy István	ceruza, papír	32 x 47,5 cm
81.441	Fiú arckép (Könyöklő fiú), 1906	j.: jobbra lent: Nagy István  alatta: 1906	ceruza, papír	23 x 16 cm
81.442	Dombos táj (Hegyek az előtérben), 1917 k.	j.: jobbra lent: Nagy István	ceruza, papír	15  x16,1 cm
81.443	Kápolna fák között (Táj kápolnával), 1915 k.	j.: jobbra lent: Nagy István	ceruza, pitt,papír	15,5 x 16 cm
81.444	Dombos erdő híddal (Erdei völgy fahíddal), 1917 k.	j.: jobbra lent: Nagy István	ceruza, pitt, papír	17,5 x 10,7 cm
81.445	Hegyvidék, 1922 k.	j.: balra lent: Nagy István	pasztell, papír	35,5 x 48 cm
81.622	Táj (Erdei táj), 1922 k.	j.: jobbra lent: Nagy István	pasztell, papír	37 x 50 cm
81.623	Dombos táj, 1922 k.	j.: jobbra lent: Nagy István	pasztell, papír	48 x 35 cm
81.624	Virágcsendélet (Margaréta-csendélet), 1924 k.	j.: balra lent: Nagy I	pasztell, papír	45 x 60 cm
81.625	Tanyák, 1927 k.	j.: jobbra fent: Nagy István	pasztell, papír	30 x 40 cm
81.626	Fák (Fák és boglyák), 1920 k.	j.: nincs	pasztell, papír	42 x 49 cm
81.627	Falusi ház fák között, 1922	j.: jobbra lent: Nagy István	pasztell, papír	30,5 x 43 cm
81.628	Táj két pihenő tehénnel, 1923 k.	j.: jobbra lent: Nagy István	kréta, papír	44 x 51 cm
81.665	Dombos táj, 1917 k.	j.: jobbra lent: Nagy István	ceruza, papír	22 x 33 cm

(Budapest, 1891. szeptember 13. – Sátoraljaújhely, 1924. május 19.)

A magyar avantgárd, azon belül az aktivizmus nagy tehetségű művésze volt. A budapesti iparművészeti iskolában, majd a Képzőművészeti Főiskolán Bosznai Istvánnál és Zemplényi Tivadarnál tanult, de naturalista és akadémikus stílusuk nem elégítette ki őt. Először a Nagybányai művésztelepre ment festeni, majd 1913-ban Párizsban alkotott. Itt alakította ki saját művészeti stílusát.  Az első világháborúban  a galíciai fronton megsérült, a bal keze megbénult.  Nemes Lampérth hamarosan az egyik vezéregyénisége lett az aktivizmusnak. Számára a vonal a természetben fellelhető foltok, síkok és egymással konfrontáló formák együttesének megismerésére és megmutatására szolgál. Rajzait a MA című folyóirat közölte. Kevés számú olajfestménye mellett igen jelentősek tusrajzai és nagyméretű tusfestményei, amelyeknek jó részén a készülés napra pontos dátumát is feltüntette. Nemes Lampérth a portré-, a táj-, és az aktfestésben egyaránt otthonosan mozgott, sőt csendéletei is vannak. A kommün alatt kinevezték a Proletár Képzőművészeti tanműhely tanárává, a kommün bukása után letartóztatták, 1920-ban sikerült Berlinbe emigrálnia, s itt megismerkedett Alfred Gustav Ekström svéd mecénással. Vele Svédországba utazott, s ott festett tovább, de hamarosan idegbetegsége miatt az erőteljes, szintetikusan egyszerűsítő szénrajzai is egyre komorabbak lettek, s átütött rajtuk a közelgő végzet. Svédországban, majd Magyarországon került elmegyógyintézetbe, itthon halt meg a sátoraljaújhelyi elmegyógyintézetben.

Válogatott irodalom:  kampis a.: Nemes Lampérth József emlékkiállításának katalógusa Bp.  Fővárosi Népművelési Központ, 1948.; horváth b.: Nemes Lampérth József leveleiből. Bp.: Művészettörténeti Dokumentációs Központ, 1960; p. molnár zs.: Nemes Lampérth József emlékkiállítása (kiállítási katalógus). Székesfehérvár: Szent István Király Múzeum, 1963.; dr. pertorini r. – szíj. b.: Adatok Nemes Lampérth József patográfiájához.  Bp.: Akadémiai, 1966.; molnár zs.:Nemes Lampérth; Bp.: Corvina, 1967.;  mezei o.: Nemes Lampérth József, Bp.: Corvina, 1984.;  szabó j.: Nemes Lampérth József emlékezete Miskolc: Herman Ottó Múzeum, 1989.

Alkotása a gyűjteményben: 

81.87	Férfifej, 1912	j.: jobbra lent: NLJ 1912. II. 13	tus, papír	37,5 x 30,3 cm
81.178	Féltérdre ereszkedő akt, 1913	j.: jobbra lent: Paris 1913 IV/19   alatta Lampérth	ceruza, papír	35,5 x 25 cm
81.299	Házak, fák, 1917	j.: balra lent: Nemes Lampérth J 917.	diófapác, tus, papír	24 x 25 cm
81.300	Álló női akt felemelt karral, 1917	j.: jobbra lent: Nemes Lampérth J 1917.	diófapác, tus, papír	31 x 18,5 cm
81.301	Erzsébet-híd, 1910 k.	j.: balra lent: Lampérth	pitt, papír	30,5 x 23,5 cm
81.302	Ülő akt, 1913	j.: középen fent: Lampérth  jobbra fent: Paris  alatta: 1913	pitt, papír	26 x 33 cm
81.303	Parkrészlet  (Lombos táj), 1912	j.: balra lent: NLJ 1912. VIII. 13.	akvarell, színes tus, papír	39,5 x 27,5 cm
81.336	Ülő női hátakt, 1918	j.: balra lent: Nemes Lampérth J 1918. VII. 7.	ceruza, papír	46,5 x 36,5 cm
81.337	Ülő női akt, 1912	j.: jobbra fent: Lampérth József  1912 III/18	pasztell, papír	46,5 x 36,5 cm
81.338	Gyártelep, 1913	j.: jobbra lent: Nemes Lampéreth József 1913. III.	tus, papír	44 x 65 cm
81.339	Tájkép fákkal, 1912	j.: jobbra lent: NLJ 1912. VIII.	vegyes	44,5 x 59,2 cm
81.340	Fekvő hátakt	j.: balra lent: Lampérth	tus, papír	29 x 49 cm
81.341	Interieur, (Szobabelső kályhával) 1912	j.: jobbra lent: N J  912  II/17.	gouache, papír	48,5 x 33,8 cm
81.342	Kolozsvári házak, 1917	j.: jobbra lent: Nemes Lampérth József alatta: Kolozsvár 1917. aug. 13.	tus, papír	48 x 63 cm
81.343	Uszály és csónak, 1910	j.: jobbra lent: Lampérth József  alatta: 1910	pitt, papír	34 x 50 cm
81.344	Ülő akt, 1912	j.: jobbra lent: Nemes Lampérth J. 1918. j.: balra lent: NLJ 1912. VII. 7.	pitt, papír	51 x 38 cm
81.345	Akt, 1914	j.: jobbra fent: Joseph de Lampérth, alatta Paris 1914. I. 24.	tus, papír	51,2 x 37,6 cm
81.658	Házak, fák, 1919	j.: jobbra lent: Nemes Lampérth J   alatta 1919	tus, papír	28,8 x 37,8 cm
81.728	Fák és kapu, 1920 k.	j.: nincs	fametszet, papír	29,7 x 40 cm
81.729	Önarckép, 1920 k.	j.: jobbra lent: Lapérth József   balra lent: 10	pitt, papír	55 x 41,5 cm

(Marosvásárhely, 1898. január 1. – Hódmezővásárhely, 1975. augusztus 15.)

1914-ben iratkozott be az Iparrajziskolába, majd egy évvel később a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. 1916-1918 között a Haris közi Szabadiskolában Kernstok Károly volt a mestere. 1920-1923 között Olaszországban élt, s kerámiaüzemben és bronzöntő műhelyben dolgozott. Itáliai tartózkodása döntő hatással volt festészetére, sok olajképet, akvarellt és rajzvázlatot készített.  1925-ben fél évig Nagybányán dolgozott. 1945 után Zsennyén, Hódmezővásárhelyen, ill. Mártélyon festett rendszeresen. Korai műveit a vastag, zsíros festésmód jellemzi, ahol az ecsetvonás egyúttal színfelületek hordozója. Palettája időközben folyamatosan kivilágosodott, meleg színei fénnyel telítődtek. A műveinek fő témája mindig a közvetlen környezete volt. Jelentősebb díjai: Munkácsy-díj (1957); érdemes művész (1968); Munka Érdemrend arany fokozata (1973)

Válogatott irodalom:

komor a.: Novotny Emil Róbert (kiállítási katalógus). Bp.: Műbarát, 1944.; frank j.: Novotny Emil Róbert (kiállítási katalógus). Bp.: Fényes Adolf Terem, 1964.; frank j.: Novotny Emil Róbertnél. In.: Élet és Irodalom, 1966. április 30.;  frank j.: Meghalt Novotny Ervin Róbert. In.: Élet és Irodalom, 1975/35. kopócsy a.: Novotny Emil Róbert In: Kortárs magyar művészeti lexikon II. Bp.: Enciklopédia. 2001.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.290	Ülő akt, 1923	j.: jobbra lent: Novotny alatta: 923	tus, papír	34 x 21,5 cm
81.730	Farkasréti táj, 1927, Három alvó, 1926	j.: jobbra lent Novothny 927  balra lent: I. Farkasréti táj                                                   j.: jobbra lent: Novotny 926	hidegtű, papír	6,8 x 8,8 cm,                   9,8 x 10,7 cm
81.731	Csendélet, 1926, Női akt, 1925	j.: balra lent: Novotny 926   jobbra lent: 1 próba    j.: balra lent: Novotny 925	rézkarc, papír	6,3 x 8,8 cm,                   15 x 9,5 cm
81.760	Férfifej, 1927	j.: jobbra lent: Novotny  balra lent: 1-3 nyomat próba 927		24,8 x 24,8 cm
81.764	Három akt, 1927	j.: jobbra lent: Novotny  balra lent: 1-3 nyomat próba 927	linóleummetszet, papír (próba)	21,5 x 24,5 cm
81.765	Négy akt, 1927	j.: jobbra lent: Novotny  balra lent: 927	linóleummetszet, papír	24,5 x 32,2 cm

(Füzesgyarmat, 1908. július 25.– Budapest, 1991. május 14.)

1924-től Iparrajziskolában, majd az Iparművészeti Iskola textil szakán és az OMIKE festőiskolájában tanult. Ezt követően a Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1930-ban rajztanári képesítést szerzett, ahol a mestere Groh István, Kaesz Gyula, Fényes Adolf és Glatz Oszkár volt. 1936-ban Aba-Novák Vilmos segédjeként dolgozott. 1937-40 között textiltervező volt, majd tervező lett egy papírgyárban. 1946-ban a városháza kultúrpolitikai osztályának előadója volt. Dolgozott a Fővárosi Képtárban, a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtárában és a Magyar Nemzeti Galériában. 1928 óta kiállító művész. Művészete realista, de kerüli a részletezést. Élethűség, erős körrajz, tömör nagy felületek, jó kompozíciós készség jellemzi műveit. 1945 után több kiállításon szerepelt műveivel, de főként műkritikával, művészeti írással, kiállításrendezéssel foglalkozott. A szocialista képzőművészet elfogult híve volt, a szocialista tendenciákat kutatta.

Jelentősebb díjai: Szocialista Hazáért Érdemrend (1967); Munka Érdemrend arany fokozata (1968); Szocialista Kultúráért (1984); érdemes művész (1987).

Válogatott irodalom:
rabinovszky m.: Asszony-művészek. In.: Asszonyok, 1945/7.; (r): Oelmacher Anna kiállítás bírálata. In.: Szabad Művészet, 1947/4.; ék s.: A realizmus zászlója alatt.  In.: Szabad Művészet, 1954.; theisler gy.: A magyar szocialista művészet, In.: Művészet, 1980/3.; bánóczi zs.: Oelmacher Anna. In.: Kortárs Magyar Művészeti Lexikon II., Bp.: Enciklopédia 2001

Művei a gyűjteményben:

81.781

Önarckép, 1934

j.: jobbra fent: OA  balra lent: „Önarckép 1934” alatta: Cáfolatul vagy helyeslésül… alatta: Oelmacher Anna

linóleummetszet, papír

9,5 x 9 cm

(Budapest, 1915. augusztus 16. – Bergisch Gladbach, 1980. május 2.)

1936 és 1941 között járt a Magyar Képzőművészeti Főiskolára.  Az 1946-ban alakult nyíregyházi Bessenyei György Képzőművészeti Szabadiskola tanára volt, majd 1947-ben Budapestre költözött. 1954-ben Bíró Géza festőművésszel együtt restaurálta a Hungária (New York) Kávéház freskóit. Portrékat, csendéleteket és alakos enteriőröket festett, kedvelte az erős színhatásokat.

Válogatott irodalom:

hetényi t. – hegedűs l.: Ősz Dénes festőművész összegyűjtött munkái (kiállítási katalógus). Bp.: Fókusz Galéria, 1947.; dömötör i.: Ősz Dénes. In.: Műterem, 1958/8.; matits f.: Ősz Dénes. In: Kortárs Magyar Művészeti Lexikon III. Bp.: Enciklopédia, 2001.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.551	Dunai táj lánchíddal, 1958	j.: jobbra lent: Ősz Dénes   alatta: 958	tus, papír	14,1 x 23,8 cm
81.753	Kilátás Mihályfiéktól, 1950 k.	j.: a nyomaton, jobbra lent: Kilátás Mihályfiéktól alatta a nyomaton kívül: Kellemes Karácsonyt kívánunk, Kedves mindnyájatoknak  I. próba nyomat    balra lent: Ősz Dénes	rézkarc, papír	29,8 x 39,3 cm
81.784	Olvasó lány, 1958	j.: a nyomatban balra lent: Ősz Dénes  alatta 958   a nyomaton kívül balra lent: Kedves Filó, Kellemes Karácsonyt Kívánok   jobbra lent: Ősz Dénes 958	rézmaratás, papír	25,5 x 32,8 cm

(Orosháza, 1899. november 10. – Budapest, 1938. szeptember 24.)

Gyermekéveit Orsován és Temesváron, majd pedig Bécs környékén töltötte. 1914 és 1915 között a bécsi képzőművészeti iskola növendéke volt, ahol megismerkedett a fotózással is. Az első világháború ideje alatt behívták katonának, majd 1918-ban, hazatérését követően a budapesti Iparművészeti Iskolában tanult. 1920-1923 között Weimarban a Walter Gropius  által vezetett Állami Bauhasu művészeti iskola fémműves szakának volt a hallgatója. 1923-tól Kolozsvárott és Nagyszebenben litográfiával foglalkozott, festett és fotózott. 1934-ig Johannes Itten berlini művésziskolájában oktatott. 1933 körül Moholy-Nagy Lászlóval együttműködve reklámgrafikákat készített. 1934-ben hazatért, Budapesten telepedett le, az 1930-as évek második felében a Goldberger Gyár textiltervezője lett.  1949-1962 között a Képzőművészeti Főiskolán tanított. Kezdetben az avantgárd és a Bauhaus szellemisége hatotta át grafikáit, tárgytervezését, majd egyéni festői stílusa nagy, összefoglaló formákon alapult később víziós, szürrealisztikus vonásokkal bővült. Járta a vidéket, s a hazai és a környező embereket és tájakat festette, erőteljes kontúrokkal formálta meg a látványt. Táj- és csendéletképei mellett kedves témája volt a fizikai munkát végző ember mozgásának ábrázolása. Pap Gyula fotóművészetét egyre növekvő nemzetközi elismerésben részesítik.

Jelentősebb díjai: Munka Érdemrend Arany Fokozata (1961, 1974); érdemes művész (1972); kiváló művész (1981)

Válogatott irodalom:

marosi e.: Pap Gyula.  In.: Művészet, 1961/8.; rozgonyi i.: Beszélgetés Pap Gyulával. In: Művészettörténeti Dokumentációs Központ Közleményei III. 1963. haulisch l.: Pap Gyula. Bp.: Corvina, 1974.; vadas j.: Egy fotós feltámadása. Pap Gyuláról. In: Fotóművészet, 1983/1. gyulai g.: Pap Gyula. In: Kortárs magyar művészeti lexikon III. Bp.: Enciklopédia, 2001.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.547

Szicíliai tengerpart, 1968

j.: jobbra lent: Pap  balra lent: Siciliai tengerpart (1968) belső oldalon: Boldog uj évet! Pap Gyula

vegyes, papír

10 x 19 cm

(Pápa, 1898. október 25. – Bajorország, 1944. október 26.)

Eredetileg Herz Imre. 1915-ben iratkozott be a Székesfővárosi Iparrajziskolába. Majd egy évvel később a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Iványi – Grünwald Bélánál tanult Kecskeméten. Főleg újságok számára dolgozott. Írókról, művészekről, társadalmi személyekről készítet rajzaival vált ismertté. Szociális problémákat felvető grafikákat és impresszionisztikus tájképeket is készített.

Válogatott irodalom:  péreli zs.: Az önmagához hű művész. – emlékezete. In.: Napló, 1994. okt. 28.

Alkotásai a gyűjteményben: 

81.548

Krausz Simon, 1920

j.: jobbra lent: Pérely Imre alatta: 920  balra lent: Krausz Simon

ceruza, papír

22 x 16 cm

(Békéscsaba, 1880. február 2. – Budapest, 1955. január 23.)

A 20. századi magyar festészeti formanyelv egyik megújítója. Tanulmányait az Iparrajziskolában kezdte, Budapesten, majd Koszta Józsefnél és Nagybányán Iványi Grünwald Béla mellett tanult. Párizsban egy ideig a Julian Akadémiára járt, majd Párizsban 1906-ban Matisse tanítványa lett. A Salon d’Automne 1907-es tárlatán hét képével szerepelt a Fauve-ok termében. Ettől kezdve rendszeresen részt vett kiállításokon. 1911-ben ösztöndíjjal Spanyolországban járt. 1914-ben tért vissza Budapestre. Korai munkái a nagybányai iskola stílusában készültek, majd Greco, a Fauve-ok és főleg a kubizmus hatott rá. Egyes rajzaiban analitikus formabontó kísérletek mutatkoznak. Később visszatért a posztimpresszionizmushoz

Válogatott irodalom: elek a.: Perlrott Csaba Vilmos. In.: Nyugat, 1923/2.; F. L.: Perlrott Csaba Vilmos kiállítása. In.: Élet és Jövő, 1949. április 16. sümegi gy.: Perlrott Csaba Vilmos kiállítása (kiállítási katalógus). Kecskemét: Katona József Múzeum, 1972.; murádin j.: Perlrott Csaba Vilmos pályarajzához. In.: Művészettörténeti Értesítő, 1988/1-2.;benedek k.: Perlrott Csaba Vilmos. Békéscsaba: Munkácsy Mihály Múzeum, 2005.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.76	Csendélet, 1926	j.: nincs	tempera, papír	78 x 58 cm
81.732	Krisztus, 1922	j.: Jobbra lent: Perlrott Csaba  alatta Berlin 922  középen lent: Mihályffy barátomnak szeretettel	pitt, papír	62 x 47 cm

(Keszthely, 1936. május 21.– )

1957- 62 között tanult az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, majd  1962-1965 között a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatánál könyvszerkesztőjeként, 1965-től a Magyar Nemzet, 1968-tól az Élet és Irodalom műkritikusaként, az MTV képzőművészeti és művészetpedagógiai műsorainak közreműködőjeként dolgozott. 1970 óta Németországban él, Kölnben gimnáziumi tanár és a Deutsche Welle, majd a Deutschlandfunk rádió külső munkatársa volt. 1970-1980 között konceptuális munkákat, fotókat, pecsétműveket, kiadványokat készített. 1980-tól szoros kapcsolatba került a nemzetközi mail art művészettel. 1984 óta festőként ismerik Németországban, Hollandiában, az Egyesült Államokban és Magyarországon. Jelentősebb díjai: Széchenyi – díj (2006);

Alkotásai a gyűjteményben: 

81.520	Kompozíció A, 1966	j.: jobbra lent: Perneczky 1966	monotípia (vegyes), papír	27,5×34 cm
81.521	Kompozíció B, 1967	j.: a nyomatban: balra lent: PG. 67.    jobbra lent: NE TÉVESSZEN MEG BENNÜNKET A MŰVÉSZ MONDANIVALÓJÁNAK HOMÁLYA	linóleummetszet (színes), papír	25×35 cm
81.522	Kompozíció C, 1966	j.: jobbra lent: Perneczky Géza 1966.	monotípia , papír	29,5×42 cm
81.523	Kompozíció D, 1967	j.: a nyomatban: jobbra lent: PERNECZKY 67	linóleummetszet, papír	26,5×30,5 cm
81.524	Kompozíció E, 1967	j.: jobbra lent: Perneczky Géza 1967. január.	linóleummetszet, papír	26,5×30,5 cm

(Malaga, 1881. október 25. – Mougins, 1973. április 8.)

A 20. század európai művészetének egyik legkiemelkedőbb alakja. Apja akadémikus festő és rajztanár volt, aki korán felismerte és egyengette fia tehetségét. Támogatásával Picasso 1900-ben érkezett meg Párizsba, ahol elsőként Van Gogh és Toulouse-Lautrec alkotásai keltettek benne mély benyomást. Első, úgynevezett kék korszakában (1901 – 1904) készült műveire is az utóbbi alkotó hatott. 1905 – 1906-ban, „rózsaszín korszakában” aktokat, vándorkomédiásokat, cirkuszosokat festett. Ezzel egy időben, párizsi műtermében találkoztak azok az alkotók, akik az új esztétikai alapelvek kidolgozásán fáradoztak (Max Jacob, André Salmon, Juan Gris, Kees Van Dongen, Pierre Reverdy, André Derain, Georges Braque).

Picasso hamarosan tovább lépett s újabb alkotásaira a néger plasztika, illetve a román kori spanyol szobrászat hatott. 1907-ben készült, Avignoni kisasszonyok című alkotása fordulópontnak tekinthető a 20. századi művészettörténetben, hiszen az első kubista alkotásnak is tekinthető. Az 1920-as évek elején a kubizmustól visszatért a naturálisabb szemléletmód felé. Ettől kezdve művészetét – mint személyiségét – a zsenialitás diktálta öntörvényűség, szeszélyes változatosság jellemzi. 1946-ban otthagyta Párizst és a Földközi-tenger partján élt, Antibes-ban, Vallauris-ban volt műterme. Kiemelkedő keramikusi, illetve szobrászi tevékenysége.

Válogatott irodalom: zervos, ch.: Pablo Picasso. Milánó: Ulrico Hoepli, 1946.;  barr, h.: Picasso. Fifty years of his arts. New York: The Museum of Modern Art, 1946.; kállai e.: Picasso. Bp.: Singer és Wolfner, 1948.; elgar – maillard:Picasso. Párizs: Fernand Hazan, 1955; körner é.: Picasso. Bp.: Corvina, 1974.; brassai: Beszélgetések Picassóval. Bp.: Corvina, 1968.; gilot, f. – lake, c.: Életem Picassóval (Visszaemlékezések).  Bp.: Corvina, 1978.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.69	Plakát,  é.n.	Picasso rajza a Béke Világkongresszus plakátján j.: jobbra lent a rajz alatt: Picasso	litográfia, papír	58,5 x 39 cm
81.86	Don Quijote, 1955	j.: balra lent: Picasso 10. 8. 55	tus, papír	55,5 x 38 cm
81.606	Békegalamb, 1961	j.: jobbra lent: Picasso. A Congres Nationale du mouvement de la Paix 1962 számára készített plakát	kréta, papír	48 x 60 cm
81.733	Arc és madár (A béke allegorikus alakja), 1950	j.: balra fent: 5. 12. 50. alatta: VI	ceruza, papír	13,6 x 19,7 cm
81.734	Joliot Curie, 1959	j.: jobbra fent: Frederic Joliot Curie   jobbra lent: Picasso alatta 26.2.59.	toll, papír	56,5×46,5 cm

(Bátaszék, 1880. november 4 – Budapest, 1964. augusztus 29.)

A Mintarajziskolában Gyulay László tanítványa volt, majd Münchenben az Akadémián G. Hackl növendéke lett, majd rövid időre a Hollósy-körhöz csatlakozott. Hazatérése után sikerrel szerepelt az 1901. évi tavaszi nemzetközi kiállításon. 1903-ig ösztöndíjasként Párizsban, a Julian Akadémián tanult. Hazatérése után csatlakozott a MIÉNK csoporthoz, majd a Nyolcak alapító tagja lett. Az I. világháború alatt frontrajzoló volt. Tevékeny szerepet vállalt a Tanácsköztársaság idején. Direktóriumi tagként számos hatásos toborzó plakátot készített. A Tanácsköztársaság után előbb Csehszlovákiába emigrált. 1936-ban a Szovjetunióba ment, majd 1938 és 1948 között Párizsban élt. Hazatelepülése után főiskolai tanárként ismét komoly szerepet vállalt a hazai művészeti életben. Művészetének legkiemelkedőbb, leginkább időtállónak tekinthető alkotásai kitűnő jellemábrázoló erejű portréi s önarcképei. Jellegzetesek monumentális, szimbolikus, sokalakos kompozíciói.

Fontosabb díjai, kitüntetései: Munkácsy-díj (1950); Kossuth-díj (1951); kiváló művész (1955).

Válogatott irodalom:  oelmacher a.: Pór Bertalan. Bp.: Képzőművészeti Alap, 1955.; kovalovszky m.: Kozma Lajos, Ferenczy Béni, Pór Bertalan. Bp.: Képzőművészeti Alap, 1974.; oelmacher a.: Pór Bertalan. Bp.: Corvina, 1980.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.99	Pásztor, 1912 k.	j.: jobbra lent: Pór Bertalan	tus, papír	38,2 x 29,5 cm
81.101	Család, 1919 k.	j.: nincs	tus, papír	39,6 x 29,7 cm
81.152	Legelő lovak, 1912 k.	j.: jobbra lent: Pór B.	tus, papír	20,4 x 28,4 cm
81.227	Önarckép, 1913	j.: középen lent: Pór Bertalan Önarckép 1913	pitt, papír	24,5 x 22,5 cm
81.493	Két ló, 1958	j.: jobbra lent: Pór. B. 58.	pitt, papír	11,2 x 17 cm
81.494	Bikák és pásztorok, 1912 k.	j.: jobbra lent: Pór B.	tus, papír	19 x 28,5 cm
81.495	Önarckép, 1910 k.	j.: jobbra középen: Dr. Zerkovitz Zs. T. barátomnak Pór	pasztell, papír	28,5 x 22,8 cm
81.496	Aktok tájban, 1912 k.	j.: jobbra lent: Pór B.	tus, papír	19,4 x 28,3 cm
81.497	Önarckép, 1930 k.	j.: jobbra lent: Pór B.	tus, papír	42 x 31 cm
81.498	Két rajz, 1957	j.: jobbra lent: Pór                                            j.: balra fent: Ernőnek szeretettel Pór 1957-8	ceruza, papír	20,5 x 29,5 cm    13 x 10,3 cm
81.637	Pasaréti táj, 1950	j.: jobbra fent: Pór 50/VI.	pasztell, papír	45 x 62 cm
81.638	Erdei táj, 1923	j.: balra lent: Pór 1923	olaj, papír	50 x 39,5 cm
81.639	Tájkép (Tóparti táj fákkal), 1918	j.: jobbra lent: Pór 1918	olaj, vászon	49 x 63 cm
81.657	Kis pásztor, 1925 k.	j.: jobbra lent: Pór 925 körül	pitt, papír	41 x 33,5 cm
81.659	Pásztor és ökör, 1950-es évek	j.: nincs	pitt, papír	17,5 x 23,6 cm
81.735	Férfi bottal (Pihenő pásztor), 1912	j.: a nyomatban jobbra lent: Pór 1912  a nyomaton kívül: Pór Bertalan	hidegtű, papír	27,5 x 19,5 cm

(Ozora, 1909. május 13 – Budapest, 1953. január 17.)

Brünnben járt a Műszaki Egyetemre, majd tanulmányait feladva csehszlovák, 1933-tól pedig magyar lapoknak készítette G. Grosz és K. Kollwitz nyomdokain járó szatirikus rajzait. 1942-től két évig munkaszolgálatos volt.  1945 után újságíróként és szerkesztőként dolgozott.  Reklámgrafikát, könyvillusztrációt és színpadképet is készített.

Válogatott irodalom:

németh l.: A Szocialista Képzőművész Csoport története, Bp.: Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Évkönyv, 1952;  galambos f.: Ránki Roxy József (1909-1953). In.: Művészet, 1968/7.; Ooelmacher a.: A szocialista képzőművészet nyomában,Bp.: Kossuth, 1975.;

heitler l.: Roxy József (Ránki). In.:  Kortárs Magyar Művészeti Lexikon 3. Bp.: Enciklopédia, 2001.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.238

Karikatúra (Bemutató után), 1940-es évek

j.: balra lent: Roxi  középen lent: Bemutató után hátoldalon: Ránkiné  másik lapon: Mihályfi elvtársnak Roxi emlékére Móni, Juli, Petya 964. okt. 12.

tus, papír

22 x 17 cm

Hazánkban folytatta tanulmányait. Művészetének középpontjában az egyiptomi táj, és ezek tipikus figurái jelennek meg. További grafikai lapjai az emberi élet bensőséges mozzanatait próbálják megragadni és a maguk tünékenységében rögzíteni. A keleti mesevilág és népi formakincs végtelen tárháza nyílik meg olyan illusztrált lapjain, melyek szűkszavúságukban a legösszefogottabbak, a legkevesebb eszközzel a legtöbbet kifejezők.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.770	Mese, 1970	j.: jobbra lent: 1970 Soraya Rassoul, balra lent: 18/2 To mr mihalyfi with my best regards, középen lent: Soraya 70, mellette arab írás,  balra középen a lemezen: Souraya Rassoul	linóleummetszet (színes), papír	40 x 28,5 cm
81.771	Pár, 1970	j.: jobbra lent: Souraya 70, fölötte 19V arab írással, balra lent: 10/9	linóleummetszet, papír	12,6 x 8,5 cm

(Alsópéterfa, 1893. szeptember 1. – Budapest, 1966.november 24.)

Az Országos Mintarajziskolában tanult, majd a nagybányai művésztelepen is képezte magát. Pályáját tanárként kezdte. 1945-ben részt vett a Képzőművészeti Főiskola rajzmódszertani tanszékének újraszervezésében. 1946-ban megalapította a Művészetszemlélet című folyóiratot. Megindította az Én múzeumom elnevezésű mozgalmat, amely reprodukciógyűjtemények összeállítására serkentette a tanulókat. Tanári pályája mellett jelentős a festészeti és grafikai tevékenysége is.

Válogatott irodalom: farkas z.: Képzőművészeti Szemle In.: Nyugat, 1941/3.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.540	Holdvilág, 1924	j.: balra lent: Reuter alatta 1924 alatta Holdvilág	toll, papír	28 x 20,5 cm

(Környe, 1928. április 22. – )

1952-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Konecsni György tanítványa volt. 1956-1957 között Svájcban művészeti továbbképzésen vett részt Walter Linsenmaier tudományos illusztrátornál.1952-től 1960-ig a Magyar Természettudományi Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos illusztrátora volt, majd Nápolyban a Zoológiai Állomáson dolgozott. 1975-től 15 évig a szegedi József Attila Tudományegyetem növénytani tanszékének munkatársa volt.  Tudományos könyveket, szakmonográfiákat illusztrált.

Jelentősebb díjai: Munkácsy – díj (1955); a Magyar Köztársaság környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterének emlékplakettje (1994); József Attila-emlékplakett (1998).

Válogatott irodalom: m.k.: Richter Ilona. In.: Magyar Festők és Grafikusok Adattára. Szeged: magánkiadás, 2008.

Alkotásai a gyűjteményben: 

81.549	Bogyó (Ág), 1960 k.	j.: balra lent: Richter Ilona	akvarell, papír	22 x 10 cm
81.550	Ágaskodó ló é.n.	j.: balra lent: Richter Ilona	akvarell, papír	22 x 10,5 cm

(Kaposvár, 1861. május 23. – Kaposvár, 1927. november 25.)

A posztimpresszionista és szecessziós törekvések legjobb magyarországi képviselőjeként tartják számon. Gyógyszerésznek tanult, majd 1884-től a müncheni Művészeti Akadémia növendéke lett. Három évvel később Párizsban Munkácsy Mihálynál tanult, később a segédje lett. Bekapcsolódott a francia modern művészeti életbe és kialakította egyéni művészeti stílusát. 1889-től 1902-ig tartó korszakát „fekete” vagy „színredukciós korszak”-nak nevezik. Festményei a fekete, a sötétzöld, a barna harmóniájára építenek. 1902-ben Kaposvárra költözött. 1914-ben egy franciaországi látogatása során elfogták és internálták. 1915-ben tért végleg haza. „Fekete korszaka” véget ért, témái idős szüleinek, barátainak ábrázolása lett. Képein a valóságos tér, a vidék harmóniája, a biedermeyer szobabelső jelenik meg. 1908-tól új korszaka kezdődik: „kukoricás” képei az új nyugat-európai áramlatok hatása alatt állnak. A hangsúlyos kontúrok durván egymás mellé helyezett, széles ecsetvonásokkal felvitt foltokat ölelnek körül. A festékfoltok csak bizonyos távolságból alkotnak egységes képet.1919 után rajzok mellett kizárólag pasztell képeket, elsősorban finom női portrékat alkotott és elkészítette néhány íróbarátjának arcképét.

Válogatott irodalom:

petrovics e.: Rippl-Rónai József. In.: Művészet, 1906.; fülep l.: Rippl-Rónai József. In.: A Ház, 1910/10.; Genthon I.: Rippl-Rónai József. Bp.: Képzőművészeti Alap 1958.;

aknai t.: Rippl-Rónai József. Bp.: Corvina, 1971.;  bernáth m.: Rippl-Rónai.  Bp.: Gondolat, 1976.; aknai t.: Rippl-Rónai József – Biográfia és bibliográfia. Kaposvár: Palmiro Togliatta Megyei Könyvtár, 1978.; keserű k.: Rippl-Rónai József. Bp.: Corvina, 1982.; szabadi j.: Így élt Rippl-Rónai József. Bp.: Móra, 1990.; horváth j.: Rippl-Rónai Emlékkönyv Paris Anella visszaemlékezéseivel. Kaposvár: Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1995.; bernáth m.: Egy közép-európai modell. Hatás és asszimiláció Rippl-Rónai József festői munkásságában. Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (kiállítási katalógus). Bp.: Magyar Nemzeti Galéria, 1998.; szabadi j.: Rippl-Rónai József. Bp.: Corvina, 2000.; bernáth m.: Rippl-Rónai József. Bp.: Szemimpex, 2005.; farkas zs.: Rippl-Rónai József. Bp.: Kossuth, 2009.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.61	Női aktok, 1911	j.: jobbra lent: Rippl-Rónai	litográfia, papír	29 x 39 cm
81.89	Olvasó nők, 1911 k.	j.: jobbra lent: Rónai	diópác, papír	21,5 x 34,5 cm
81.228	Ülő női akt	j.: jobbra lent: Rónai	tus, papír	25,5 x 20 cm
81.350	Kertben, 1901 ,ugyanaz, mint  81.740	j.: jobbra lent: Rónai, fölötte a művész egybeírt monogramja	litográfia, papír	44 x 35 cm
81.489	Darvas Lili, 1922	j.: jobbra lent: Rónai jobbra fent: DARVAS LILI  Rónai   hátoldalán: felv. Csitri Darvas Lili, aki beleszeret egy fiúba – visszajövet a teniszről. Molnár Ferenc darabjában (Égi és földi szerelemjéből) Rippl Rónai J. egyetlen példány akvarelles lithographián  R.R.J. 1922 dec	gouache, papír	16 x 13,2 cm
81.490	Philiber fát vág, 1914	j.: jobbra fent: Philiber fát vág 1914 alatta Issy l’Évêque RR	ceruza, akvarell, papír	21,5 x 16,5 cm
81.491	Ö: „a Marcsa néni” 1911	j.: balra lent: „Ő: a Marcsa néni” alatta: Rónai	diófapác, papír	29 x 22,5 cm
81.492	Maszkot tartó női akt, 1910 k.	j.: jobbra lent: Rippl-Rónai egybeírt monogramja	diófapác, papír	41 x 28,5 cm
81.608	Reggeliző asztal, 1910 k.	j.: jobbra lent: Rónai	olaj, papír	49 x 69 cm
81.725	Liszt Ferenc, 1887	j.: jobbra lent: Rippl-Rónai  balra lent: (Munkácsy Mihály aláírása): Mih Munkácsy	rézkarc, papír	37,3 x 28 cm
81.726	Liszt Ferenc, 1887	j.: jobbra lent: Rippl-Rónai  balra lent: (Munkácsy Mihály aláírása): Mih Munkácsy	rézkarc, papír	37,3 x 28 cm
81.736	Nő madárral, 1900 k.	j.: nincs	litográfia, papír	23 x 18 cm
81.737	Kertészek, 1901	j.: balra lent: Rónai	pasztell, papír	26,2 x 32,7 cm
81.738	Aktok, 1911 é.n.	j.: jobbra lent: Rippl-Rónai	hidegtű, papír	29 x 39 cm
81.739	Aktok, 1911 é.n.	j.: jobbra lent: Rippl-Rónai	hidegtű, papír	29 x 39 cm
81.740	Kertben, 1901 (ugyanaz, mint a 81.350 Iparoscsalád vasárnap	j.: középen lent: Rónai, fölötte a művész egybeírt monogramja	litográfia, papír	44 x 35 cm

(Budapest, 1903. január 13. – Budapest, 1981. szeptember 1.)

Kisgyermek korában agyhártyagyulladás következtében siketnéma lett, édesanyja tanította újra beszélni. Középiskolás korában Novotny Emil Róbertnél tanult festeni. 1921-től járt a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, közben egy évig Münchenben tanult. A nyarakat Nagybányán töltötte. 1934 és 1937 között Kínában és Japánban élt. Profi ökölvívó lett. Művészete gyermekkori emlékeiből, álomvilágból táplálkozik, szürreális alkotásai néha derűsek, néha mélyen drámaiak. Jelentősek szépirodalmi művei is.  Jelentősebb díjai: Munka Érdemrend arany fokozata (1973)

Válogatott irodalom:

lázár b.: Román György (kiállítási katalógus). Bp.: Ernst Múzeum, 1932.; nagy t.: Román György (kiállítási katalógus). Bp.: Műcsarnok, 1958.; fenyő i.: Román György: Szürke ház. In.: Kortárs, 1959/11.; wéber a.: Román György: A fekete hegyek lakói. In.: Kritika, 1974/11.; frank j.: Román György (kiállítási katalógus). Bp.: Fényes Adolf Terem, 1967.; frank j.: Román György világa. In.: Műgyűjtő, 1971/1.; frank j.: Román György. Bp.: Corvina, 1982; németh l.: Román György (kiállítási katalógus). Bp.: Műcsarnok, 1983.; kolozsvári m.: Román György. Bp.: PolgART Kiadó,  2001.; beke zs.: Román György In.: Kortárs magyar művészeti lexikon 3. Bp.: Enciklopédia, 2001.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.60

Nyári vendéglő, 1947

j.: jobbra lent: Román György 1947

pasztell, karton

45 x 62 cm

 

(Budapest, 1873. szeptember 29. – Budapest, 1950. március 7.)

A budapesti Iparművészeti Iskolán Papp Henrik volt a tanára. 1919-ben Bécsbe emigrált, majd Berlinbe költözött. A berlini Sturmban, Párizsban, Rómában és New Yorkban expresszionista műveinek nagy sikerű kiállítása volt.  A második világháború idején végleg hazaköltözött.  Eleinte impresszionisztikus, plein air képeket festett, majd futurista, expresszionista képeket készített. Számszerűleg is gazdag életművéből kiemelkednek kitűnő portréi, miközben a nagyvárosi élet jellegzetes színhelyeit, mondén atmoszféráját és mozgalmasságát megidéző kompozíciói a kor életérzésének fontos dokumentumai. Teljes nyomorban, elfeledve halt meg. A nyolcvanas években, velencei futurizmus-kiállítás kapcsán kezdte Scheiber művészetét felfedezni újra a szakma.

Válogatott irodalom: oelmacher a.: Scheiber Hugó emlékkiállítása. Bp.: Magyar Nemzeti Galéria, 1964.; haulisch l.: Scheiber Hugó. Bp.: Serpent, 1995.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.597	Nő kalappal (Nő pettyes sállal), 1940-es évek	j.: balra lent: Scheibert H.	pasztell, papír	59,4 x 42,5 cm

(Galgóc, 1885. április 2. – Budapest, 1974. november 4.)

Münchenben és Nagybányán tanult. 1909-ben Párizsban megismerkedett Cézanne és Delaunay művészetével. A Művészház kiállításán 1913-ban még szobrászként mutatkozott be, amely művészeti ággal a későbbiekben teljesen felhagyott. Kezdeti műveire – rövid nagybányai hatást követve – a német expresszionizmus volt a jellemző. Művészi felfogása a későbbiekben a futurizmus és a kubizmus irányába haladt.

Válogatott irodalom: bálint a.: Hét fiatal művész kiállítása. In.: Nyugat, 1917. június 16; d. fehér zs.: Schönberger Armand. In.: Műterem, 1958/9.; dévényi i.: Schönberger Armand. In.: Műgyűjtő, 1972/3.; andrás e.: Schönberger Armand. Bp.: Corvina, 1984.

Alkotása a gyűjteményben:

81.598

Akt, 1940-es évek

j.: balra lent: Schönberger

tus, papír

49 x 26 cm

(Bácsfa, 1903. december 17. – Budapest, 1960. október 15.)

Először Fényes Adolfnál tanult, majd 1924-től a Képzőművészeti Főiskolán Réti Istvánnál és Csók istvánnál folytatta tanulmányait.  Az UME, a KUT, majd rövid ideig a Szocialista Képzőművészek Csoportjának tagja volt. Ezért, illetve avantgárd művészeti elképzelései miatt kizárták a főiskoláról. 1932-ben a Tamás Galériában kiállítása nyílt absztrakt műveiből.

Festészetére elsősorban a francia kubisták – Picasso és Braque – hatottak. Az 1930-as évektől a festés helyett elsősorban bútor-, majd bútorszövet-tervezéssel foglalkozott. 1948 és 1952 között az Iparművészeti Főiskola igazgatója volt.

Jelentősebb díjai: érdemes művész (1956)

Válogatott irodalom: geszti l.: Schubert Ernő. In.: Művészet, 1963/3.; rényi p.: Egy magyar avantgardista útja. In.: Magyar Grafika, 1971/6.; dévényi i.: Deák Dénes gyűjteménye. In.: Műgyűjtő, 73/3.; mihályfi e.: Schubert Ernő. In.: Művészek, barátaim, Bp.: Corvina, 1977.; attalai g.: Schubert Ernő (kiállítási katalógus). Szentendre: Művésztelepi Galéria, 1986.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.278	A szentendrei telep kertje, 1940-es évek	j.: balra lent: Schubert Ernő	gouache, papír	24,5 x 31,5 cm
81.287	Vasaló nők, 1928	j.: Schubert E 928	szén, papír	42,3 x 34 cm
81.533	Nőalak, 1940-es évek	j.: nincs	tus, papír	15,1 x 4,5 cm
81.645	Zongora, 1935 k.	j.: nincs	tempera, papír	29 x 24 cm

(Trieszt, 1894. július 31. – Leeds, 1968. november 25.)

A középiskola után rövid építészeti tanulmányokat követően részt vett a Nagybányai Művésztelep munkájában. Mestere, Réti István hatására az I. világháborút követően a Haris-közi Képzőművészeti Szabadiskolában, majd Olaszországban és Franciaországban folytatta tanulmányait. Svájci, olaszországi és franciaországi tartózkodás után 1938-ban Angliában telepedett le. Haláláig Londonban, majd a II. világháború éveitől Észak- Angliában alkotott és tanított. Bár élete nagyobb részét külföldön töltötte, folyamatosan vett részt haza csoportos kiállításokon. Magyarországi egyéni bemutatkozások mellett több ízben nyílt önálló tárlata külföldön is. Korai alkotásai expresszív és kubista ihletésűek, az 1930-as évektől egyre több realista képet festett. Kései alkotásai között számos absztrakt is található.

Válogatott irodalom: bowett, d.: Jean-Georges Simon, Portrait of a Painter. In.: Laurels, 1972/5.; blow, b.: A painter of vast versatility. In.: The Express, 1973. október 19.; bates, m.: Jean-Georges Simon exhibition in Wakefield. In.: The Guardian, 1973. október 13.; matits f.: A menekülő művész. In.: Új Művészet, 1992/8.; matits f.: Simon György János pályaképe levelek és kritikák tükrében. In.: Ars Hungarica, 1993/1.

Alkotása a gyűjteményben:

81.599

St. Sulpice, Táj három alakkal é.n.

j.: jobbra lent: G. Simon  alatta St Sulpice

pitt, papír

39 x 27,4 cm

(Félszerfalva, 1916. június 9. – Budapest, 1993. január 2.)

A háború utáni szobrásznemzedék jelentős tagja. 1935 és 1936 között Aba-Novák Vilmos Szabadiskoláján tanult. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd negyedéves korában átment szobrász szakra. 1941-ben diplomázott.  Mestere, Réti István, Kontuly Béla, Kisfaludi Strobl Zsigmond volt. 1945-1963 között a Képző- és Iparművészeti Gimnázium, 1963 és 1993 között  a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, 1974 és 1987 között pedig a rektora volt. Széleskörű közéleti tevékenységet folytatott. Tanári tevékenysége mellett politikusként országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja és mindezek mellett a református egyház presbitere is volt. Drámai erőt sugárzó szobrai sokféle tematikát dolgoznak fel. Köztéri alkotásai, terrakotta világi és szakrális körplasztikái, érmei és kisplasztikák mellett jelentősek a változatos technikával készült rajzai is. Gyűjteményünk szobraihoz készült vázlatrajzait őrzi.

Jelentősebb díjai: Kossuth-díj (1954); Munkácsy-díj (1956); érdemes művész (1966), kiváló művész (1970); Madách-díj (1978); Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1986); Magyar Művészetért Díj (1991)

Válogatott irodalom:
németh l.: Új monumentális művészet felé, Domanovszky Endre, Kerényi Jenő és Somogyi József művészetéről. Bp.: Szépművészeti Múzeum, 1955/4.; haits g.: Somogyi József műtermében. In.: Művészet, 1971/9.; rózsa gy.: Tárlatvezetés Somogyi József pesti szobrai között. In.: Művészet, 1971/5.; rózsa gy.: Szobrászatunk 30 esztendeje. In.: Művészet, 1975/4.; vitray t.: Ötszemközt Somogyi Józseffel. In.: Kritika, 1973/11.; rózsa gy.: Somogyi-jegyzetek. In.: Kritika, 1979/9.; wehner t.: Szárnyaló, üldögélő galamb – Vonások Somogyi József   szobrászművész életművéhez. In.: Új Művészet, 1993/7.
aba novák j.: Ciprusok és Pieták. In.: Új Horizont, 1994.; kovács – wehner – aba novák – vadász – makovecz: In memoriam Somogyi József. Bp.: Négyes Bt., 2001.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.328	Anya gyermekével (szoborvázlat), 1960 k.	j.: jobbra lent: SJ	pitt, papír, szépia	59,5 x 42 cm
81.329	Anya gyerekkel, 1960-as évek	j.: középen lent: SJ	pitt, papír	58,5 x 41,5 cm
81.330	Anya gyermekkel (szoborterv), 1960 k.	j.: jobbra lent: SJ	pitt, papír	59 x 41,5 cm
81.331	Repülő nőalak (Vázlat a Rádiószékház homlokzati plasztikájához), 1960 k.	j.: jobbra lent: SJ	pitt, papír	41,5 x 51 cm
81.332	Dózsa György lovon (Vázlat a ceglédi Dózsa-szoborhoz), 1958 k.	j.: jobbra lent: SJ	pitt, papír	30 x 42 cm
81.333	Megbilincselt Dózsa (Vázlat a ceglédi Dózsa-szoborhoz), 1958 k.	j.: jobbra lent: SJ	pitt, papír	59,5 x 42 cm
81.334	Dózsa György (Vázlat a ceglédi Dózsa-szoborhoz), 1958 k.	j.: jobbra lent: SJ	pitt, papír	59 x 42 cm
81.335	Dózsa György (Vázlat a ceglédi Dózsa-szoborhoz), 1958 k.	j.: balra lent: SJ	pitt, papír	59 x 42,5 cm

(Balassagyarmat, 1905. december 5. – Budapest, 1991. december 31.)

1924-ben felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Csók István, Rudnay Gyula és Vaszary János voltak a mesterei. Két év elteltével megszakította tanulmányait és beiratkozott az Orvostudományi Egyetemre, hogy nagyobb rálátást nyerjen az izmok működési mechanizmusára. 1930-1934 között Rómában volt ösztöndíjas. 1935-ben visszatért a főiskolára és Benkhard Ágost tanítványaként fojtatja tanulmányait. Életműve jelentős részét grafikák, rézkarcok alkotják. A rajz és festés mellet Szabó Vladimir illusztrációkat is készített. A 30-as évektől folyóiratoknak és könyvkiadóknak rajzolt.. Ennek elismeréseként 1948-ban Kiváló Munkás könyvillusztrációs díjban részesült. A könyvek illusztrálása egész életén végigkísérte. Párizsi évei alatt címlapterveket készített Balzac, Dumas, Flaubert és Maupassant könyveihez. Munkássága másodig felére inkább a grafika volt jellemző. Műveiben szívesen és gyakran ábrázolta a történelem, a kisvárosi-falusi élet, a régi életformák, vagy akár a saját műterme nyújtotta témákat (nem ritkán önmagát is). „Képi nyelvezetét finom, aprólékos rajzosság, részletező előadásmód, élénk fantázia és meseszerűség, árnyalt lélektani érzék, valamint a humor és a groteszk megjelenítés iránti vonzalom jellemzi.

Fontosabb díjai: Munkácsy-díj (1953, 1954); érdemes művész (1974); kiváló művész (1980)

Válogatott irodalom: b. supka m.: Szabó Vladimir. Bp.: Képzőművészeti Alap, 1974.;  szabó gy.: Szabó Vladimir rajzai  Békéscsaba, 1984. kratochwill m.: Szabó Vladimir. Bp.: Szabó Vladimir magánkiadása, 1987.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.268	Mihályfi János Péter tíz évesen, 1945	j.: jobbra lent: SZV 1945 balra lent: Dr Mihályfi Ernőnek köszönettel, barátsággal	ceruza, papír	28,5 x 20 cm
81.539	Fejét támasztó nő, 1945 k.	j.: jobbra lent: SZ V	ceruza, papír	19,6 x 31,5 cm

(Őrmező, 1909. február 26. – Miskolc, 1995. május 1.)

Már gyermekkorában feltűnt tehetsége, így az I. világháborús gyerekrajzaival Bécsben szerepelt kiállításon, nyolc évesen a Zászlónk című lap rajzpályázatán második díjat nyert, középiskolás diákként pedig illusztrációs pályázat első helyezettje lett. Bár festőként indult, a kortárs magyar grafikusművészet klasszikusaként ismerhette meg a közönség. Főiskolai tanulmányai közben 1930 – 1931 között Párizsban élt, ahol nagy hatást gyakorolt rá Picasso művészete. 1947-ben ugyanitt dolgozott, majd Dél-Amerikában, a Tucumánban és Buenos Aires-ben tanított. 1960 és 1988 között New Yorkban élt. Hazatelepülése után haláláig Miskolcon élt. Tus és tollrajzai tematikája elsősorban az ókori mitológiákból, illetve a Bibliából merítkezik. Mellette szívesen illusztrálta a hazai és világirodalom kiemelkedő alkotásait. Illusztrátori munkássága fontos részét alkotják a rajzkönyvei.

Jelentősebb díjai: kiváló művész (1989); Kossuth-díj (1992).

Válogatott irodalom: láncz s.: Szalay Lajos. Budapest, 1973; kassák l.: Szalay Lajos hatvan rajza. In.: Érintések: In memoriam Szalay Lajos, Miskolc: Miskolci Galéria, 2006.;  sümegi gy.: Szalay Lajos életútjának korai szakasza (1909 – 1948). In.: A magyar rajz fiatal mesterei: Szalay Lajos és nemzedéktársai 1932 – 1949. Miskolc: Miskolci Galéria, 2009.;  dobrik i. (szerk.): Szalay Lajos. Miskolc: Szépmesterségek Alapítvány, 2009.

Alkotásai a gyűjteményben: 

81.459	Imádkozók, 1944 k.	j.: nincs	tus, papír	30 x 21,5 cm
81.460	Madárdal, 1944 k.	j.: jobbra lent: 20380/1/1	tus, papír	30 x 21,5 cm
81.461	Illusztráció, 1944 k.	j.: nincs	tus, papír	30,5 x 20,5 cm
81.462	Férfiportré, 1945 k.	j.: jobbra lent: Szalay	tus, papír	28 x 20 cm
81.464	Anya, 1945 k.	j.: nincs	tus, papír	31,5 x 14 cm
81.465	Színpadi jelenet, 1945 k.	j.: jobbra lent: Szalay Lajos	tus, papír	24 x 25,3 cm
81.466	Női fej (Fiatal nő képmása), 1945 k.	j.: nincs	tus, papír	18,5 x 14,5 cm
81.666	Szántó, 1944 k.	j.: nincs	tus, papír	8,7 x 22 cm
81.667	A család I. (Férfi hallal), 1970 k.	j.: jobbra lent: Szalay	tus, papír	21,5 x 14 cm
81.790	Bika gyerekkel é.n.	j.: balra  fent: Szalay  jobbra lent: mind Neked, mind kedves feleségednek kellemes karácsonyt és Boldog Új Évet kívánok Szalay Lajos	rézkarc, papír	11 x 14 cm

(Déva, 1909. július 6.  – Budapest, 1973. szeptember 9.)

A 20. századi hazai kolorizmus egyik kiváló képviselője. Családjával 1920-ban települt át Magyarországra. Már kisgyermekként festett, tehetségére Glatz Oszkár öccse, Glatz Károly figyelt fel először. Művészi tanulmányait az Iparrajziskolában kezdte meg díszítőfestő szakon, majd 1930 és 1937 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult tovább. Mestere Benkhard Ágost mellett Rudnay Gyula, Csók István, Réti István és Vaszary János volt. Benkhard Ágost miskolci, illetve Glatz Oszkár soproni művésztelepének látogatása után 1937-ben elnyerte a Balló Ede utazási díjat, melynek segítségével nyugat-európai körutat tett, megismerkedve a legjelentősebb múzeumokkal és gyűjteményekkel. Nagy hatást gyakorolt rá Van Gogh munkássága, illetve Rembrandt és Tiziano festészete. A kortársak közül Bonnard hatott rá elsődlegesen, akinek művészetével 1947-ben, Párizsban került kapcsolatba. 1957-ben kinevezték az Iparművészeti Főiskola tanárává. Kiváló akvarellista volt, akinek érzéke volt a jellegzetességeket megjelenítő portréfestészethez.

Fontosabb díjai: Munkácsy-díj (1950, 1960); Kossuth-díj (1957); érdemes művész (1969).

Válogatott irodalom: szegi p.: Szentiványi Lajos. In.: Magyar Művészet, 1948/3.; szentiványi l.: Legkedvesebb tájaim. In.: Képes Magyarország, 1956. május; szentiványi l.: A freskófestésről. In.: Szabad Művészet, 1956/7.; szentiványi l.:Grafikánk fejlődik. In.: Műterem, 1958/11.; szíj r.: Szentiványi Lajos. Bp.: Magánkiadás, 1967.; szíj r.: Szentiványi Lajos. Bp.: Képzőművészeti Alap, 1979.

Alkotása a gyűjteményben:

81.510

Élenjárók

j.: balra lent Sz. L.

tus, papír

17,5 x 23 cm

(Budapest, 1913. február 17. – Budapest, 1987. június 29.)

Szőnyi István szabadiskolájában tanult, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán diplomázott, ahol a mestere Csók István, Glatz Oszkár és Vaszary János volt. Az 1940-es években csipkerajzolóként dolgozott az ERMA cégnél, majd 1945 után napilapok és folyóiratok részére készített rajzokat, illusztrációkat. Rendszeresen dolgozott a Világosság és az Esti Budapest című lapok számára. Nagy hatással volt rá az 1957-ben tett közel-keleti körútja, melynek élményeiből grafikai lapok születtek. A színház világa is közel állt hozzá. A színikritikákhoz készült rajzait a Magyar Nemzet jelentette meg. Gyakran festett olajportrékat neves színészeinkről (Básti Lajos, Gózon Gyula, Major Tamás). Az 50-es évektől jelentős számban alkotott könyvillusztrációkat szépirodalmi művekhez.

Válogatott irodalom: wurscht e.: Szlovák György. In.: Szabad Művészet, 1954/376.; szilágyi sz.: Szlovák György. In.: Kelet-Magyarország, 1966. július 17.; friedrich k.: Szlovák György. In.: Művészet, 1967/9.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.525	Rajz A    é. n.	j.: balra lent: Szlovák	akvarell, papír	30 x 22 cm
81.526	Rajz B    é. n.	j.: balra fent a rajzban: Szlovák	vegyes, papír	30 x 22 cm
81.527	Rajz C    é. n.	j.: a hátoldalon: Baráti szeretettel Szlovák György	vegyes, papír	50 x 33 cm
81.528	Rajz D    é. n.	j.: jobbra lent: Szlovák	vegyes, papír	26,5 x 20 cm
81.529	Rajz E, F, G, H   é.n.	j.: E és G lapon: jobbra lent: Szlovák, F és H lapon nincs	3 db tus, tempera, papír, 1 db színes tus	mind a 4 db 24 x 26 cm
81.530	Rajz I, J,  K, L  é. n.	j.: I, J, L lapon jobbra lent: Szlovák, K lap jelzés nélküli, L lap hátoldalán: Hálás köszönettel segítségedért a „hang” megtalálásához. Igaz barátsággal Szlovák György	3 db tus, akvarell, papír, 1 db színes filc	2 x 24 x 16 cm,                     2 x 21,5 x 15 cm
81.531	Rajz M, N   é. n.	j.: mindkét lapon balra lent: Szlovák	tus, papír	2 x 30,5 x 21,5 cm
81.532	Rajz O, P   é. n.	j.: nincs	olajpasztell, tus, papír	2 x 30,5 x 21,5 cm

(Zalaegerszeg, 1890. szeptember 3. – Budapest, 1961. május 24.)

Tanulmányait 1905-ben a budapesti Iparművészeti Főiskolán kezdte, ahol Újváry Ignác növendékeként diplomázott 1910-ben. Ugyanebben az évben tett párizsi útja során a kubizmus hatott művészetére. Franciaországban a La Palette festőiskolában képezte magát. 1914-ben, az első világháború kitörésekor Bretagne-ba internálták, ekkor készült alkotásai a kubizmus elméleti és gyakorlati szabályainak egyéni ízű alkalmazását tükrözik. 1919-ben tért vissza Magyarországra. Alkotásain a természethű ábrázolásra fektette a hangsúlyt Élete utolsó időszakában Zsennyén alkotott, ahol lírai hangulatú pasztellképeket készített. Az 1924-ben létrehozott KÚT alapító tagja volt.

Fontosabb díjai: Munkácsy-díj (1954); Szocialista Munka érdemrend (1960)

Válogatott irodalom:

lászló gy.: Szobotka Imre festőművész (kiállítási katalógus). Csók Galéria, 1958.; farkas z.: Szobotka Imre hetvenéves. In.: Művészet, 1960/12.; csáki maronyák j.: Szobotka Imre búcsúztatása, In.: Művészet, 1961/8.; n. bodnár é.: Szobotka Imre (1890-1961) emlékkiállítása (kiállítási katalógus). Bp.: Magyar Nemzeti Galéria, 1971.; varga m.: Szobotka Imre (kiállítási katalógus). Milánó: G. dell’Incisione, 1973.; sárkány j.: Szobotka Imre művészete az 1910-es években (kiállítási katalógus). Zalaegerszeg: Göcseji Múzeum, 1982.; sárkány j.: Szobotka Imre. In.:  Kortárs Magyar Művészeti Lexikon 3., Bp.: Enciklopédia, 2001.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.275	Francia táj, 1923	j.: jobbra lent: Szobotka	akvarell, papír	16,5 x 20,5 cm
81.778	Dunapart, 1924	j.: jobbra lent: Szobotka I.  balra lent: 7/50	rézkarc, papír	9 x 11,8 cm
81.791	Vágtató szekér, 1924	j.: jobbra lent. Szobotka I.	rézkarc, papír	14 x 19,7 cm

(Újpest, 1894. január 17. –  Zebegény, 1960. augusztus 30.)

Budapesten és Nagybányán tanult. Mesterei Ferenczy Károly és Réti István volt. 1920-ban a Tanácsköztársaság eseményeiben való részvételéért és a főiskolai reformokat sürgető diákcsoporthoz tartozása miatt kizárták az intézményből. Korai képeinek plasztikus stílusa nagy hatással volt fiatal kortársaira. Csakhamar iskolát teremtett, a fiatal mester köré tömörültek az újat kereső fiatalok, többek között Aba-Novák Vilmos is.  Szőnyi jutott el leghamarabb a nagybányaiak tiszta festőiségéhez, a plein air napfényfestés modern szellemű továbbfejlesztéséhez. 1923-ban Zebegénybe költözött, itt találta meg azt a világot, amelyben a táj inspiráló ereje révén saját stílusa kialakulhatott.  1920-ban ismerkedett meg a rézkarcolással, s rövid idő alatt a mélynyomású grafikának is kiváló mestere lett. Az egyszerű karctechnikával is meg tudta valósítani azokat a finom, szfumátós tónusokat, amelyek tájainak olyan utolérhetetlen levegőt adnak. Figurális rézkarcain tovább él a 20-as években festményein látott fény-árnyék hatás és az emberi test plasztikus, klasszicista jellegű megformálása. Több monumentális megbízást kapott, a rajz- és festőtechnikákról tanulmánya jelent meg. Emlékmúzeuma 1967-ben nyílt meg Zebegényben.

Jelentősebb díjai: Kossuth-díj (1949); kiváló művész (1956).

Válogatott irodalom: végvári l.: Szőnyi István. Bp.: Corvina, 1962.; pataki d. – körner é. (szerk.): Szőnyi István. Bp.: Corvina, 1971.; vadas j. (szerk.): Szőnyi István. Bp.: Corvina, 1978.; köpöczi r.: A grafikus Szőnyi. Bp.: Szőnyi István Emlékmúzeum, 1996.; végvári l.: Szőnyi István – Bernáth Aurél. Bp.: Well-Press, 2003.; köpöczi r.: Szőnyi. Bp.: Kossuth, 2009.

Alkotásai  a gyűjteményben

81.463	Férfiakt, 1923 k.	j.: jobbra lent: Szőnyi I.	diófapác, papír	22,5 x 14 cm
81.681	Ökrösszekér, 1933	j.: jobbra lent: Szőnyi István, balra lent: 2	rézkarc, papír	19,3 x 25,6 cm
81.792	Dunai kikötő, 1933	j.: középen lent a lemezen: Szőnyi I., jobbra lent a lemezen kívül: Szőnyi István	rézkarc, papír	13 x 19,4 cm

(Budapest, 1906. március 26.–Budapest, 1969. január 15.)

1923-27 járt a budapesti Iparművészeti Iskola grafika szakára és ezzel egyidejűleg az Iparrajziskola üvegfestő szakának esti tagozatára. Képzését Csabai Ékes Lajos korszerűbb szellemű magániskolájában tökéletesítette. Az Atheneum Nyomda tervező osztályán litográfusként kezdte művészi pályafutását. A Kodak-gyár fotócikkei számára tervezett kirakati és kiállítási dekorációkat a 30-as években. Akvarelleket, tollrajzokat, temperákat, rézkarcokat, illetve díszokleveleket, bélyegterveket, színházi díszletterveket készített. Az 50-es, 60-as években a magyar kulturális és kereskedelmi kiállítások tervezője, rendezője volt külföldön.

Fontosabb díjai: Köztársasági Érdemérem arany fokozata (1969)

Válogatott irodalom:

elek a.: Grafikai növendékkiállítás az Iparművészeti Társulatban. In.: Újság, 1931. október 11.
ira: Egy fiatal iparművészről. In.: Magyar Iparművészet, 1939.; bauer j.: Szűcs Pál, a grafika sokoldalú mestere. In.: Művészet, 1969/3.; juhász l.: Szűcs Pál. In.: Ipari Művészet, 1969/1.;

bakos k.: Szűcs Pál. In.:  Kortárs Magyar Művészeti Lexikon 3., Bp.: Enciklopédia, 2001.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.672

Házak, 1955 k.

j.: jobbra lent: Szűcs Pál  balra lent: I. próba

fametszet, papír

13 x 19,7 cm

(1890 – 1956)

Tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán és a Képzőművészeti Főiskolán végezte, tanárai Márk Lajos, Körösfői-Kriesch Aladár és Ujházy Ignác voltak. Tagja volt a Spirituális Művészek Szövetségének. 1913-tól állított ki főleg csendéleteket és grafikákat. Legismertebbek a plakátjai voltak. Dolgozott az Est-lapoknak és a Magyar Grafika című folyóiratnak is 1924-től.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.538

Fekvő akt, 1927

j.: jobbra lent: igaz barátsággal Tábor 1927. XII. 25.  balra lent: Dr. Mihályfynak

pitt, papír

27,5 x 41,3 cm

(Pécs, 1892. május 13. – Kiskunhalas, 1957. február 21. )

1917-ben Belgrádban, 1918-ban Lembergben rendezett – impresszionisztikus jellegű – harctéri képeiből kiállítást. Az I. világháborút követően Budapesten Iványi Grünwald Bélánál és Réti Istvánnál kezdte újra képzőművészeti tanulmányait, majd a Képzőművészeti Főiskolán Olgyai Viktor grafikai osztályát látogatta. A későbbiekben Patkó Károly művészete hatott rá. 1927-ben gyűjteményes kiállítása nyílt a Nemzeti Szalonban. Grafikai munkássága mellett táj- és életképeket festett.

Válogatott irodalom: wittek zs. (szerk.): Magyar festőművészek almanachja, 1800 – 1914, Románia, 2005.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.93	Malteroslányok (Építkezés I.), 1950 k.	j.: jobbra lent: Tihanyi Lajos	pitt, papír, papír	28,5 x 40 cm
81.285	Építők (Építkezés II.), 1950 k.	j.: nincs	gouache, papír	28,5 x 39,5 cm

(Budapest, 1885. október 29. – Párizs, 1938. június11.)

A magyar avantgárd kiemelkedő alkotója a Nyolcak csoportjának egyik alapítója volt. Tizenegy éves korában agyhártyagyulladás következtében megsüketült, ezért abbahagyta iskoláit, és fényképészinasnak tanult. Rajzi alapképzését a Székesfővárosi Iparrajziskolában kapta, amelyet 1903-tól másfél éven át látogatott, majd egy művészeti magániskolában tanult tovább. Tihanyi az 1900-as évek elején, Nagybányán tanult, ahol a nagybányai neósok révén ismerkedett meg a fauvizmussal. 1919-ben emigrálni kényszerült, először Bécsbe, majd Berlinbe. 1924-ben Párizsba költözött, ám ott – elsősorban Cézanne művészetének hatására – a szilárdabb kompozíció, a kép szerkezetének hangsúlyozása foglalkoztatta. Ez vezette el a Picasso és Braque vezetésével ekkor bontakozó kubizmushoz.  Amikor 1933-ban csatlakozott a párizsi Abstraction-Création csoporthoz már érett absztrakt festményeket alkotott. Pályája eme korszakának teljes kibontakozását korai, 1938-ban bekövetkezett halála megakadályozta.

Válogatott irodalom: bálint a.: Tihanyi Lajos. In.: Nyugat, 1918/21-22.;  fülep l.: Tihanyi Lajos – Az arckép a festőjéről. In.: Nyugat, 1918/21-22.;  desnos, r.: Tihanyi peintures 1908 –1922. Párizs: Ars, 1936.;  dévényi i.: Tihanyi.Bp.: Corvina, 1968.; majoros v.v.: Tihanyi Lajos, Bp.: Monument Art Bt., 2002.;  passuth k.: Tihanyi Lajos – Egy bohém festő Budapesten, Berlinben és Párizsban. Bp.: KOGART, 2012.

Alkotásai a gyűjteményben: 

81.286	Hátakt  1912	j.: jobbra lent: Tihanyi Lajos 912	tus, papír	39,5 x 29 cm
81.289	Aktok  (Két akt),  1913	j.: jobbra lent: Tihanyi Lajos. Budapest 913. I	tus, papír	30,2 x 42 cm
81.758	Táj dombokkal, házakkal, 1917	j.: jobbra lent a nyomatban: Tihanyi Lajos, alatta olvashatatlan dátum, alatta a nyomaton kívül: Tihanyi Lajos	litográfia, papír	22,4 x 28 cm
81.759	Csúcsos hegy, 1917	j.: jobbra lent a nyomatban: Tihanyi L VII/29, alatta a nyomaton kívül: Tihanyi L, középen lent: 917 XI/1	litográfia, papír	17,5 x 28,4 cm
81.761	Felhős, jegenyés táj, 1917	j.: jobbra lent a nyomatban: Tihanyi Lajos 917 aug 16., alatta a nyomaton kívül kívül Tihanyi L	litográfia, papír	22,5 x 28,4 cm
81.769	Táj jegenyékkel, 1917	j.: jobbra lent a lemezen: Tihanyi Lajos 917, alatta Tihanyi L	litográfia, pitt,  papír	21,5 x 28,5 cm

(Szeged, 1930. április 23. – Budapest, 1992. március 26.)

1953-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Domanovszky Endre és Szőnyi István tanítványaként. 1953-1955 között a Magyar Iparművészeti Főiskola oktatója volt. A képző- és iparművészet több műfajában tevékenykedett, kiemelkedő jelentőségűek a gobelin, a mozaik, a zománc és az üveg munkái, emellett litográfiákat és rézkarcokat is készített. Alkotásainak jellemzője a gazdag színvilág. Műveinek sajátossága a látványelemből kiinduló, tudatosan szerkesztett kompozíciós rendszerek megalkotása egy-egy művön belül.

Fontosabb díjai: Munkácsy-díj (1966; 1976), érdemes művész (1985).

Válogatott irodalom:

végvári l.: Túry Mária kiállítása (kiállítási katalógus). Bp.: Fényes Adolf Terem, 1955.;  tarján é.: Túry Mária kiállítása Hódmezővásárhelyen. In.: Szabad Művészet, 1956/1-2.; molnár é.: A Gellért Szálló üvegablakai. In.: Művészet, 1962/8.; németh l.: Túry Mária kiállítása (kiállítási katalógus). Bp.: Csók Galéria, 1965.; németh l.: Paintings, mosaics, textiles. In.: New Hungarian Quarterly, 1973/51.; koós j.: Túry Mária művészete, In.: Művészet, 1975/3.; láncz s.: Túry Mária három falikárpitja. In.: Művészet, 1975/4.
láncz s.:  Túry Mária. Bp.: Képzőművészeti Kiadó, 1986.

Alkotása a gyűjteményben:

81.277

Csónakkikötő, 1960 k.

j.: nincs

akvarell, papír

33 x 22,5 cm

(Mehala, 1887. március 8. – Budapest, 1972. január 26.)

1907-ben kezdte meg a tanulmányait a budapesti Iparművészeti Iskolában, díszítőfestő szakon. 1908-tól 1912-ig a Képzőművészeti Főiskolán Balló Ede és Ferenczy Károly tanítványa volt. Első ízben az Ifjú Művészek Egyesületének kiállításán mutatkozott be a nyilvánosság előtt. E bemutatkozás azonnali sikert hozott s a kiállításon eladott alkotások tették lehetővé olaszországi tanulmányútját 1914-ben. 1915 nyarán a kecskeméti művésztelepen dolgozott. A Tanácsköztársaság idején a Művészeti Direktórium tagja és a Proletár Képzőművészeti Tanműhely vezetője volt. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ahol 1920-ban nyílt meg az első gyűjteményes kiállítása. 1921-ben és 1922-ben Moszkvában részt vett a Komintern III. kongresszusán. 1923-ban visszatért Bécsbe, majd három, Párizsban töltött év után, 1926-tól 1970-ig a Szovjetunióban élt. 1970-ben tért végleg haza, Magyarországra. A hazai és nemzetközi avantgárd egyik erőteljes alakja. Expresszív tájfestményei és lírai nőportréi művészetének ma is időtálló darabjai. 1930-ban a Szovjetunióban az OSZSZK érdemes művésze kitüntetést kapta.

Válogatott irodalom: felvinczi takács z.: Uitz Béla. In.: Nyugat, 1915. máj. 1;  mácza j. (szerk.).: Bela Uitz. Moszkva – Leningrád: Tvorceszkij puty, 1932.; e. holosztyenko: Bela Uitz. Harkov, 1933.; münnich f.: Uitz. Bp.: Corvina, 1968; bajkai é.: Uitz Béla. Bp.: Gondolat, 1974.; bajkai é.: Uitz-mappa. Bp.: Corvina, 1977; romváry f. (szerk.): Uitz Múzeum. Pécs: Janus Pannonius Múzeum, 1978.; bajkai é.: Uitz Béla. Bp.: Képzőművészeti, 1987.; bajkai é. (szerk.): Béla Uitz, Arbeiten auf Papier aus den Jahren 1913-1925, Budapest – Wien – Moskau – Paris. Bp.: Új Művészet Alapítvány, 1991.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.56	Női képmás, é.n.	j.: balra fent: Uitz B.	olaj, farost	57,5 x 53 cm
81.57	Olvasztárok, 1919	j.: jobbra lent: Uitz	tempera, papír	59,5 x 43,5 cm
81.63	Női akt (Fekvő női akt), 1916 k.	j.: nincs	szén, papír	64 x 94,5 cm
81.65	Tájkép, 1916 k.	j.: nincs	olaj, papír	60 x 44 cn
81.71	Felhős tájtanulmány, 1916	j.: nincs	olaj, tempera, papír	47 x 28,5 cm
81.73	Szoptató anya (ugyanaz, mint a 81.575), 1916	j.: jobbra lent: Uitz B 916	rézkarc, papír	24 x 15 cm
81.88	Aktok tájban (Fürdőzők), 1916	j.: nincs	tus, papír	26,5 x 43,8 cm
81.94	Fürdőzők, 1917	j.: jobbra lent: Uitz Béla 917	tus, papír	24,5 x 36 cm
81.95	Alvó nő (Alvó lányka), 1918	j.: jobbra lent: Uitz B. 918	tus, papír	30,5 x 44 cm
81.123	Önarckép (kétoldalas), 1911	j.: balra lent: Uitz Béla 911/IV	ceruza, szén, papír	29 x 40 cm
81.124	Álló női akt é.n., ?	j.: nincs	tus, papír	33,5 x 20,5 cm
81.125	Kecskeméti dűlő, 1916	j.: balra fent: Uitz B. 916.  alatta: Kecskemét	tus, papír	22,2 x 31,5 cm
81.126	Női fejtanulmány (Jobbra néző nő), 1918	j.: jobbra lent: Uitz 918/III.	tus, papír	36,5 x 22,5 cm
81.127	Két akt (é.n.)	j.: jobbra lent: Uitz	pitt, papír, papír	29,5 x 19 cm
81.128	Női arckép (1918)	j.: jobbra fent: Uitz B. 918.	tus, papír	31 x 22,8 cm
81.129	Domboldalak, 1916	j.: balra fent: Uitz B. 916. VI.	tus, papír	22,5 x 31,5 cm
81.130	Vaszilij Blazsennij székesegyház, 1921	j.: jobbra lent: Москва  alatta: Uitz 921	akvarell, papír	24 x 21 cm
81.131	Női mellkép (A művész felesége), 1918	j.: nincs	tus, papír	40,5 x 27,5 cm
81.132	Tájkép (Park fákkal), 1918	j.: nincs	tus, papír	38,5 x 30,5 cm
81.133	Festő nő, 1915	j.: jobbra fent: Uitz B. 915	szén, papír	42 x 25,5 cm
81.203	Szüret, 1916 k.	j.: nincs	színezett tusrajz, papír	22,5 x 31,5 cm
81.361	Dombos, fás táj (Dombos tájrészlet), 1918	j.: nincs	vegyes	42 x 59,5 cm
81.362	Férfiportré, 1918 k.	j.: nincs	tus, papír, diófapác, papír	55,5 x 42 cm
81.363	Anya gyerekkel, 1914	j.: jobbra lent Uitz B. alatta: 914.	szén, papír	58,5 x 42 cm
81.364	Női arckép (Nő karba tett kézzel), 1918	j.: jobbra lent: Uitz B. 918. VI. 15.	színes tus, papír	48 x 30 cm
81.365	Kontyos női arckép, 1918	j.: nincs	lavírozott tus, papír	47,5 x 30,5 cm
81.366	Katonák, 1917 k.	j.: jobbra fent: Uitz	gouache, papír	36 x 49 cm
81.367	Kislány, 1918	j.: jobbra lent: Uitz B. 918  IV	tus, papír	47 x 35 cm
81.368	Újságolvasó nő, 1915	j.: nincs	szén, papír	54 x 41,5 cm
81.369	Női mellkép é.n.	j.: nincs	szén, papír	59,5 x 47,4 cm
81.370	Olvasó nő (Nő könyvvel), 1912	j.: nincs	szén, papír	48,5 x 40,5 cm
81.371	Régi orosz templom (Vaszilij Blazsennij székesegyház), 1921	j.: középen lent: Uitz B. alatta 921	tus, papír	61 x 45 cm
81.372	Anya gyermekkel, 1918	j.: jobbra lent: Uitz B. 918/IV	tus, papír	63,8 x 44,5 cm
81.373	Olvasó kislány, 1914	j.: jobbra lent: Uitz B. 914	szén, papír	57 x 39,5 cm
81.553	Csíkos kendős nő, 1920	j.: jobbra lent: Uitz  balra lent: Orig. Rad.  3.	cinkkarc, papír	30,5 x 22,5 cm
81.554	Ádám és Éva, 1916	j.: jobbra lent: Uitz B. 916.	rézkarc, papír	17,5 x 22 cm
81.555	Női akt, 1916	j.: jobbra lent: Uitz  B.  916.	hidegtű, papír	24 x 17,5 cm
81.556	Ülő nő (Rőzsegyűjtő nő ?), 1920	j.: jobbra lent: Uitz B. 920	cinkkarc, papír	42,8 x 32,5 cm
81.557	Ülő női akt, jobb oldalnézetben, 1920	j.: jobbra lent: Uitz B.  balra lent: Orig. Rad.	rézkarc, papír	37 x 33 cm
81.558	Ülő akt é.n.	j.: jobbra lent: Uitz  balra lent: Orig. -rad.	rézkarc, papír	42×33 cm
81.559	Beszélgetők	j.: jobbra lent: Uitz B.	rézkarc, papír	42,5 x 33 cm
81.560	Nő virággal	j.: jobbra lent: Uitz	rézkarc, papír	41 x 32,5 cm
81.561	Nő virággal, 1920	j.: jobbra lent: Uitz B. 1920	színes rézkarc, papír	42,2 x 32,5 cm
81.562	Nő virággal	j.: jobbra lent: B. Uitz 920	színes rézkarc, papír	42,2 x 32,5 cm
81.563	Ülő nő, 1915	j.: jobbra lent: Uitz	rézkarc, papír	42 x 32,5 cm
81.564	Táj hegyekkel	j.: nincs	rézkarc, papír	42,5 x 32 cm
81.565	Nő kendővel, 1920	j.: balra lent: Uitz	rézkarc, papír	42,5 x 32,5 cm
81.566	Női akt (A rab), 1920	j.: jobbra lent: Uitz 920	cinkkarc, papír	36,5 x 32,3 cm
81.567	Lány	j.: jobbra lent: Uitz	rézkarc, papír	40,5 x 32,5 cm
81.568	Kendős lány (Nő barkával), 1920	j.: jobbra lent: Uitz B	rézkarc, papír	42,5 x 32,5 cm
81.569	Kompozíció öt női alakkal, 1920	j.: nincs	rézkarc, papír	32,5 x 43 cm
81.570	Dombos táj (Heitzenberg fenyőkkel), 1920	j.: jobbra lent: Uitz B.  920.	rézkarc, papír	42,5 x 32 cm
81.571	Négy fej, 1920	j.: jobbra lent: Uitz B. 920	rézkarc, papír	42,5 x 32,4 cm
81.572	Nő virággal, 1920	j.: jobbra lent: Uitz B. 920.	rézkarc, papír	40,5 x 32,4 cm
81.573	Női portré	j.: jobbra lent: Uitz B. balra lent: Orig. Rad. 12.	rézkarc, papír	37,2 x 27 cm
81.574	Nő két ággal, 1920	j.: jobbra lent: Uitz B. 920.	rézkarc, papír	42,8 x 32,4 cm
81.575	Szoptató anya, (ugyanaz, mint a 81.73) , 1916	j.: jobbra lent: Uitz B 916	hidegtű, papír	24 x 17,7 cm
81.576	Manikűröző lány, 1926	j.: jobbra lent: Uitz B 916	hidegtű, papír	23,2 x 17,2 cm
81.577	Férfiképmás, 1920	j.: jobbra lent: Uitz B. 920.	rézkarc, papír	30 x 21,4 cm
81.578	Férfiképmás (Önarckép), 1920	j.: jobbra lent: Uitz B.	rézkarc, papír	30 x 28,4 cm
81.579	Kislány, 1926	j.: balra fent: U.B. 916.	rézkarc, papír	8,7 x 5,5 cm
81.580	Ülő akt	j.: jobbra lent: olvashatatlan írás	hidegtű, papír	24 x 18 cm
81.581	Asszony pólyással, 1919	j.: jobbra lent: Uitz B. 919	rézkarc, papír	24,7 x 18,5 cm
81.582	nyár  (Kislány)	j.: jobbra lent: Uitz  balra lent: Orig. Rad. 21.	rézkarc, papír	18 x 14 cm
81.583	Kislány, 1916	j.: jobbra lent: Uitz  balra lent: Orig. Rad.  2.	rézkarc, papír	17,8 x 13,8 cm
81.584	Kisfiú profilképe	j.: jobbra lent: Uitz B. 916.	hidegtű, papír	17,3 x 13,3 cm
81.585	Teázó, 1916	j.: jobbra lent: Uitz B. 916.	rézkarc, papír	16,5 x 11,5 cm
81.633	Halászat, 1919	j.: balra lent a műben: Uitz B. 919. VII	akvarell, papír	64 x 71 cm
81.647	Beszélgetők (é.n.)	j.: jobbra lent: Uitz B.  balra lent: Orig. Rad.	rézkarc, papír	37 x 33 cm
81.648	Táj (Judenberg), 1920	j.: jobbra lent: Uitz B.  balra lent: Orig. Rad. No12	rézkarc, papír	42 x 32 cm
81.649	Vihara Károly portréja, 1917 k.	j.: jobbra középen: Vihara Károly  alatta: Uitz	tus, papír	28,5 x 21 cm
81.654	Gyászolók, 1919	j.: jobbra lent: Uitz B. 919	rézkarc, papír	19 x 24 cm
81.655	Fák , 1916	j.: nincs	tus, papír	22,5 x 31,7 cm
81.656	Siratás, 1916	j.: jobbra lent: Uitz B.	tus, papír	15 x 28,5 cm

(Szeged, 1901, február 28.  –  Budapest, 1944. június 3.)

Heller Ödön, majd Fényes Adolf, illetve a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár növendéke volt. A húszas években Olaszországba, majd 1929-ben Párizsba ment tanulmányútra. Elsősorban rézkarcokat, fa- és linóleummetszeteket készített, de festőként is ismert. Metszetei, folyóirat illusztrációi mellett, ex libriseket készített. 1929-ben a barcelonai világkiállításon I. díjat kapott.

Válogatott irodalom: conrad gy.: Vadász Endre. In.: Magyar Grafika. 1932/37.; berei soó r.: Vadász Endre emlékezete In.: Vándortűz, 1947/6.;  sz. kürti k.: Vadász Endre kisgrafikái In.: Déri Múzeum évkönyve 1978. Debrecen: Déri Múzeum, 1979.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.673	Pihenő (Férfi kisborjúval), 1930 k.	j.: jobbra lent: Vadász Endre  balra lent: „Bárkák”	linómetszet, papír	18 x 27 cm
81.674	Bárkák, 1930 k.	j.: jobbra lent: Vadász Endre  balra lent: „Pihenő”  A nyomatban: V.E	linómetszet, papír	15 x 23,8 cm
81.675	Rézi, 1930 k.	j.: jobbra lent: Vadász Endre  balra lent: Rézi	linómetszet, papír	25 x 11,5 cm
81.676	Favágók, 1930 k.	j.: jobbra lent: „Favágók”  Vadász Endre	linómetszet, papír	18,7 x 17 cm
81.677	Madárgyűlés (Madarak ágak között), 1930 k.	j.: balra lent: „Madárgyűlés” alatta: Vadász Endre	linómetszet, papír	20,8 x 18,2 cm
81.678	Kislány kakassal, 1930 k.	j.: balra lent: Vadász Endre  „Kislány kakassal”	linómetszet, papír	23,3 x 19 cm
81.755	Szoba, nyitott ablakkal  1930 k.	j.: jobbra lent: Vadász Endre  balra lent: „Bárkák”  A nyomatban balra lent: E V.	fametszet, papír	18 x 16,7 cm

(Budapest, 1902. március 15 – Budapest, 1990. október 20.)

1919-ben a Proletár Képzőművészeti Tanműhelyben Uitz Béla taníványa volt, majd az 1920-as években különböző szabadiskolákban Fényes Adolf és Zádor István irányításával képezte tovább magát. A 30-as években a Szocialista Képzőművészek Csoportjának tagjaként dolgozott. A sokszorosító grafika minden műfajában járatos volt. Legismertebbek azok a fehér alapon fekete vonalas, illetve a fekete alapon fehér vonalas fametszetei, melyek szociális érzékenységéről tanúskodnak.  1936-ban felfigyelt műveire Romain Rolland is.  Illusztrációkat készített Petőfi Sándor, Ady Endre és József Attila műveihez. Svéd, holland, svájci és belga lapok is foglalkoztak grafikáival.

Válogatott irodalom: Zádor I.: Katalógus (előszó) Budapest, 1958; N.T.: Varsányi Pál grafikái In: Műterem, 1958/6.;  Haits G.: Látogatás Varsányi Pál grafikusművésznél, In: Művészet, 1966/3.; Ecsery E.: Katalógus (előszó) Budapest, 1979; Bán A.: Beszélgetés Varsányi Pál grafikussal In: Magyar Nemzet, 1982. máj. 29.; Gergely M.: Szőnyi Jenő és Varsányi Pál 90 éves In: Művészet és Barátai, 1992/2.; Gergely M.: Metszetek mestere: Varsányi Pál In: Művészetbarátok Egyesülete, 1993.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.679

Tavaszi napsugár, 1953

j.: jobbra lent: Varsányi Pál alatta Budapest 1953  balra lent: Tavaszi napsugár fametszet

fametszet, papír

17 x 18 cm

(Fiume, 1902. április 9. – Budapest, 1984. július 17.)

Az anyai ágon olasz származású volt. 1915-ben háborús menekültként érkeztek Budapestre. 1918-ban fényképésztanoncnak, majd az Iparrajziskolában és Uitz Béla Proletár Képzőművészeti Műhelyében tanult. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay növendéke volt.   1925 és 1927 között a főiskola makói művésztelepét vezette. Politikai magatartása miatt három évre kitiltották Budapestről. 1940-ig, Budafokra költözéséig az Alföldön élt (Makón, Hódmezővásárhelyen, Örkényen). Közben tanulmányutakat tett Olaszországba, Franciaországba és Spanyolországba, Dalmáciába. 1950-55 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán alakrajzot tanított. Mediterrán temperamentumtól fűtött posztimpresszionista stílusban festett. Az új színélmény, a formakeresés, a konstrukció mindig fő alkotóeleme volt piktúrájának. Az „alföldi sötét színektől” eljutott a „fehér színig”. Minden rangos kiállításon szerepelt a fehér, a tüzes korszakának egyéni hangulatú, szigorú formákba rendezett tájképeivel, csendéleteivel, portréival.

Fontosabb díjai: Munkácsy-díj (1950), Munka Érdemrend ezüst fokozata (1972)

Válogatott irodalom: reisinger m.: A színek ifjú poétája. In.: Vásárhelyi Reggeli Újság, 1931. dec. 18.; genthon i.: Vén Emil kiállítása (kiállítási katalógus). Bp.: Csók Galéria, Bp.: 1959;  zolnay l.: Vén Emil művészete. In.: Művészet, 1961/12.; frank j.: Látogatás Vén Emilnél. In.: Művészet, 1965/10.; solymár i.: Vén Emil (kiállítási katalógus). Toulon, 1965.; budai t.: Vén Emil nagytétényi kiállítása, In.: Művészet, 1971/9.; haits g.: Vén Emil kiállítása, In.: Művészet, 1972/9. frank j.: Vén Emil kiállítása. (kiállítási katalógus). Bp.: Ernst Múzeum, 1972.; pogány ö. g.: Vén Emil kiállítása (kiállítási katalógus). Bp.: Műcsarnok, 1982.; losonci m.: Vén Emil. Bp.: Képzőművészeti Kiadó, 1984.

Alkotásai a gyűjteményben:

81.640

Csendélet (Asztali csendélet, Piros tojás), 1964

j.: jobbra lent: Vén, a hátoldalon: balra fent: Piros tojás, középen: Baráti szeretettel Vén Emiltől 1965. dec., jobbra lent: Vén Emil 1964.

olaj, lemez

57,5 x 27 cm

(Újpest, 1895. augusztus 10. – Párizs, 1961. november 1.)

Grafikus és festő. A Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly növendéke volt, majd Párizsban folytatta tanulmányait, ahol később le is telepedett. 1919-ben nagy hatású politikai plakátokat készített. 1925-ben kollektív kiállítása nyílt Párizsban és Budapesten az Ernst Múzeumban. Művészetének fő tárgya a két világháború közti Párizs életének kozmopolita és nagyvárosi arca. 1940-ban az USA-ba emigrált, 1946-ban tért vissza Párizsba. 1960-ban Budapesten, a Műcsarnokban nyílt kiállítása műveiből.

Válogatott irodalom: Vokaer, M.: Bibliographie de Marcel Vertes préface de Claude Roger-Marx, avec quatre dessins inédits de Vertès. Bruxelles, 1967; Flanner, J.: Vertes. Paris, 1952;  Vertes, A.: Textes et dessins de Vertes. Paris, 1952

Alkotásai a gyűjteményben:

81.741	Dancing A, 1925	j.: jobbra lent: Vertés	litográfia, papír	56 x 38 cm
81.742	Dancing B, 1925	j.: jobbra lent: Vertés	litográfia, papír	38 x 56 cm
81.743	Dancing C, 1925	j.: jobbra lent: Vertés	litográfia, papír	38 x 56 cm
81.744	Dancing D, 1925	j.: jobbra lent: Vertés	litográfia, papír	38 x 56 cm
81.745	Dancing E, 1925	j.: jobbra lent: Vertés	litográfia, papír	38 x 56 cm
81.746	Dancing F, 1925	j.: jobbra lent: Vertés	litográfia, papír	38 x 56 cm
81.747	Dancing G, 1925	j.: jobbra lent: Vertés	litográfia, papír	38 x 56 cm
81.748	Dancing H, 1925	j.: jobbra lent: Vertés	litográfia, papír	38 x 56 cm
81.749	Dancing I, 1925	j.: jobbra lent: Vertés	litográfia, papír	38 x 56 cm
81.750	Dancing J, 1925	j.: jobbra lent: Vertés	litográfia, papír	38 x 56 cm
81.751	Dancing K, 1925	j.: jobbra lent: Vertés	litográfia, papír	38 x 56 cm
81.752	Dancing L, 1925	j.: jobbra lent: Vertés	litográfia, papír	38 x 56 cm

(Nagyberezna, 1914. augusztus 5. – 2002. október 25.)

1949-ben diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán. Mestere Domanovszky Endre volt. 1952 és 1957 között a Honvéd Képzőművészeti Stúdió vezetőjeként tevékenykedett. Elsősorban grafikákat, illusztrációkat, karikatúrákat készített. Grafikai sorozatait a tanulmányútjai során tett élményeiből fakadnak, Járt Kínában, Mongóliában, a Szovjetunióban, Olaszországban, Albániában, Lengyelországban, az NDK-ban, Svédországban és Irakban. Emellett megrajzolta a harctéri élményeit is. Karikatúrái az Ország-Világ, valamint a Magyar Hírlap oldalain szerepeltek leggyakrabban. Idős korában a grafika mellett faszobrászattal is foglalkozott. Fontosabb díjai:  Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozata;  Szocialista  Kultúráért-díj;  Pro Urbe-díj;  56-os Emlékérem.

Válogatott irodalom: GY. R.: Vincze Lajos. In: Műterem, 1958/4..; Pogány  Ö. G.: Magyar festészet a XX. században. Budapest, 1959, 67.; Katona I.: Vincze Lajos kiállításán. In: Élet és Irodalom, 1963. június 8.; Artner T.: (kat. bev.), Lengyel Kultúra Háza, 1965. Tóth E.: Vincze Lajos grafikái Nyíregyházán. Művészet, 1967/5.; Balogh I.: Vincze Lajos és művészete. In: Szabolcs-Szatmári Szemle, 1967/3; Berecz A.: Vincze Lajosnyíregyházi grafikai kiállításáról. In: Szabolcs-Szatmári Szemle, 1967/3., Szíj R.: Vincze Lajos. Alföld, 1967/szeptember; Tölegyesi J.: Lengyel tájak. In: Művészet, 1967/9., 39.; Szíj R.: Vincze Lajos grafikái. In: Művészet, 1971/1.; Wagner I.: (kat. bev.), Nyíregyháza, 1978

Alkotásai a gyűjteményben:

81.786	Újévi lap, 1960 k.	j.: balra lent: Boldog ujévet kíván Vincze Lajos	linóleummetszet, papír	13 x 10,5 cm
81.788	Újévi lap, 1972	j.: jobbra lent: Vincze Lajos	linóleummetszet, papír	3,5 x 8,7 cm

(Bécs, 1888. december 5. – ?, 1957 után)

Cselényi néven is alkotott. Hollósy Simon tanítványa volt, majd Párizsban tanult. 1931-ben a francia fővárosban telepedett le. Képzőművészeti munkásságát dekoratív, expresszív szín- és formavilág jellemezte. Munkásságát végigkísérték a bábos kísérletek, Magyarországon Blattner Gézával és Detre Szilárddal dolgozott együtt, Párizsban pedig bekapcsolódott az Arc-en-Ciel bábegyüttes tevékenységébe. Részben ő készítette az 1937-es Az ember tragédiája előadáshoz a francia fordítást, a bábokat és a díszleteket. Jelentős a plakáttervezői és a grafikai tevékenysége is. Az 1950-es évektől a Párizs melletti Asniére sur Seine-ben élt.

Válogatott irodalom: cselényi walleshausen zs.: Lula – kisregény. Bp.: Dante, 1929.

Alkotásai a gyűjteményben: 

81.269	Rue Lhomond, 1925	j.: balra fent: Cselényi Walleshausen  balra lent: Rue Lhomond  alatta  1925	akvarell, papír	23,5 x 31,5 cm
81.271	Csendélet, 1925	j.: balra lent: Walleshausen, jobbra lent: Paris 1925	akvarell, papír	20 x 13 cm
81.691	Táj, 1927 k.	j.: jobbra lent: Walleshausen  balra lent: 6/16	rézkarc, papír	6,2 x 6,3 cm

(Chicago, 1918. április 2. – Los Angeles, 1979. október 3.)

A 20. századi amerikai képzőművészet egyik legkiemelkedőbb alakja, egyben az afro-amerikai művészet történetének meghatározó egyénisége. Munkássága folyamán sikeresen ötvözte – mind festőként, mind grafikusként – a magas szintű technikai tudást a rasszizmus ellen harcoló amerikai feketék küzdelmes életének megjelenítésével.

Már gyermekként tehetségesnek bizonyult, ám alkoholista mostohaapja, a családi környezet nem tette lehetővé számára a tanulást. Már fiatalemberként nyílt lehetősége a chicagói Művészeti Intézetben, illetve New York-ban művészeti tanulmányok folytatására.

Követendő példának Francisco Goya, Honoré Daumier, Käthe Kollwitz és a mexikói Diego Rivera, José Clemente Orozco, illetve David Alfaro Siqueiros munkásságát tekintette.

Alkotásain szimbólum erejűvé emelte az afrikai feketék  mindennapjait, több művén az afro-amerikai nők különösen nehéz sorsát dolgozta fel.

Irodalom: Barnwell, A.: Charles White. Pomegranate Publishers, 2002; Bearden, R. – Henderson, H.: A History of African-American Artists. Pantheon, 1992; Horrowitz, B.: Images of Dignity. Ward Ritchie Press, 1967; Lewis, S.: African American Art and Artists. University of California Press, 2003; Von blum, P.: Resistance, Dignity and Pride: African American Artists in Los Angeles. Ralph J. Bunche Center for African American Studies, 2004; White, F. B. – Scott A.: Reaches of the Heart. Barricade Books, 1994; Von blum, P.: Charles White: An Artist for Humanity’s Sake. Ralph J. Bunche Center for African American Studies, University of California, 2009.

Alkotása a gyűjteményben:

81.75

Néger asszony, 1951

j.: jobbra lent a lemezen: CW, balra lent: „Hear, now, our story”, jobbra lent: Charles White ’51

fametszet, papír

63,5 x 57,5 cm

(Tamási, 1927. június 2. – Budapest, 1994. május 13.)

1946-ban felvették a Derkovits Kollégiumba, majd 1948-tól a Képzőművészeti Főiskola növendéke lett. Tanulmányutakat tett a Szovjetunióban, Ausztriában, Romániában, Görögországban, Olaszországban, Kínában, Svájcban, Angliában, Lengyelországban és Németországban. Grafikai művészete kezdetben főleg könyvillusztrációkból állt. A főként linómetszetekből és rézkarcokból álló grafikái mellett jelentős szerepet töltenek be életművében a többnyire vegyes technikával készült festészeti alkotásai is. Alkotásait gyermeki derű, ugyanakkor drámai hangulat, szellemes megoldások jellemezték. Képeinek jellemzője, hogy az illusztrált jelenetek minden részletét egy képbe sűríti bele, mégis tökéletes összhang uralja alkotásait.

Fontosabb díjai: Munkácsy-díj (1957, 1966, 1970), érdemes művész (1986); Nemzetközi Andersen Bizottság IBBY díja (1986)

Válogatott irodalom: Fenyves Gy.: Hangulatok tussal, szénnel, ceruzával, In: Élet és Irodalom, 1958. szeptember 5.; Bajor Nagy E.: Vitéz Lászlóék követe a nagyvilágban, In: Szabad Föld, 1969; Barta J.: Würtz Ádám  debreceni kiállítása  Egyetemi Könyvtár, Debrecen, 1979; Szalay K.: Würtz Ádám kiállítása Nagytarcsán; Katalógus előszó, Nagytarcsa, 1979;  Szíj R.: Würtz Ádám kiállítása a Déri Múzeumban; Katalógus előszó, Debrecen, 1967; BOZÓKI M.: Würzt Ádám, Képzőművészeti Kiadó, Bp: 1980. Szíj R.: Würtz Ádám kiállítása; Katalógus előszó, Tamási, 1986;

Alkotásai a gyűjteményben: 

81.772	25 éves a Kiadó, 1970	j.: jobbra lent: 1970 I x . 18  felette Würtz Ádám egybeírt monogramja  balra lent: 25 éves az Európa Könyvkiadó 1945 – 1970	rézkarc, papír	19,8 x 29,7 cm
81.773	25 éves a Kiadó, 1970	j.: jobbra lent: 1971 I x . 18  felette Würtz Ádám egybeírt monograja  balra lent: a nyomatra ragasztva nyomtatva: BONNE ANNEE/EURÓPA KÖNYVKIADÓ/MAGYAR HELIKON/1972	rézkarc, papír	19,8 x 29,7 cm

(Pestőrinc, 1920. február 7.  – Budapest, 2004, július 3.)

Tanulmányait az Iparrajziskola textil szakán kezdte meg 1935 és 1939 között. 135 és 1944 között a Goldberger Textilgyár, majd a Magyar Pamutipar Rt. Textilrajzolójaként dolgozott. 1944 és 1949 között az Iparművészeti Főiskolán, majd 1949 és 1952 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult tovább, ahol mestere –  többek között – Konecsni György és Ék Sándor volt.

1947 óta kiállító művész, számos külföldi egyéni és csoportos kiállítás résztvevője.

Elsősorban képgrafikával és plakáttervezéssel foglalkozott, de otthon volt a könyv- és gobelintervezés, illusztráció és a kerámia világában is. Alkotásai szürrealisztikusak és intellektuálisak.

1964 és 1980 között a Képzőművészeti Gimnázium, illetve a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola igazgatója volt. 1997-ben jelent meg A grafika története című középiskolai szaktankönyve.

Válogatott irodalom: Bauer J: Beszélgetés Zala Tibor grafikusművésszel. In: Művészet, 1974/1; Aradi N. – Zala J.(szerk.): Zala Tibor életéről, művészetéről, Bp.: Más-Kép Kulturális Bt., 1997

Alkotása a gyűjteményben:

81.776

Illusztráció,    é. n.

j.: nincs

rézkarc, papír

15 x 11 cm